Kortárs irodalmi kikötő a Bulgakovban

Ha a médium átalakul, az irodalmi szöveg is megváltozik, asszociatívabbá válik – hangzott el a hét végén Kolozsvárott az Erdélyi Magyar Írók Ligájának irodalmi estjén, ahol kiosztották az idei Méhes György-díjakat is; Egyed Péter a nagydíjat, Láng Orsolya pedig a debütdíjat vihette haza.

Decemberben megsokszorozódik az irodalmi estek, kötetbemutatók, színházi előadások száma a Kincses Városban, az ember csak kapkodja a fejét, csoda, ha el nem téved a kulturális forgatagban. A Bulgakov Kávézóban törzsvendéggé válnak a magyar nyelvterület különböző szegleteiből érkezett az írók és költők. A kávéház hangulatát még a nyugatosok is megirigyelhetnék, ilyenkor baráti élcelődések, irodalmi viták töltik ki az estéket, vers- és prózakötetek cserélnek gazdát, egymásnak dedikálnak a szerzők.

A kortárs fiatal irodalom irányvonalai

A Kolozsvári irodalmi kikötő – Kárpát-medencei fiatal magyar írók találkozója címmel megrendezett kétnapos, felolvasással, beszélgetéssel egybekötött irodalmi maratonon irodalmunk fiatal délvidéki, felvidéki, kárpátaljai, anyaországi és erdélyi tehetségei olvastak föl. A kikötő második állomásán irodalmunk kiemelkedő, fiatalabb tehetségei:André Ferenc, Izsó Zita, Nagy Hajnal Csilla, Serestély Zalán, Ughy Szabina, Száz Pál, Varga László Edgár  tartották a frontot a fedélzeten, a hajóskapitány pedig Karácsonyi Zsolt volt. 

Első körben Ughy Szabina olvasott föl Séták peremvidéken című kötetéből. A versek gondolatiságából, kissé rezignált hangulatából jó átvezető volt Száz Pál Csillagrizsa című, felvidéki tájszólásban íródott humoros novellája. Utána újra líra következett Izsó Zita Színről színre című verseskötetének szemelvényeivel, majd Varga László Edgár pattant fel az egyik asztalra, és olvasta föl A névadás önbizalma című új versét, nem mulasztva el megjegyezni, hogy költemény a Székelyföld novemberi számának nyitó anyaga.

Nagy Hajnal Csilla verseit az irónia, a humor és az epikus jelleg miatt volt jó hallgatni,a költő felvidéki tájszólása külön ízt csempészett a felolvasásba. Bizonyára hasonló élmény a Felvidéken kézdivásárhelyi költő dikcióját élvezni. Serestély Zalán (előadásának intermezzóiból ítélve) valószínűleg először olvasott föl laptopból – Neveket semmiképp című remek versét ugyanis meg-megszakította azzal, hogy görgetni kell. Befejezésül André Ferenc lépett a fedélzetre, Privát karácsony című verse hab volt a tortán, megmutatta, milyen egy kortárs költő szemével az ünnep. Viccesen megjegyezte, hogy verseit igazából Horváth Benji írja, második versét pedig azért nehéz felolvasni, mert Benji kifelejtette belőle a központozást.

A felolvasókört beszélgetés követte  – Karácsonyi elsőként az irodalomra mint megélhetőségi forrásra kérdezett rá. Serestély Zalán szerint az irodalom nem „fogyasztja” a szabadságot, hanem szabaddá tesz, ezért nem lehet kifogás, hogy valakinek nincs elég ideje az írásra. André Ferenc egy pécsi költő paródiába illő történetével hozakodott elő, aki verseit árulta az utcán, s mivel az emberek nem vásároltak, mérgében összekarcolt több tucat autót.  Ughy Szabina úgy véli, hogy nem feltétlenül a szépírásból kell pénzt keresni. A másfajta elfoglaltság akár ihletforrás is lehet – jegyezte meg nevetve.  Nagy Hajnal Csilla szerint is motiváló a nem irodalmi munkakör, ő például kocsmát vagy pékséget szeretne nyitni.

Ha mindenki hivatásos író lenne, sokkal több gyengébb irodalmi mű születne – vélte Száz Pál.  Izsó Zitának – aki jogászként is dolgozott – meggyőződése, hogy az alkotó embernek kreatív munkára van szüksége, az egyhangúság elfásítja a gondolkodást. Varga László Edgár (ő újságíró, szerkesztő) azt gondolja, nem meghatározó, hogy a költő mivel keresi a pénzt, hiszen verset írni úgysem lehet mindennap, a prózaírónak ellenben jól beosztott munkaprogramra van szüksége.

