A hőzöngő katona

Titus Maccius Plautus drámája Karsai György és Térey János fordításában

Csiky Gergely (1885) és Devecseri Gábor (1941) fordításainak figyelembevételével

 

 

         SZEMÉLYEK:

         OSTROMVÁRY GYŐZŐ, katona
         MORZSARÁGÓ, Ostromváry parazitája
         GYÜRKŐC FERI, Hajó-Vontágh szolgája, most Ostromváry személyzetében
         VENDÉGBARÁTHI MÁRTON, ephesusi öregember
         CSELÉNYI, Ostromváry szolgája
         PARTÍCIA, athéni lány, aki Hajó-Vontághot szereti
         HAJÓ-VONTÁGH GÁBOR, athéni fiú, aki Partíciát szereti
         MURCI, Ostromváry fiatal szolgája
         CSÚCSDOMBI CSILLA, prostituált
         MILF RAMÓNA, Csúcsdombi Csilla szolgálónője
         FIÚ, Vendégbaráthi szolgája
         KÁROLY, Vendégbaráthi szakácsa

         Szín: utca Ephesusban, Ostromváry és Vendégbaráthi egymással szomszédos házával

 

 

I. felvonás tartalma

Mohón kurvát lop Athénből a katona.
Indul szerelmes főnökét – aki külföldre ment –
Lármázni föl a szolga: elfogják hajón,
Ennek a katonának adják őt is át.
Sietve hívja a bosszt Athénből, s a falat
Gonddal átfúrja két szomszédos ház között:
Legyen szerelmeseknek átjáró. Az őr
Ormos tetőről lát meg két ölelkezőt;
Rászedik az őrt: ez a nő nem az a nő!...
Igyekszik rávenni a katonát Gyürkőc Feri,
Otthonába küldje babáját, mert övé
Szeretne lenni a vén szomszéd asszonya.
Unszolja a lányt: menjen! Ajándékozik...
S az öreg házában elcsípve szívja meg.

 

 

II. felvonás tartalma

Athéni fiatal egy kurvát szeretett,
S az őt szintén. A fiú Naupactusba ment
Követként. A katona ugyanezt a lányt
Ephesusba viszi erőszakkal. A fiú
Szolgája, hogy a hírt jelentse, hajóra száll;
Elfogják (s őt is a katona kapja meg).
A főnöknek ír, jöjjön Ephesusba. Repül
A fiú, és a szomszédban talál szobát,
Apai barátjánál. A két ház között
Falat fúr át a szolga lopva: nyíljon a
Szerelmeseknek összeköttetés. Iker-
Nővért kreál a lánynak. Majd a ház ura
Kiöltözteti pártfogoltját, hogy csábítsa el
A harcost, aki lépre megy, lagzit remél,
Elküldi a lányt; s őt, mint buja barmot, elverik.

 

 

 

HARMADIK FELVONÁS

 

ELSŐ JELENET

Gyürkőc, Vendégbaráthi, Hajó-Vontágh

 

GYÜRKŐC (kilép Vendégbaráthi házából, visszaszól)
Egy kicsit maradjatok még bent a házban, Hajó-Vontágh,
Hagyjátok, hogy körülnézzek, hátha bárhol csapda vár,
Mert ma tanácsülést tartunk. És biztos hely kell nekünk,
Ellenségeink ne tudják elrabolni tervemet.
Legtöbbször a legjobb tervet lopják el a tolvajok,
Ha nem gondos óvatosság szemel ki biztos helyet.
Mert a terv átgondolatlan, ha ellenségednek segít,
És ha a hasznára szolgál, akkor jócskán árt neked.
Ha tervedről ellenséged jóelőre értesül,
Éppen azzal bénítja meg nyelved, köti meg kezed,
S rajtad hajtja végre, amit te akartál vele tenni...
Kifigyelem, jobb felől vagy bal felől nem áll-e itt
Vadász, hálóként vetve ki terveinkre füleit.
De látom már: a környék az utolsó utcáig üres.
Hívom őket. (Bekiált a házba)

Baráthi úr, Hajó-Vontágh, bújjatok ki!

