Méhes-est a Bulgakovban

Kitől örökölte Méhes György a mesélőtehetségét, miért kellett nevet változtatnia, hogyan fogadta a kolozsvári közönség az első színdarabját, milyen viszony fűzte Janovics Jenőhöz, Kós Károlyhoz és Kemény Jánoshoz – mindez kiderült Marosán Csaba színművész egyéni előadásából a kolozsvári Bulgakov Kávézóban.

Méhes-est a Bulgakovban

Méhes György Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című önéletrajzi ihletésű könyvében olyan dolgokat ír a kolozsvári színház alapításáról, Janovics Jenőről, Kós Károlyról, Kemény Jánosról, amelyeket máshol nem biztos, hogy megtalálnánk – véli Marosán Csaba fiatal színművész, akinek egyéni előadása révén bepillantást nyerhettünk a rendkívül gazdag Méhes-életműbe.

A színészt az írónak ez a könyve  érintette meg leginkább, amikor elolvasta, úgy döntött, előadást készít a Méhes-életmű néhány mozaikjából. A mintegy egy hónapos munka során sok irodalmi anyagot és segítséget kapott Nagy Elektől, Méhes György fiától. Ebben a regényben az író napjainkat is érintő problémákat tárgyal, például a román–magyar viszonyt, vagy hogy miként dolgozta fel a második világháborút az erdélyi társadalom, milyen volt Kolozsvár, amikor „megzavarodott” a világ, és óvóhelyek hűvöséből kellett fülelni, hogy bombázzák-e a Kincsest. De azt is kevesen tudják, hogy a kolozsvári színház alapítása Kótsi Patkó Jánoshoz kötődik, meg hogy milyen korán kelt Janovics Jenő, vagy hogy Kós Károly napja azzal indult, hogy elrendezte az állatokat, csak utána utazott fel Kolozsvárra, a vonaton meg politikáról, közéletről társalgott az útitársaival.

Marosán szerint a közönséget bizonyára lenyűgözi Méhes humora, kimunkált és ízes nyelvezete. Egyéni előadásaival – eddig kettő volt, az egyik Hunyadi Sándorhoz, a másik Tamási Áronhoz kötődött – szeretné közelebb vinni az olvasókhoz és elsősorban a fiatalokhoz erdélyi irodalmunk nagy klasszikusait. Ezért a legérdekesebb részeket választja ki az írói életművekből, amolyan „étvágygerjesztőként” a további olvasáshoz. Ha egy fiatal kezébe kerül Hunyadi  A vöröslámpás ház című novellája a Virág utcai bordélyról, amely ráadásul a Bulgakov melletti házban volt, biztosan egyebet is elolvas az írótól.

A Méhes-életmű bármelyik darabja felkeltheti a fiatalság érdeklődését, az író regényeinek, drámáinak üzenete időtálló – vallja Marosán, aki a Bulgakov emeleti termének hangulatos félhomályában izgalmas irodalmi időutazásra hívott bennünket. Érzékletesen, nagyfokú empátiával ragadta ki az életmű azon részleteit, amelyek az írói életutat is kirajzolták. A közönség soraiban ott ült az író fia, és nem mellesleg Dáné Tibor Kálmán, a Micsoda társaság című humoros családregény másik ihlető figurája. Ez ugyan az előadásból nem derült ki, de egyik korábbi esten erről is beszéltek a Bulgakovban, Méhes ugyanis „visszajáró vendég” a kávéházban, évente megünneplik a születésnapját. Általában ifjúsági vagy gyerekkönyvekkel, a mostani viszont nem csak ezt az oldalát kívánta kidomborítani.

Ahogy a színművész lapunknak adott interjújában fogalmazott: „kissé melankolikus” az a Méhes-arc, amely az egyórás programban elénk tárul, de ezt az oldalát is ismernünk kell. (Ezzel vitatkoznánk, hiszen az előadás nagyon sokszor megnevettette a közönséget.) Sütő András korunk Benedek Elekjének nevezte Méhest, aki nagymamájától örökölte a mesélőtehetségét, a nagymama ugyanis nagyon sokat mesélt neki, el is kényeztette, hiszen ő volt az első unokája.  Az író egyébként azt vallja, hogy aki gyerekként nem hallott vagy olvasott mesét, az nem is volt sosem boldog ember.

Méhes György Székelyudvarhelyen született, a Kolozsvári Református Kollégiumban volt gimnazista, ahol anyai ági felmenői is tanítottak. Az egyetemi oklevelet a Ferdinánd Tudományegyetemen szerezte. Szüleiről ekképp vall: édesanyám jómódú tanárcsalád gyerekeként nevelkedett. A sétatéri lányintézetben irodalomra, történelemre oktatták, ugyanakkor bepillantást nyert a természettudományok titkaiba is. Zenére, kézimunkázásra, jómodorra és főzésre tanították itt a lányokat, jövendő úriasszonyokat neveltek belőlük.

Szülei hirtelen fellángolt szerelemből házasodtak össze. Apja kedves, szelíd humorú volt, gyönyörű tenor hanggal, emiatt rá is akarták beszélni, hogy hagyja ott a jogi pályát, de ő inkább a biztos ügyvédi munkát választotta. Az első világháború előtt súlyos tüdőtágulatot kapott, ezért nem vitték el a háborúba, ez akkor kivételes szerencsének számított. Sajnos a baj gyógyíthatatlannak bizonyult, alig ötvenévesen meghalt.