Majd a kortárs irodalom irányvonalaira terelődött a beszélgetés. André tapasztalata szerint egyre több tehetséges fiatal szerző jelentkezik, és a mai modern lírában uralkodó a gondolatiság. Ugyanakkor a virtuális tér óhatatlanul befolyásolja a kortárs lírát, a nyelv struktúrája változik, lehetséges, hogy idővel olyan verseket fogunk írni, amelyekben mémek, hangulatjelek fejeznek ki egy-egy lelkiállapotot. Az irodalmi szöveg asszociatívabbá válik, egyre kevesebb a hosszúvers. Ma már egymásnak írunk, nem az utókornak.

Ha a médium változik, a szöveg is más lesz, kérdés, hogy a szépirodalmi szöveg mennyire tart lépést e változásokkal, s veszi figyelembe, hogy az interneten olvasó mikor kattint el a szövegről – tette hozzá Serestély. Ughy Szabina szerint tízezer év múlva is lesz költészet, legfeljebb átlépünk a szó szoros értelmében a versek képi világába, mindenki megalkotja a saját versét, és abban fog élni.

A jelenlévők egyetértettek abban, hogy amíg befogadók lesznek, addig a vers is fönnmarad, legfeljebb átalakul. Az írás közelebb visz a dolgok lényegének megértéséhez. Varga László Edgár volt a legborúlátóbb a kortárs irodalmat illetően, kifogásolta, hogy az olvasók csak a nagy nevek könyveit vásárolják meg, egy új Spiró, egy új Esterházy elfogy, ellenben más jelentős, de nem annyira népszerű íróra nem kíváncsi senki.

A beszélgetés után még egy felolvasókör következett, majd rövid szünet után kezdetét vette az Erdélyi Magyar Írók Ligájának gálaünnepsége.

A sokoldalú író és a rejtőzködő költő

Az est fénypontja az Erdélyi Magyar Írók Ligájának díjátadó ünnepsége volt, amelyet Karácsonyi Zsolt, a szervezet elnöke nyitott meg, majd átadta a szót Balázs Imre Józsefnek, aki az idei Méhes György-nagydíjas Egyed Pétert laudálta, méltatva nemcsak szépirodalmi, hanem tanári, filozófusi, kritikusi, intézményvezetői, könyvszerkesztői munkásságát is.  

Kiemelte Bretter Györgyről írt irodalomtudományi műveit, az életmű gondozását, és az Echinox magyar oldalainak szerkesztését – Szőcs Gézával közösen – a hetvenes években, a háromnyelvű kolozsvári diáklap aranykorában. 
„A de­mokrácia szel­le­mi te­rei, a sza­badság fi­lozófiái – és minden­nek a nyel­vi álla­pot­raj­za: ezek a motívu­mok végig­vo­nul­nak Egyed Péter egész iro­dal­mi, gon­dol­kodói pályáján.
Egy életműdíj al­ka­lom az összegzésre – ahogy maga a ta­valy meg­je­lent Iro­dal­mi ros­ta című gyűjteményes kötet is ilyen összegzés volt. A több mint 700 ol­da­las mun­ka végig­ol­vasása kiváló le­hetőséget kínál bárki számára, hogy átgon­dol­has­sa az erdélyi ma­gyar iro­da­lom néhány közpon­ti kérdését” – jellemezte Balázs Imre József a díjazott legújabb kötetét, amelynek kolozsvári bemutatójáról itt olvashatnak:http://www.irodalmijelen.hu/2015-jun-26-1639/alternativ-erdelyi-irodalo…

  Fotó: Szabó Tünde

László Noémi a legígéretesebb tehetségnek járó Méhes György-debütdíj idei nyertesét, Láng Orsolyát méltatta, akinek a nyáron az Erdélyi Híradó Kiadó–FISZ Könyvek közös gondozásában megjelent Tejszobor című kisregénye a Margó-díjasok listáján is szerepelt. László rejtőzködő művészként jellemezte a fiatal alkotót, aki költőként, íróként és grafikusként is (a Tejszobort saját grafikái illusztrálják) szakmai elismerésnek örvend.

Az ünnepélyes díjátadás után hajnali tartó mulatság vette kezdetét.

A héten egyébként a Kolozsvári Magyar Napok téli kiadása minden napra tartogat színvonalas rendezvényeket, az IDEA Könyvtér pedig adventi könyvvásárra várja az érdeklődőket.

Varga Melinda