Ugrás a tartalomra

 

A tao és a klumpa – Tőzsér Árpád versei

A TAO ÉS A KLUMPA
TŐZSÉR ÁRPÁD VERSEI
Szövegváltozatok egy versválogatáshoz (1)
 
 
Az Éjszakai tudat az irodalomban
 
Éjszaka van, a vasbordás itészek is
asztrál-létbe, éjszakai tudatukba merülnek,
mindegyik az öncsalásához mérten mélyre.
 
*
Már Molière is tudta, hogy a
költészet álcázott bűn, ezért dícsérte
Oronte úrnak nem a szívét, hanem a versét – 
 
*
Az éjszakai tudat a versben, prózában
nappal is ide-oda csúszkál, csak nem látjuk, 
szöveggyűrődés jelzi irányát.
 
 
Szigorú szobrok
 
A Zsarnokölők egymásnak háttal,
tettükről szinte leválva ölnek.
Csak sejteni: a támadott harmadik által
kél aurája a kardnak, ökölnek.
 
S bár itt a fenkölt arc kicsit kinos,
érthető: új hittől posztulált. –
A Hiparkhoszra sujtó Harmodiosz
a „szigorú stílusba” most nyúl át.
 
Nincs, nem lehet itt szín, mű-köd, vélt ég,
s egyéb staffázs sem, mégis tele
észlelő tettel a test. A mérték:
a kültér, a más egek üveg szele.
 
 
Kőangyal
 
Mintha valami startvonalon állna. Kétfelől nézem: 
hátulról tömény mágia, előlről a transzcendenciája 
fanszőrzetét látom. – Kérlelhetetlen menóra,
szikáran, intranzingensen ízzik, fénye harap. 
Transzából más korban vallások sarjadnának ki!
 
Sírra tervezték, sarkát rögzítővel szorították le,
hogy a feltámadók élbolyát le ne hagyja,
a sírköveken is játszva vetné át magát. –
Fut, de helyben, egyre a titok és gőg határán,
a rögzítőit henteskampókból kalapálták ki.
 
 
Belső-Ázsia
 
Ablakom alatt egy karéj Ázsia,
Mongolföld? Kirgízia? Nem tudni.
Sivatag – arany lép, sejtjeiben
darazsak: hősi énekek dongnak.
Tamerlán és Dzsingisz – Csingiz Ajtmatov
(pardon, ez utóbbi maga is doromb)
hajnalban hangtalanul
visszarepülnek a vaskobozokba.
 
Jókedvem van,
még nem köteleztem el 
magam a napnak,
a fenti topometriából 
még a reggel sem biztos
 
 
A tao és a klumpa
 
Hosszú utamon feladatom
egy volt (magam szabtam):
a szorongás klumpáját
lerúgni lábamról. Nem sikerült,
mindig vers lett belőle,
a szorongáshoz – talpszeg.
Most elképzelem a klumpát 
nálam nélkül. Hogyan lesz, 
mikor már önmagam 
utókoraként sem létezem, 
az utánam jövők pedig, 
„értéktelen literátusként”, 
a lexikonok harmadkorába 
utalnak, s akár a moszatok 
a fekete kambriumban,
lesüllyedek a nemlét 
legalsóbb rétegeibe. A tao
(a klumpa alatt) most üres, 
de működését abba 
sohasem hagyja.
S nem mindegy: velem 
vagy nálam nélkül üres.
Kereszteződései 
a szabadság határhelyzetei:
menekülő gyermekkor,
felnőtt mimikri,
néhány sarokház,
az egyik mögött most 
hirtelen feltűnik s eltűnik
egy kamion, s megint
minden volt, nincs. 
Holnap engem is 
leborotválnak a földről, 
szőrt az Isten képéről,
bokrokat a terek öléről,
s marad utánam
a nálam nélkül üres út, 
s az úton egy gazdátlan 
klumpa
 
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.