VENDÉGBARÁTHI (kijön Gyürkőccel és Hajó-Vontágh-gal)
Látod, engedelmeskedtünk.

GYÜRKŐC
Könnyű uralni a jókat.
Mégis tudnom kell, hogy mindent az alapján viszünk végbe,
Ahogy ott bent megbeszéltük?

VENDÉGBARÁTHI
Hasznosabb terv nincs.

GYÜRKŐC
Na ja.
Te mit gondolsz?

HAJÓ-VONTÁGH
Ami nektek tetszik, ne tetsszen nekem?
Akad jobb barátom, mint te?

VENDÉGBARÁTHI
Szavad kedves és baráti.

GYÜRKŐC
Polluxra, ő már csak ilyen.

HAJÓ-VONTÁGH
Bár kínlódom, én balek,
Testem-lelkem gyötri tervem...

VENDÉGBARÁTHI
Áruld már el, hogy mi kínoz.

HAJÓ-VONTÁGH
Hogy téged tisztes korodban terhellek meg gyermeteg
Csínyeimmel: nem illenek becsületedhez, uram...
S ráadásul kérve kérlek: támogass a kedvemért,
Sőt segíts ki, és magad is úgy cselezz szerelmemért,
Mit a te korod nem követ, sokkal inkább elkerül:
Szégyellem, hogy szépkorúként ér miattam bosszúság.

GYÜRKŐC
Új divat szerint szeretsz, ha bármi tettedet szégyelled:
Ez nem szerelem; a vágynak árnya vagy csak, Hajó-Vontágh.

HAJÓ-VONTÁGH
Illik ez, hogy vénkorodban küszködj a szerelmemért?

VENDÉGBARÁTHI
Hogy mondod? Talán esetleg azt hiszed, az Acheron
Vizébe léptem féllábbal? Túl sokat éltem szerinted?
Ötvennégy éves vagyok csak, tekintetem tiszta még,
Lábam lépése ruganyos, kezem is lazán mozog.

GYÜRKŐC
Ősz hajjal se hidd öregnek, természete nem tunya,
Tökéletes képessége megvan még, le nem konyult.

HAJÓ-VONTÁGH
Polluxra, tapasztalom is, hogy így igaz, Gyürkőc fiam;
Kedves szándéka nagyon is fiatal emberre vall.

VENDÉGBARÁTHI
Minél nagyobb veszélyben vagy, annál jobban megismered
Jószándékomat irántad.

HAJÓ-VONTÁGH
Elég régen ismerem!

VENDÉGBARÁTHI
A szerelmest támogatva, muszáj, hogy te is szeress,
Rendelkezz ismerettel, ne a külvilágban keresd!
Nem szerelmes alig érti szerelmesek szellemét.
Maradt testemben még pici nedv, maradt csipetnyi vágy,
Kéjekből és gyönyörből nem száradtam ki teljesen.
Ha kell, szellemes szónok és kellemes asztaltárs vagyok:
Két minőség! Az asztalnál nem vágok senki szavába.
Gondolok rá, hogy goromba ne legyek tapintatos
Társaságban, és részem a beszédből kivegyem,
De a hallgatásból éppúgy, hogyha pont másé a szó.
Köpködésbe, tüsszentésbe, orrfújásba nem fogok.
Ephesusban születtem, nem faluban és nem tanyán.

GYÜRKŐC
Ezt az üde öregembert!... Ha minden jót képvisel,
Amit sorolt, elhiszem, hogy Venus maga dajkálta.

VENDÉGBARÁTHI
Vágy-rutinomból a szónál többet adnak tetteim.
Asztaltársam kedvesére soha nem vetem magam,
Jó húsát el nem halászom, korsóm elé nem tolom,
Nem törhet ki miattam, ha becsípek, veszekedés:
Hogyha bárki kellemetlen, fél szó nélkül megyek ágyba,
Csak szerelmet, enyelgést és tiszta viccet preferálva.

GYÜRKŐC
Polluxra, az egész lelked szerelemre született:
Aranyat adok még három hozzád méltó emberért.

