Derűs, mint a búzamező-példázat

Miként fér meg egymás mellett a szamuráj és a jakuzzi, a nagymama tornáca és a modern technológia – erről is szólnak Dimény Lóránt vers- és prózakötetei, amelyeket Szabó András illusztrált.

A Bulgakov emeleti termében a meghívottak asztalánál ülő Dimény Lóránt és Szabó András mögött, a kivetítőn a szerző új, Ha elhal című novelláskötetének borítója látható. Illetve mégsem egészen olyan, mert míg a könyv fedelén a fekete, fehér és piros dominál, a kivetített grafikán a kék szín az uralkodó. A bemutatón fény derült a különbözőség okára: a képzőművész – aki nemrég Párizst is megjárta munkáival – a grafikát továbbgondolta, és ezt az új változatot mutatta be.

Az est minden tekintetben formabontó volt, végre nem a megszokott moderátor-szerző páros fogadott bennünket, hanem képzőművész és irodalmár laza, kötetlen beszélgetését hallgathattuk, sok olyan dologról is, amelyek egy hagyományos irodalmi esten nem kerülnek szóba. Dimény magabiztosan mesélt köteteiről, a Szabóval való alkotói barátságról, a felolvasások pedig meggyőzték a közönséget, hogy ezt a könyvet nemcsak a megkapó látványvilág miatt érdemes megvásárolni.

A Ha elhal bizonyos tekintetben rokon a szerző első verseskötetével, a Mentával, a balladai elbeszélésmód, a falu világa, a természeti környezet itt is fontos szerepet játszik. A könyv hősei erdélyi, soknemzetiségű környezetben élő emberek: magyarok, románok, szlávok, akiknek mindennapi problémáit az író abszurd és groteszk elemekkel, iróniával fokozza. Emiatt úgy érezzük, hogy nem a valós, hanem inkább egy irreális, elképzelt világról szól.

Dimény és Szabó alkotói barátsága mintegy tíz évre nyúlik vissza. Az említett Menta című verseskötetet is, amely az Erdélyi Híradó Kiadó – Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy gondozásában jelent meg, Szabó András illusztrálta. A kiadó vezetője és egyben a kötet szerkesztője, Orbán János Dénes nyitott volt az illusztrációk irányában is, így minden fejezet végére egy-egy grafika kerülhetett – mesélte az író, hozzátéve, hogy tíz éve ugyancsak a Bulgakovban mutatta be a kötetet.

A Menta tulajdonképpen egy modern ballada, amelyben a lírai én különös világkörüli utazását követhetjük végig. A versek szereplője egy kis faluból elindul a kedvese után, akit elragadott a globalizáció. Miközben próbálja megtalálni a szeretett nőt, különböző kultúrákkal, nyelvekkel, hangulatokkal, benyomásokkal találkozik. A kötet ciklusait elválasztó grafikák külön pikantériát kölcsönöznek a lírai utazásnak, frissesség, aktualitás és nyers dinamika jellemezi őket.

A művész hagyományos és modern elemeket egyaránt felhasznál a képekben, így a nagymama tornácán laptopot láthatunk, de tanúi lehetünk annak is, hogyan talál egymásra a szamuráj és a jakuzzi.  Dimény szerint nem is lehetett volna jobban eltalálni írásainak képi megjelenítését. Ezért hat évvel később azt szerette volna, ha a Bookart Kiadó gondozta regényét szintén Szabó illusztrálja. A Tizenegy lakónegyedi focis történetekre épül. A külvárosi, tipikusan marosvásárhelyi történet Szabót még inkább megérintette, mint a Menta világa. A kiadó azonban, sajnos, nem kívánta illusztrálni a könyvet.

Tavaly ősszel viszont újra egymásra talált szépirodalom és képzőművészet, a két alkotó ekkor kezdett el beszélgetni illusztrációkról a Ha elhal című novellafüzérhez, amelyet a Lector Kiadó jelentetett meg idén. Dimény szerint a borító tömören és találóan fogalja össze azt, amiről a kötet novellái szólnak. A Ha elhal cselekménye természetközeli környezetben, egy tanyavilágban játszódik, ahol nagy távolságok vannak az emberek lakóhelyei között.

Ennek alapján komor hangulatú könyvet várnánk, ám a magárahagyatottságról, a humánumról szóló történetek az író szerint egyáltalán nem szomorúak, sőt, olyan derűsek, akár a biblikus búzamező-példázat. Amely a kötet címét is ihlette: a búza, ha elhal, termés lesz belőle – az újjászületést, az életörömöt akarják kifejezni a novellák, és az ehhez idomul a borító is.

Dimény írásaival kapcsolatban gyakran fölmerül Bodor Ádám neve. Nemcsak a tematika, hanem a szokatlan névadási technika tekintetében is sok a hasonlóság a két írói világ között. A novellákban szokatlan módon keveredik a profán és a szent, az egyik írásban például almát érlelnek a Biblián, a főhősnek azonban ez természetes, nem jelent szentségtörést. A Ha elhal kötet a Jókai-regényeket is eszünkbe juttatja a leíró részek alapos kidolgozottsága révén.

A természet, a falu, a tanya az író műveiben visszatérő motívum, de következő könyvének témája eltér majd ettől – árulta el, a grafikákat meg, ki tudja, idővel valamelyik párizsi galériában is szemrevételezheti az érdeklődő.

Varga Melinda