Méhes György apjához hasonlóan a jogi pályát választotta, de az egyetem elvégzése után rögtön az írásnak szentelte életét. A Keleti Újságnál és a Pásztortűznél Dsida Jenővel, Reményik Sándorral, Nyirő Józseffel, Karácsony Benővel dolgozott együtt, az irodalmat Kós Károly, Ligeti Ernő, Wass Albert, Tamási Áron, Janovics Jenő társaságában szívta magába. Janovics egyébként mestere volt, ő ébresztette fel az érdeklődését a kolozsvári magyar színház iránt, s ő beszélte rá, hogy színháztörténeti témát válasszon doktori dolgozatához.

„Mindig reggel hívott magához nyolcra, fél kilencre. Janovics személye összekapcsolódott bennem a frissességgel, a reggeli fénnyel. Amikor becsengettem Petőfi utcai lakásába, kitakarított, kiszellőztetett szobával fogadott, íróasztalán teleírt papírok mutatták, hogy már régóta dolgozik” – írja róla Méhes.

Janovics ekkor már túl volt élete delén, mindenhez értő, bölcs ember benyomását keltette, könyvespolcán könyvek százai, színháztörténeti és filozófiai kiadványok sorakoztak. Fájdalmas mosollyal viselte a csapásokat, nem csüggedt el, amikor a kolozsvári nemzeti színház odaveszett, hanem az összes vagyonát  a sétatéri színház felépítésébe fektette. Felesége, Poór Lili „királynői jelenség volt, úgy is viselkedett, nyájasan és felségesen. Lelkének méretei voltak királynőiek”.

Janovicsnak köszönhetően doktorált Méhes Kótsi Patkó János, a kolozsvári színház alapítójának színháztörténeti jelentőségéből. Számos színikritikát is publikált, valamint politikai írásokat, amelyekben fellépett a nacionalizmus ellen. Önéletrajzi regényében hitelesen mutatja be a második világháború, a korszakváltás eseményeit.

A második világháború után, 1948–1950 között a Falvak Dolgozó Népe munktársa, 1950–52 között pedig a Művelődési Útmutató szerkesztője. Pártonkívülisége miatt számos támadás éri. Nagy István kommunista munkásíró miatt nevet kellett változtatnia, így veszi föl matematikus–filozófus őse után a Méhes György nevet. Ennek kapcsán írja: „Kolozsvár mindennap levizsgázik emberségből és tisztességből, és hát elég sokan nem mennek át a tisztesség-vizsgán.”Az esten meghallgattuk a Kolozsvári Rádió 1997-es felvételét is, amelyben Méhes György kényszerű névváltoztatásáról mesél.

1950 után kivonul az irodalmi életből, szabadúszóként próbál érvényesülni. Gyermek- és ifjúsági regényein több generáció nőtt fel. A Napsugár gyermeklap főszerkesztő-helyetteseként, majd állandó meseírójaként dolgozik, s a legifjabbaknak írt munkáiba számos felnőtteknek szóló üzenetet is kódol. „Harminc év alatt alig akadt olyan szám, amelybe ne írt volna Méhes György, de felolvasásban is verhetelen volt” – mondja róla Kányádi Sándor.

Marosán a drámaíró tevékenységéből is adott ízelőt, mert tudni kell, hogy Méhes kora legnépszerűbb, a kolozsvári színpad legtöbbet játszott szerzője volt. A mindennapi életet vitte színre, a ’60-as évektől rengeteg drámát írt, amelyekben a társadalmi feszültségek kibontására, az erkölcsi igazság keresésére törekedett. A Harminchárom névtelen levél című drámája elsöprő sikert arat Kolozsvárott, Sepsiszentgyörgyön, Szatmáron és Budapesten. A kolozsvári ősbemutatón a színház büféjében Kós Károly teremti le a darabot fanyalogva fogadó kritikusokat.

Méhes Kós Károlyról szóló írásai roppant izgalmasak, az esten rövid részletet hallhattunk ezekből, de az is kiderült, hogyan látta báró Kemény Jánost és a korabeli Helikon-esteket. Keményről ekképp ír: magas, karcsú, angolbajuszú, nagyon jóképű férfi volt, tisztelte az embereket, mindig előre köszönt, és figyelt arra, hogy ne a bárói cím miatt nézzenek fel rá. Azt vallotta: a nemesség belülről fakad, és egyfajta erkölcsi emelkedettséget jelent. Képes volt világpolgárként viselkedni és megszerettetni magát az emberekkel akkor is, amikor a kommunizmus miatt elvesztette mindenét, és szénégetőként dolgozott.  A románok úgy hívták „domnu’nostru” (a mi urunk).

Az est záróakkordjaként az író Micsoda társaság című humoros családregényének egyik részletét, a Havasi rántottát hallgathattuk meg, amelyből kiderül, mi mindent bele lehet sütni egy 28 tojásból készülő ételbe, s hogyan lehet beismerni, ha a kulináris művészeti termék olyan rosszra sikerül, hogy még a szúnyogokat is napokra elűzi a környékről.

Méhes Györgyöt 2002-ben tüntették ki Kossuth-díjjal, 2005-ben átvehette a Bécsi Európai Akadémia Díját. 2007. április 10-én, 91. életévében hunyt el Budapesten.

A tartalmas estről mindenki magával vihetett útravalóul egy-egy Méhes-idézetet, amelyeket a fiatal előadóművész az asztalokon szórt szét, néhányat fel is olvastak belőle.

A következő Marosán Csaba-esten Kalotaszeg környékre fogunk “utazni” többek között Ady, Móricz Zsigmond  és Jékely művein keresztül.

Varga Melinda