Ugrás a tartalomra

 

Radnóti Miklós ismeretlen szerelmes levele Beck Judithoz

Néhány napja robbant a hír: immár közölhető a Radnóti Miklós szeretőjével készített interjú a Kossuth Rádióban. A kapcsolat eddig is ismert volt az irodalomtörténetben, de most Bíró-Balogh Tamásnak köszönhetően olyan adalékokat kapunk a költő és a festőnő viszonyáról, amelyek árnyalhatják a képet.

Radnóti, Radnótiné és Beck Judit napozik

Radnóti Miklós alakja és az utóbbi időben kiváltképp a szerelmi élete az egyik legnépszerűbb téma a széles olvasó- vagy inkább érdeklődő közönség körében. Most is szenzációként robbant a hír: az egyik Facebook-hozzászóló megfogalmazása szerint „coming outolt” Radnóti volt szeretője.

Pár nappal ezelőtt került adásba a Kossuth Rádióban az az interjú, amelyet még 1989-ben készített Mélykúti Ilona Beck Judit festőművésszel, aki a Radnóti-házaspár baráti társaságába tartozott, és egy ideig Radnóti szeretője is volt. A felvétel azonban – Beck Judit kívánsága szerint – addig nem hangozhatott el, amíg Radnóti felesége élt. Gyarmati Fanni, a költő özvegye tavaly hunyt el.

Sorra hozták az interjú tartalmi kivonatát az internetes portálok, több-kevesebb sikerrel. (A nol.hu cikkét például olvasói hozzászólások alapján többször is kellett javítani.) A cultura.hu pedig felvezetésében ezzel a mondattal indítja a történet sokadik újramondását: „Radnóti Miklós és Beck Judit a nagyközönség előtt szinte ismeretlen szerelmi kapcsolatáról néhány éve már tud az irodalomtörténet.”

Ezzel szemben a valóság az, hogy Radnóti és Beck Judit szerelmi viszonyáról egészen pontosan 1989 óta tudhat a legszélesebb olvasóközönség is. Mégpedig Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni jóvoltából.

„Judit! Judit.”, kiáltotta Radnóti naplójában 1941. június 11-én, majd két nappal később már arról számolt be: „»Felnőtt« dolgokba keveredtünk”. (Napló 166, 167.) Ezek az elég egyértelmű utalások pedig Gyarmati Fanni jóváhagyásával maradtak a naplóban, hiszen azt ő rendezte sajtó alá. Kihúzhatta volna, de ez nem lett volna jellemző rá. A jegyzetek elkészítésénél is segédkezett, ott pedig Judit neve fel van oldva: „Jutka – Beck Judit (1909– ), festőművész; utóbb Major Tamás színművész felesége lett”. (325.) Azaz 1989 után Radnóti szerelmi viszonyáról mindenki tudhatott, aki tudni akarta.

Itt azonban még olvasói értelmezéssel kellett vagy kellett volna kitölteni a közlések közötti hiátust. Ezt sokan nem tudták, vagy nem akarták megtenni. (Személyes élményem, hogy egy egyetemi hallgató szemináriumon elsírta magát, amikor szóba került, hogy Radnótinak szeretője volt. Azt hiszem, itt találkoztam a kultikus viszonyulás legszélsőségesebb megjelenésével: az illető hölgy nemcsak Radnótiért rajongott, hanem a Radnóti-házaspár szerelmi életéért is.) Ferencz Győző 2005-ös monográfiájában írta le először tudományos narratívaként a Radnóti—Beck-viszony történetét és annak következményeit a költői életműben. Újraértelmezte azon verseket is, melyekről időközben – Gyarmati Fanni naplójából és a levelezésből – kiderült, hogy azokat Radnóti nem feleségéhez, hanem a szeretőjéhez írta. (Ferencz: 517–530.). Ennek is már tíz éve. A téma legismertebb földolgozása pedig kétséget kizáróan Nyáry Krisztián Így szerettek ők című könyvében (2012), illetve az azt megelőző Facebook-bejegyzésben található (9–12.). Ahogy épp ő írja a Beck-interjút megosztó posztjában: „Radnóti és Fanni naplójának megjelenése után ezzel nyilvános a mozaik utolsó darabja is.” A narratívák szintjén valóban, de ezek az elbeszélések sem egyenértékűek. Radnótié önértelmezés nélküli, töredezett, rövid feljegyzések sorozata. Randótiné naplójában már értelmezi az esetet, és részletes egyidejű vallomást is tesz. Beck Judittal az interjú viszont negyvennyolc évvel az események után készült, egy idős nő visszaemlékezése fiatalkori önmagukra, a halála után naggyá lett költőre. Utóbbi természetesen többszörösen magában rejti a tévedés-tévesztés lehetőségét, mint ahogy számos helyen ez tetten is érhető. Csak a legsúlyosabb „csúsztatást” említve: a festőnő többéves szerelmi viszonyt említ az interjúban, holott éppen Radnóti és Radnótiné naplójának tanúsága szerint ez nem volt több bő háromnegyed évnél.