HAJÓ-VONTÁGH
Ebben a korban egyetlen ilyen embert sem találsz,
Ki mindenben ilyen kedves, ilyen közeli barát.

VENDÉGBARÁTHI
Muszáj elismerned: szörnyen fiatal még szellemem,
Minden ügyben úgy segítek sűrűn, el nem fáradok.
Dühös, mogorva ügyvédre van szükséged? Itt vagyok.
Vagy szelídre? A szélcsöndes tengernél is szelídebb,
A nyugati lágy légáram fuvalmánál lágyabb leszek.
Legvidámabb vacsorázó társad szintén én leszek,
Nincs nálam jobb asztaltársad, ivócimborád kiválóbb,
S ügyesebben szoknyavadász nem ugrál sehol, soha.

GYÜRKŐC (Hajó-Vontághnak)
Ennyi képességhez még mit kérnél, hogyha rajtad állna?

HAJÓ-VONTÁGH
Úgy szeretném meghálálni neki a szépet, a jót,
S neked, mert látom, miattam mennyi bosszúság gyötör. (Vendégbaráthinak)
De zavar, hogy ilyen sok pénzt pazarolsz rám.

VENDÉGBARÁTHI
Buta vagy.
Rossz házasságra, ellenségre költögetni veszteség,
Jóbarátra, jó vendégre nyereség a kiadás.
Tudja a bölcs, hogy ő jár jól, mikor az istenre áldoz.
Jó szívvel látlak vendégül, hálistennek van miből:
Egyél, igyál, pörögj velem, jókedvvel töltsd fel magad.
Házam szabad, és szabadon élek, ahogy akarok!
Mert hisz isten kegyelméből van vagyonom: feleségnek
Van raktáron elég vastag, gazdag hozományú asszony,
Csak tudod, nem szeretném, hogy nálam nagyszájú nő lakjon.

HAJÓ-VONTÁGH
Mért ne? Gyereket csinálni mámorító feladat.

VENDÉGBARÁTHI
Herkulesre, mámorítóbb, ha szabad vagy te magad.

GYÜRKŐC
Tudsz tanácsot adni bölcsen másnak is, magadnak is.

VENDÉGBARÁTHI
Mert a jó feleség nagy kincs, ha a földön bárhol is
Ráakadnál egy ilyenre; de házamba azt vigyem,
Ki nem mondja: „Drága férjem, gyapjút vásárolj nekem,
Hadd készíttessek köpenyt és tunikát, meleg ruhát
Neked, hogy ne fázz a télen”? Nőtől ezt ne halld soha!
Még a kakas meg se szólalt, álmaimból fölzavar,
Ezzel: „Édes, anyák napján ajándékozd meg anyámat,
Adj befőttre, hálaadásünnepérenémi pénzt,
Bohócdoktorra, álomfejtőre, belgyógyászra, tenyérjósra;
Nagy probléma, hogyha nem kap, fintorog rám mindegyik.
Üres kézzel a varrónőt sem engedhetem tovább,
Lám, a személyzet haragszik, mert még semmit sem kapott;
A szülésznő is kevesli díját, vitázik velem;
Hát a személyzet pesztrája, az már semmi pénzt se kap?”
Ilyen és ehhez hasonló nő-dolgok riasztanak,
Hogy nőt hozzak házamba, ki borzasztóan szónokol.

GYÜRKŐC
Az ég irgalmas tehozzád: mert ha egyszer elveszett
A szabadság, nem egykönnyen állítod helyre megint.

HAJÓ-VONTÁGH
Bár dicsőség jó családban, bő vagyonban gyermeket
Fölnevelni, a magad és nemzetséged emlékművét...

