Mindannyian mitológiai lények vagyunk

A mítosznak meghatározó szerepe van az emberi gondolkodásban. A mitológiai történetek megértése nemcsak az egyén, hanem az emberiség problémáira is választ adhat – vélte Mítosz mögötti mítosz című kolozsvári estjén Bréda Ferenc író, költő, esztéta.

Mindannyian mitológiai lények vagyunk

Miért aktuális a 21. században a mítosz? – erről az izgalmas témáról fejtette ki gondolatait a legutóbbi Helikon-est vendége,  Bréda Ferenc író, költő, esztéta a kolozsvári Bulgakovban. A meghívottal Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon főszerkesztője beszélgetett.

Melyik ellentét vezetett el elsőként valamiféle tudáshoz a mitikus időben? – hangzott a bevezető kérdés, utalva a meghívott Fiinţă şi teatru (Létezés és Színház) című könyvének Hérakleitosz-idézetére: „Hogyha az egy, ami megkettőződik az ellentétekben, meghasad, akkor az ellentétek felfoghatóvá válnak.” Bréda értelmezésében Hérakleitosz ezzel a teremtés egyik mozzanatát írja le. Amikor az egység kettéosztja magát, tulajdonképpen megtörténik a legnagyobb genetikai forradalom: megszületik a férfi és a nő.

Bréda – a mítoszok eredetéről szólva – említette Plótinoszt, aki sokat foglalkozott a görög mitológiával, ő adott filozófiai kulcsokat a mítoszok megértéséhez. Hasonló gondolkodó volt Origenész is. Kezdetben, az írásbeliség előtt csupán szájról szájra terjedtek a történetek, de nem értelmezték, nem volt mögöttük filozófiai tanítás, ezért Plotinosznak, Origenésznek úttörő szerepe van a mitológia értelmezésében.

Hogyan határozza meg a mítosz az emberi gondolkodást? – tette fel a következő kérdést Karácsonyi. Bréda szerint a mitológiai gondolkodás elválaszthatatlan az emberi elme működésétől. Nem gondolnánk, de tulajdonképpen mindannyian mitológiai lények vagyunk, harminc-negyven év múlva a létezésünk csupán legenda, mítosz lesz, mások által mitizált képzetté válunk. A gyerekkori történeteink, a családi legendárium, a különböző megszépített emlékeink és főként a szerelmi történeteink nem mások, mint kis magánmítoszok. Ha ezeket meséljük baráti összejöveteleken, az pontosan olyan, mint amikor Zeusz fejéből kipattant Pallasz Athéné teljes fegyverzetben.

Bréda már kisgyermekként megismerkedett a mitológiával, ugyanis nagyapja mese helyett mitológiai történetekkel szórakoztatta, így első-másodikban betéve tudta a Trójai háborút. Talán ennek is köszönhető, hogy később mítoszkritikával kezdett el foglalkozni, sok könyve mozgat mitológiai alakokat, ezek segítségével magyarázza a létezést.

A mítoszok segítenek, ha meg akar érteni valamit a mai társadalom az emberi viselkedés kérdéseiből.  Ha meg szeretnénk tudni például, hogy az emberiség együtt élt-e a repülősiklókkal, az Ikarosz-mítoszt kell segítségül hívnunk, s választ találunk rá. Bréda úgy véli, az emberiségnek köze lehetett a repülni tudó lényekhez, innen eredhet a repülés utáni vágyunk.

A mitológiaértelmezés lényege, hogy a  tanítás sosem a nyilvánvaló dolgokban, az egész cselekmény vázában, hanem az apróbb részletekben rejlik – árulta el Bréda. Mindig van egy rejtett üzenet a mítoszokban, amely az elrettentő mozzanatokban bújik meg, például a számunkra idegen, durva szexualitásban, ettől megijedünk, ezért nem ásunk mélyebbre.

Ezek a történetek többértelműek – tette hozzá Karácsonyi, fölhozva példaként Midász király mítoszát vagy azt a történetet, amikor Ízisz megoldja Zeusz lábát. Az utóbbi jelentése: Ízisz ezzel a cselekedetével az elmét szabadítja föl, azt sugallva, hogy a női princípium szükséges ahhoz, hogy valaki ki tudjon törni önmagából, Pallasz Athéné-i bezártságából.  A női princípium a Bréda-könyvek egyik szervező eleme, meghatározó könnyedebb műveiben is, mint az Angyal a Monostoron.

Ezzel a szerző nem is kívánt vitatkozni, ehelyett egy újabb mitológiai kódot fejtett meg. Amikor Széth 42 darabra vágja Oziriszt és szétszórja Egyiptomban, s ezeket Ízisz megkeresi, majd megpróbálja  összeilleszteni, egy hiányzik. Ez az egy nem más, mint a fallosz, ennek hiányában Ozirisz nem tud életre kelni. Bréda értelemzése szerint ez azt jelenti, hogy a halált csak úgy tudjuk legyőzni, ha az életerőt, a genetikai malmot újra tudjuk indítani. Amíg ez működik, élő emberek vagyunk, amint ez megszűnik, csak bábuk. Az Ödipusz-mítosz viszont arra hívja föl a figyelmet, hogy hasznos lenne utánanéznünk genetikai származásunknak, hiszen három generáción túl nem ismerjük az őseinket.

Bréda úgy véli, mindenkinek adott, hogy értsen a mitológiához, csak túlságosan el vagyunk foglalva mindennapjaink apró-cseprő dolgaival, egyáltalán nem fordítunk rá időt. Rudolf Steiner vagy Victor Kernbach mitográfusok több műve utal arra, hogy a mítoszok világába  bárki be tud hatolni, ha kellő időt fordít rá, jól használja az emlékezetet, a képzeletet, az intuitív képességeket, megérti a burkolt jelentésüket.

A meghívott ezt azzal egészítette ki, hogy a mitológia valóságos pszichikai drog, pozitív értelmében természetesen.

Varga Melinda