Baráti társaság: a kép középpontjában Beck Judit és Gyarmati Fanni, a jobb szélen Radnóti

Ugyanakkor a naplóknál (mint narratíváknál) is hitelesebbek az irodalmi személyesség dokumentumai. Több ok miatt ezek közül azonban csak keveset ismerünk.

Gyarmati Fanni halála után a tárgyi hagyatékot eladták. A képzőművészeti gyűjtemény darabjai közt kelt el az Arte Galéria 2014. november 30-án tartott aukcióján Beck Judit Két önarckép című tusrajza, 1941-es datált szignálással, és Radnótinak szóló dedikációval (84. tétel).

A festőnő dedikációja így szól: „Miklósnak születésnapjára / Judit”.

Az ajándékozást Radnóti is megörökítette naplójában. Harminckettedik születésnapjára többektől kapott ajándékot, ezekről május 7-én írt feljegyzést: „Gyulától egy hatalmas, kétkötetes Rilkét kaptam, verset is írt hozzá, Fannitól aktatáskát, Judittól önarcképét” (Napló, 161.).

A kép érdekessége, amiről a híradások nem szóltak, hogy Beck Judit még egy sort írt rá: „Di doman non c'è certezza”. Az olasz szöveg jelentése: ’A holnap nem biztos’. Titkolt szerelmi viszonyról lévén szó ez már önmagában sokatmondó, ugyanakkor Radnóti számára is többletjelentéssel bírt. Mert bár nincs idézőjelek közé téve, a sor Lorenzo de Medici (1449–1492) Trionfo di Bacco e Arianna című verséből származik; ezzel zárul az első versszak, és refrénként („Chi vuol esser lieto, sia: / di doman non c'è certezza.”) az összes többi is. Fokozattan hangsúlyos sorról van tehát szó. Sárközi György magyar fordításában a Farsangi ének első strófája:

 

Ó, mi szép az ifjúkor, csak

gyorsan elszáll, mindhiába!

Vígan élj, gondolj a mára:

hátha rosszabb lesz a holnap.

 

Beck Judit tudta az idézet igazát, nem véletlenül írta ezt a képre. Mint Radnóti, ő is tisztában volt nemcsak személyes sorsuk, hanem a világ várható alakulásával is. A történelem pedig igazolta őt.

A 20 × 26 cm-es kép kikiáltási ára harminckétezer forint volt, ötszázötvenezerért ütötték le. Ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban található.

Beck Judit azt is mondta 1989-ben (a Népszabadság cikkének tolmácsolásában), hogy nála „számos vers és levél maradt, amelyeket Radnóti írt neki a munkatáborból”. Érdemes gyorsan leszögezni: ezek közül egyet sem ismerünk, ugyanakkor nincs jogunk a kijelentés igazságtartalmát vitatni. Az, hogy valamit nem ismerünk, még nem jelenti azt, hogy nincs, nem volt.

Létezik azonban más. Egy levél, amelyet Radnóti még nem a munkaszolgálatból írt szeretőjének, hanem Budapestről, Pozsonyi úti családi otthonukból, utalásaiból egyértelműen megállapíthatóan 1941. augusztus 4-én.

Hétfőn.

Drága, most jöttünk meg és csak most írhatok. Ott nem volt alkalmam, nem voltam egyedül és főleg a legközelebbi posta Tornalján két óra járás volt s ilyen címzésű levelet nem adhattam volna Klára nővérem kezébe.

Most sietek, hogy megkapd holnapra. Nem volt jó, pihentem talán, de nem volt jó. Klára nővérem (kicsit bolond), két fia, tizenhat és tizennégy évesek, voltak körülöttem és sajna egy másik vendég, egy borzalmas nőszemély a kislányával. Sok volt.

És az utolsó napokat (fényképek kerültek elő) megkeserítette az „anyagyilkosság” ujra, ez a kamaszkori rémkép, sokat gondoltam az anyámra és rettegtem a behívótól is. De sokat ettem is Drága és sokat aludtam.