VENDÉGBARÁTHI
Mi szükségem gyermekekre? Van pont elég rokonom.
Jól élek, jól eleresztve, kedvem és szívem szerint.
Köztük osztom szét a pénzem. Megkapják, ha meghalok.
Itt nyüzsögnek, rám ügyelnek, minden óhajom lesik.
Kora reggel fölkeresnek; hogy aludtam, kérdezik.
Azt tekintem jógyereknek, aki ajándékokat küld.
Ha áldoznak: önmaguknál nagyobb részt adnak nekem.
Hidegtállal, melegtállal, reggelivel látnak el.
Átkozottnak vallja magát, aki alig küld nekem.
Ajándékkal versenyeznek, s én magamban mormolom:
„Vagyonomért versenyezve kényeztet számos rokon.”

GYÜRKŐC
Nagyon biztos életpályamodell szerint élsz, hiszen
Hármasikreid is vannak, hogyha jól érzed magad!

VENDÉGBARÁTHI
Hiszen ha volna, bajom is volna gyermekek miatt elég:
Ha egyikük lázas, szívem úgy szenvedne rögtön és
Azt hinném, meghal; a bortól elbukik, lóról zuhan le,
Már félnék, hogy nyakát szegte, vagy a lábát törte el.

GYÜRKŐC
Érdemes rá, hogy sokáig éljen és gazdag legyen:
Óvatosan él, de jól is, s barátságosan segít.

HAJÓ-VONTÁGH
Drága ember! Hadd kívánjam istenektől, istennőktől,
Ha tehetik, ne egyformán mérjék a sok életet.
Mint az árut fölbecsülve a jó vásárrendező,
Aki árat állapít meg: a minőség keljen el,
S a vacak holmi árusát nyereségtől fosztja meg.
Úgy kellett volna nekik is az emberek életét
Fölosztani: a rendesét, kedvesét megnyújtani,
És a bűnös durva lelkét minél előbb visszavenni.
Hogyha így rendezték volna, sokkal kevesebb gonosz
Volna és nem is bűnözne ennyire sűrűn soha,
És a jók számára olcsóbb volna minden élelem.

VENDÉGBARÁTHI
Ki az isten rendelését szidja, balek; és megőrült,
Aki kárhoztatja tettét. Szálljunk is le a dologról.
Most bevásárlok, barátom, hogy házamban majd a rangod
És rangom szerint szívesen vacsorával tartsalak.

HAJÓ-VONTÁGH
Szóval nem bánom többé, hogy nagy költségbe vertelek.
De bármilyen kedvesen is fogadjon a jóbarát,
A vendég három napon túl mégiscsak terhére van;
Tíz napon túl a gyűlölet Íliászát hozza a düh:
Még ha tűri is a főnök, zúgolódik a személyzet.

VENDÉGBARÁTHI
Én, barátom, szolgálatra szoktattam személyzetem,
Nem én fogadok szót nekik, nem ők parancsolnak nekem!...
Bár unják a mániáim, a kormányos én vagyok;
Ha bosszúsak, ha mogorvák, csak muszáj dolgozniuk.
Megyek, ahová akartam, vásárolni.

HAJÓ-VONTÁGH
Légy szíves,
Csak szerényen, ne költs sok pénzt, én beérem bármivel.

VENDÉGBARÁTHI
Ejnye, csak nem hagyod abba ezt az ócska szózatot?
Ágrólszakadt proletárok nyilatkoznak így, mint te most.
Ha ledőlnek az asztalhoz, így nyafognak tálaláskor:
„Mondd, mi szükség volt miattunk mindezekre, házigazdánk?
Elment az eszed, hisz ezzel tízet jól tudsz tartani.”
Mit nekik vettél, előbb jól összeszidják, de benyomják...

GYÜRKŐC
Ez bizony, Polluxra, így van: tiszta szemmel, tudva lát!

VENDÉGBARÁTHI
A ingyenkoszt bármilyen bő, sose könyörögne senki:
„Csak vitesd tovább a tálat, hagyd a sonkát, nem eszem,
Ezt a porcogót ne kínáld, angolnád sajnos hideg,
Tüntesd már el!...” Senkitől se hallasz ilyen szöveget.
Folyton falnak, ráhasalnak asztalomra éhesen.

GYÜRKŐC
Jól festi a rossz erkölcsöt a jó ember!

VENDÉGBARÁTHI
Még bizony
Századrészét sem közöltem, bárcsak jutna rá időm!

