Babitscsal büszkélkedő bank
A költő arcmását és szavait egy privát banki szolgáltatás reklámjához használták fel, de a cég honlapján felbukkan még Ady Endre, Graham Bell és Victor Hugo is. Babits ezúttal egy kiemelt kampányban került a bank reklámjaként egy népszerű netes hírújság címlapjára, így az is belebotolhatott, akinek egyébként nincs sok keresnivalója a kiemelt ügyfeleknek fenntartott privát banki oldalon.
„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” Ez a babitsi gondolat áll a hirdetésében. Nincs ebben semmi különös, számos cég használja nagy klasszikusok, írók, tudósok, művészek szavait a nemes küldetés, a patinás múlt, a nagyszabású gondolatok, az emberiség egész jövőjére kiható üzleti remeklések promóciójához. Egyszerűbben úgy is fogalmazhatnánk: a tartósan drága cuccok elsózásához – az életbiztosítástól kezdve a magánbanki szolgáltatásokon át az aranybefektetésig.
Más kérdés, hogy mit szólna ehhez – például – Babits Mihály. Aki, ugye, már nemigen tud szólni. De ha tudna is, egyáltalán nem biztos, hogy a kérdéses banknak adná az arcát. Vagy oda tenné a jogdíjait, vagy itt vezetné a Nyugat szerény számláját. Igaz, Adyt sem kérdezték meg annak idején, hogy az ötszázasra kerülhet-e az arcmása, de az mégiscsak egy nemzeti valuta, ami a világon mindenütt a legnagyobbakkal összefonódó jelkép. –
Apropó jogdíj: jogilag sincs semmi kifogásolható az idézet és az arckép felhasználásában. Még ha egy művéből ragadtak volna is ki hosszabb részletet, az 1941-ben elhunyt költő alkotásai négy éve szabadon felhasználhatók. Hogy mihez, az már inkább a jó ízlés kérdéskörébe tartozik, amit reklámon számon kérni a legnagyobb botorság lenne. A reklám már réges-rég kivívott magának minden jogot, beszivárgott a legkisebb résekbe is, és felszívta magába a föld minden használható cseppjét. A reklám azért engedhet meg magának mindent, mert reklám. A szoftvercég mozgássérült és árva gyerekekkel ríkatja meg reménybeli felhasználóit, a biztosító szétszakadt családok újraegyesülésével simogatja a lelkünket, a bank meg plakátra teszi a legnagyobb költők portréját. Mint a parfümcég David Beckhamét, vagy a kávégyártó George Clooney-ét. A különbség csak az, hogy míg ők dollármilliókat kapnak egy ilyen arckép-felhasználásért, Babits egy fillérjébe sem kerül az adott banknak. Na meg szerződni sem kell vele, nincsenek igényei és követelései.
„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” Babitsnak persze fogalma sincs, miféle fonalakkal kötötték őt a jelenhez, és valószínűleg az égvilágon senkit nem érdekel, mi lenne a véleménye, ha ma megkérdezhetnénk múltja e gyakorlatias hasznosításáról.