Figyelj ide szerelmem. Csütörtök délelőtt lemegyek az Ilkovitsba és várlak, vagy várom az értesítésedet. De nyugodtan írhatsz is, hogy jössz, vagy sem, Fif nem bontja ki s ha, – hiszen találkozhatunk...

Ilitől várt egy lap, Körmenden van, de hisz tudod úgyis.

Szeretlek. M.

Nézd, ez a gyönyörű levélpapír még runyai, de nem volt más.

 

A levél a Központi Antikvárium 111. könyvárverésén, 2009. május 29-én került kalapács alá, 4. számú tételként. Kikiáltási ára nyolcszázezer forint volt, a leütési egymillió-kétszázezer.

A levelet fölösleges túlmagyarázni. Radnóti és felesége 1941. július 27. és augusztus 4. közt Radnóti nővérénél, Meisterné Gletter Kláránál és annak családjánál, a felvidéki Runyán nyaralt. A levél tanúsága szerint Radnóti nem érezte jól magát itt, és ezt már előrevetítette az odaút során tett egyik játékuk is: „névrejtést játszunk Fiffel. […] »Szomorú nyaralás«, Miért szomorú? – kérdi Fif. Hát… Páris helyett Runya… Igaz – mondja”, áll Radnóti naplójában. (173.) De a párizsi út elmaradása és egy korábbi, itt töltött munkaszolgálat emléke mellett Beck Judit hiánya is mindenképpen oka volt a költő szomorúságának. Visszatértükkor – a levél írásával egy napon – pedig visszamenőleg rögzíti: „Ideges vagyok, s nem érzem, hogy »nyaraltam«” (176.). Érdemes megjegyezni, hogy Gyarmati Fanni éppen ellenkezőleg élte meg a runyai nyaralást: „Szeretem ezt a falusi létet, bár náluk elég szegényes, majdnem egészen paraszti. […] Jó a gyerekekkel gyerekeskedni, soha még ilyen tiszta pihenésem nem volt, mint ez a hét”, írta saját naplójában (II:77.).

(A levélben említett személyek: Radnóti nővérének gyerekei, Meister István és Pál; „egy vendég néni a kislányával: Ságváriék” [Radnótiné: uott.]; Ili pedig Gerő Ilona  színésznő, Hont Ferenc második felesége.)

Minden életrajzra igaz, hogy az több forrásból, több forrástípusból építkezik. Egy író esetében ilyen forrástípusok maguk a művek, a személyes iratok, fényképek, az önéletrajzok, visszaemlékezések, sajtóhírek, feljegyzések. Minden, ami az adott személyhez köthető. Jelen esetben a narratívák valóban kiadnak egy mozaikot – viszont sajnos a dokumentumok szegényessége nem tudja kiegészíteni, árnyalni, pontosítani azt. Pedig – ahogy Beck Judit is mondta – Radnóti számos levelet és verset küldött neki. És nyilván könyveiből is adott neki dedikált példányt. Mindezekből azonban semmi sem ismert, a fenti egy levélen kívül.

Az viszont, hogy hat éve ez a levél felbukkant, jó jel. Mert közhely, de igaz, hogy ahol egy van, ott több is akadhat. Lehet reménykedni, hogy előkerül a Beck Juditnak írt többi Radnóti-dokumentum is.

 

Bíró-Balogh Tamás

 

 

Felhasznált irodalom:

Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz. Bp., 2005.

„Ha Miklósnak örömet okoz, örüljön”: http://cultura.hu/aktualis/ha-miklosnak-oromet-okoz-oruljon/

Lengyel Flóra: „Senki nem tudott úgy szeretni, mint Radnóti”. http://nol.hu/kultura/senki-nem-tudott-ugy-szeretni-mint-radnoti-1549991

De Medici, Lorenzo: Farsangi élet. Ford.: Sárközi György. In.: Sárközi György összegyűjtött versei és versfordításai. Szerk.: Palkó Gábor. Bp., 1999. 196-197.

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők. Magyar irodalmi szerelmeskönyv. Bp., 2012. –– Nyáry Krisztián posztja, 2015. júl. 5.: https://www.facebook.com/nyary.krisztian/posts/10153456765644855?pnref=story

Radnóti Miklós: Napló. Sajtó alá rend.: Radnóti Miklósné. Bp., 1989. –– Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló. 1935–1946. Sajtó alá rend.: Ferencz Győző, Nagy Zsejke. Bp., 2014.

A képek forrása:

Radnóti Miklós Fényképek. Szerk.: Bókay László. Bp., 1999. 177. és. 180. sz.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.