GYÜRKŐC
Most először terveinkre fordítsad figyelmedet.
Mind a kettő jól füleljen. Szükséges, hogy támogass,
Vendégbaráthi úr. Hasznos cselt gondoltam ki, amellyel
A katonát megkopasztjuk, megcsonkítjuk, és vele
A lánynak és fiújának jó alkalmat adhatunk,
A szökésre, s hogy megkapják egymást.

VENDÉGBARÁTHI
Terved add elő.

GYÜRKŐC
Te pedig csak add ide a gyűrűd.

VENDÉGBARÁTHI
Minek az neked?

GYÜRKŐC
Ha nálam lesz, majd kifejtem minden manőveremet.

VENDÉGBARÁTHI (leveszi a gyűrűjét és odaadja Gyürkőcnek)
Vedd és használd.

GYÜRKŐC
És te vedd át tőlem tervem titkait;
Így képzeltem...

VENDÉGBARÁTHI
Mind a ketten figyelmesen fülelünk.

GYÜRKŐC
Szörnyű nőfaló a gazdám, eddig nem volt senki sem
Versenytársa, de nem is lesz párja.

HAJÓ-VONTÁGH
Stabilan hiszem.

GYÜRKŐC
Azt terjeszti, Parisénál sokkal szebb a termete!
Sőt azt, hogy itt Ephesusban mindegyik nő üldözi.

VENDÉGBARÁTHI
Sokan azt hinnék, hazudsz, ha így beszélsz, de én tudom:
Színigaz mind, amit mondtál. Csakhogy, jó Gyürkőc Feri,
Arra kérlek, fogd rövidre, ahogy tudod, szöveged.

GYÜRKŐC
Tudsz-e olyan lányt találni, kinek szép a termete,
De az elméje csalással és trükkökkel van tele?

VENDÉGBARÁTHI
Szabad kell vagy szabadított?

GYÜRKŐC
Nekem mindegy, csak legyen
Kapható: olyan lány, aki testét testével tartja el,
Kinek cselt rejteget melle, nem szíve, mert az nincs neki.

VENDÉGBARÁTHI
Mosdott legyen vagy mosdatlan?

GYÜRKŐC
Minél őrjítőbb legyen,
Nagyon csinosra van szükség, nagyon fiatalra is.

VENDÉGBARÁTHI
Hát, van egy friss pártfogoltam, ropogós hús; de miért
Van rá szükséged?

GYÜRKŐC
Vezesd csak otthonodba, adj neki
Díszes ruhát, öltöztesd föl, mint úrinőket szokás,
Rendesen fésüld haját és hordjon fejdíszt, tegyen úgy,
Mintha ő volna a feleséged, tanítsd ki.

VENDÉGBARÁTHI
Miért?

GYÜRKŐC
Majd megértitek. De van szolgálója?

VENDÉGBARÁTHI
Ja, van, okos.

GYÜRKŐC
Mert ész is kell. Mind a kettőt arra oktasd majd, hogy ő
Feleséged, s a harcosért végzetes vággyal hevül,
Mintha szolgálójának e gyűrűt adta volna, és az
Énnekem, hogy közvetítve uramnak adjam.

VENDÉGBARÁTHI
Hallom ám!
Légy szíves, ne higgy egészen süketnek, van még fülem,
S jól használom.

GYÜRKŐC
Ha kitanítod, fölkeresem uramat,
S a gyűrűt átadva közlöm: feleséged adta, hogy
Őt megnyerjem. Ismerem jól: eped majd ő piszkosul,
A gonosznak gondja úgyis csak kurválkodásra van.

VENDÉGBARÁTHI
Ha magára a Napra bíznád, ő se tudna ennyire
Alkalmas nőket találni, mint én. Bízz csak és remélj.

GYÜRKŐC
Akkor nyomás, fürgébben. (Vendégbaráthi elmegy)
És most figyelj, Hajó-Vontágh.

HAJÓ-VONTÁGH
Alázatosan figyellek.

GYÜRKŐC
Ha a harcos hazajön,
jól vigyázz: ne Partíciát mondj.

