A kertben – Bak Rita versei
Claude Monet (1840–1926) festménye
A kertben
Bak Rita versei
A KERTBEN
A kertben
derékszögben megtörtek
a fénynyalábok,
vártam,
mikor térnek be hozzám,
mikor csúsznak le
a szakadt tapétán.
Napokig vártam.
Nem jöttek.
Kifáradtam a várakozásban.
Kutyám gombszemekkel
nézett rám a szemközti
fotelből,
csuklott egyet,
mintha bíztatna,
tarts ki, jönnek majd.
Még az ablakokat is megpucoltam.
Hátha könnyebben bejutnak.
A fárasztó, haszontalan
várakozás végén
kimerülve elbóbiskoltam.
Bejött anyám
a konyhából.
Fogd meg a karfát – mondta
Apád ma délelőtt
meghalt.
derékszögben megtörtek
a fénynyalábok,
vártam,
mikor térnek be hozzám,
mikor csúsznak le
a szakadt tapétán.
Napokig vártam.
Nem jöttek.
Kifáradtam a várakozásban.
Kutyám gombszemekkel
nézett rám a szemközti
fotelből,
csuklott egyet,
mintha bíztatna,
tarts ki, jönnek majd.
Még az ablakokat is megpucoltam.
Hátha könnyebben bejutnak.
A fárasztó, haszontalan
várakozás végén
kimerülve elbóbiskoltam.
Bejött anyám
a konyhából.
Fogd meg a karfát – mondta
Apád ma délelőtt
meghalt.
MENET
Veterán katona
szürkehályog-tükrön át
az omegába lát.
Elesik,
a sárból feláll,
bukdácsol tovább.
A távolban
szikkadó domborzatok
sorakoznak
méretre szabva.
Messze pacsirtalárma,
faháncs-szaggató ordítás,
lépésenként
megbicsakló láb.
Ikszedik kudarc.
A göröngy nyikorog,
a tulipán virága
leszerelhető.
AZ ÉN KOROMBAN
Az én koromban már minden eldőlt
kudarc, győzelem, bukás, halál.
Már rég eltemettük a nagymamát
és az anyát is ( egyébként)
valójában nem lettem más
elfelejtve várok soromra
sorsomra/-ba írva négyzethalmazok
félkész gúlák, fekete kő-
háromszögek.
ECKIG(e)
kielégítő
pszichés státus
RUND( e)
ugyanaz.
Egy névtelen nap alkonyán
kétméteres légydögök
dongók, bögölyök,
szállnak aztán (el)-
hullanak.
Leszakadt gombok.
Emlékszem.
Már minden eldőlt az én koromban.