HAJÓ-VONTÁGH
Hanem milyen nevet?

GYÜRKŐC
Dikaiát.

HAJÓ-VONTÁGH
Azt, amit most említettünk.

GYÜRKŐC
Csönd! Tűnés!

HAJÓ-VONTÁGH
Nem felejtem: de áruld el, hogy az egész mire jó.

GYÜRKŐC
Megtudod, ha szükség lesz rá; csakhogy addig néma légy,
S játszd azonnal, mint a többi, a magad nagy szerepét.

HAJÓ-VONTÁGH
Jó, bemegyek. (Bemegy Vendégbaráthi házába)

GYÜRKŐC (utánaszól)
Menj, és amit rendeltem, tedd józanul.

 

 

 

Néhány megjegyzés A hőzöngő katona új fordításához

 

Az i. e. 3–2. században virágkorát élő római komédiának két fő változatát különböztették meg már a klasszikus ókorban: a comoedia togatát és a comoedia palliatát. Míg az első cselekménye római környezetben játszódott, római szereplőkkel, s római történetet mesélt a római közönségnek – az elnevezés a szereplők római öltözékére, a togá-ra utal –, addig a második görög helyszínen játszódó történetet dolgozott fel, s a görög szereplők görög ruhát (pallium-ot, rövid köpenyt) viseltek, ám a komédia erkölcsi tanulsága, amely mindig komoly, megszívlelendő volt, hangsúlyozottan a római közönségnek szólt. Részint a hagyományozás kifürkészhetetlen útjainak, részint pedig valószínűleg e színművek valós értékeinek köszönhetően azzal a különös helyzettel kell szembenéznünk, hogy ugyan névről nem is egy comoedia togata-szerzőt ismerünk (Titiunius, Naevius, Atta), ám valamennyi teljes terjedelemben fennmaradt római komédia a görögös jellegzetességeket felvonultató comoedia palliata műfajából őrződött meg, s e teljes művek két i. e. 3–2. századi szerző, Plautus és Terentius színházáról nyújtanak képet.

Titus Maccius Plautusnak sem születési, sem halálozási dátumát nem ismerjük, de mára nagyjából elfogadott, hogy i. e. 250 körül született, s mintegy hetven évet élt. Viszonylag idős korában, negyvenen túl kezdett el drámákat írni, addig volt katona, majdnem-rabszolgasorsú molnársegéd, bukott kereskedő, de ami a legfontosabb: vándortársulatokhoz csapódva vagy két évtizeden át színész is volt. Sohasem kapott nagy szerepeket az általában rögtönzéses, elsősorban a helyzetkomikumra épülő, rövid jelenetekben, amelyeket falusi vásárokban, piactereken adtak elő ezek az alkalmi társulatok, de mint egyik neve – a maccus vagy maccius – erre utal, övé volt az egyik néma típus-szerep: a cselekmény adott pontján bejött, megpofozták, megbotlott, belerúgtak, vagy elesett, aztán kioldalgott. S a közönség dőlt a nevetéstől. Úgy tűnik, komolyabb tehetsége nem volt a színjátszáshoz, soha szöveges szerepet nem kapott, de imádta a színpadot, s csak akkor hagyott fel a maccus-szerepek alakításával, amikor kiöregedett belőlük. Ekkor tért át a drámaírásra, s az ókori hagyomány szerint több mint 130 komédiát írt. Ezek közül aztán a tudós Varro (i. e. 1. sz.) huszonegyet válogatott ki mint kétségtelenül Plautustól származót, s e drámákat egy kötetben publikálta; mind a mai napig ez a huszonegy mű képezi számunkra a plautusi életművet – hatalmas szám, ha arra gondolunk, hogy mondjuk Aiszkhülosztól és Szophoklésztól mindössze hét-hét tragédiát ismerünk.

A Hőzöngő katona öt felvonásos komédia, amely két, egymástól élesen elkülönülő történetet, egyúttal két, élesen eltérő műfajú drámát fűz egy komédiává. Az első két felvonás úgynevezett becsapás-dráma: el kell hitetni a Katona szolgájával, Cselényivel, hogy nem azt látta, amit látott – vagyisa Katona kedvesét a szomszédos ház kertjében egy idegen ifjúval szeretkezni! A látszat és a valóság szembeállítását Plautus a komédia műfaji szabályainak megfelelő hatáseszközök, poénok fergeteges tempójú tűzijátékává avatja, s ez a két felvonás természetesen a becsapás-csel spritus rector-ának, Gyürkőc Ferinek és alkalmi szövetségeseinek (a jóságos szomszéd Öreg, Vendégbaráthy, és a Lány, Partícia) teljes győzelmével zárul. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy ennek a résznek az alapkonfliktusa, a látszat-valóság-problematika mélyen filozófiai jellegű, s először az i. e. 5. századi görög filozófusoknál, mindenekelőtt a szofistáknál merült fel. A kérdéskör a görög színházban is folyamatosan jelen volt; hogy csak egyetlen, ám annál híresebb példára utaljunk, ez Szophoklész Oidipusz király-ának is egyik alapkérdése.

A harmadik-negyedik-ötödik felvonás úgynevezett szökésdráma, amelynek műfaji ősforrása a görög újkomédiákban (Menandrosz, i. e. 4. sz.), sőt azon túl, egészen Euripidész késői tragédiáiban, például a Helené-ben keresendő. Ezen drámák hősnőjét idegen országban tartja fogságban – ágyasaként, vagy mert őrizetére bízták az istenek – egy férfi (király, katona); a nő epekedve várja szabadítóját (férjét vagy kedvesét), aki meg is érkezik, s mindenféle akadályok legyőzése után az újra egymásra talált pár a nő új urát becsapva, sikeresen megszökik. Ezt a dramaturgiai sémát követi a Hőzöngő katona, azzal a csak a komédiára jellemző, fontos újítással, hogy Plautusnál a szökésterv kidolgozására belép egy új szereplő, a minden bizonnyal a görög újkomédiából „megörökölt” okos szolga, Gyürkőc Feri. Ő az, aki a két, önálló cselekményrészt egységes történetté alakítja, hiszen mind a becsapásdráma, mind a szökésdráma fordulatait ő találja ki, ő irányítja a szereplőket, s neki fogad szót mindenki, társadalmi helyzetétől függetlenül.

Mindmáig vitatott kérdés, hogy Plautus mit vett át görög elődeitől, s mit talált ki ő maga komédiáihoz, hiszen köztudott, hogy a római szerzők előszeretettel alkalmazták a contaminatiónak nevezett alkotói módszert. Ez azt jelentette, hogy több, korábban született görög drámából – elsősorban Menandrosz és más újkomédia-szerzők műveiből – egy-egy jelenetet vagy akár felvonást, netán egy-egy alakot vagy párbeszéd-részt a római szerző egyszerűen átemelt művébe, s így több műből rakta össze, fűzte egybe saját, új művét. Ez a módszer Plautus több komédiájában is felbukkan, s erre példa a Hőzöngő katona előhangja (argumentuma) is, ahol a szerző büszkén hivatkozik egy Aladzón című görög újkomédiára, mint amelynek, íme, mindössze fordítását-átdolgozását mutatja be közönségének.       

Az itt közlésre kiválasztott részlettel bemutatjuk azokat a fő változtatásokat, amelyeket a magyar nyelven meglévő két, valóban kitűnő Plautus-fordításhoz – Csiky Gergely (1885) és Devecsei Gábor (1941 – a további kiadásokban többször átdolgozott) művéhez – képest szerettünk volna véghezvinni: a névadásokban törekedtünk arra, hogy az eredeti beszélő nevek magyarul is megszólaljanak; a részegség, illetve az örömlányokkal való tervismertetés szókincsénél, szófordulatainál a mai, hétköznapi nyelv, az utca nyelve is megszólaljon a nekünk, itt és most színpadra kerülő Plautus-szövegekben, amiként éppen ezt az olykor nyers utcanyelvet hallotta a Plautus-korabeli római néző is.

Karsai György