Köztes évszakok – Gergely Borbála és Kulcsár Árpád négykezese
Thomas Gainsborough (1727–1788) festménye
Köztes évszakok
Gergely Borbála és Kulcsár Árpád négykezese
KÖZTES ÉVSZAKOK
a köztes évszakokban az arányok
egyébként csak a hangulat és az élesség változik
a cserjék vetett árnyékában végtelenített
történetpályán olvadnak össze
majd mássá az emberalakok
folyondárok kacsai markolják
s rejtik el a történetet
a téglák szövetét hideg indák hasítják
itt kezdődik fogságod el
egy ember indul át a kerteken
kezei a puha fövenyre hullanak
szemei odaadják a fényt a sötétnek
húsa gőzölög s vérével öntözi a liliomokat
szaguk fojtogatón beér
az ismétlődő hangok kivesztek fejedből
többé nem szólal meg a telefon
világodat felcserélted
s a bokrok aljából nem lopakodott még elő új világ
fekszel és örülnél már a szánalomnak is
KULCSÁR ÁRPÁD
AZ ELHALT CSILLAGOT IS ELNEVEZIK
Két halott bolygó
csillag-veszítettek és
jégtektonikájúak
mozgásukat egy majdani távcső
az elnyelt fényből fogja látni
e tekintet hozza el az időt
és elnevezik őket
s az elhalt csillagot is elnevezik
két sötét felükből az egyik
a központ helye felé fordul
a mag mely egykor fényt adott
most a semmi sugárzása
fodraik belehullanak
kiepedt szelek barázdáiba
az utolsó rög visszhangja is kiszáll
a gravitáció emléke bágyadtan körbeleng
és lelassítja őket
hogy a mindenségnél lassabban távolodjanak
a határok felé
e lassúbb mozgás lesz a történetük
GERGELY BORBÁLA
EREZET
A testvéreim születésekor ültetett fákat
kivágta az új lakó.
Árnyékukban főztünk sárból, uszadékfák
mozsárban tört kérgéből és avas fűszerekből.
Énekelnünk kellett, de így is kiszűrődött
a konyhából az öregek kártyapartija.
kivágta az új lakó.
Árnyékukban főztünk sárból, uszadékfák
mozsárban tört kérgéből és avas fűszerekből.
Énekelnünk kellett, de így is kiszűrődött
a konyhából az öregek kártyapartija.
A fehér törzseken karcok, akár szélben
harisnyámra tapadt levélerek.
Az őslápon túli kukoricások valamelyikén,
egy bunkerban rejtettük el a kulcsot
az elfelejtett jelekhez,
de abba a faluba már egyikünk se megy vissza.
harisnyámra tapadt levélerek.
Az őslápon túli kukoricások valamelyikén,
egy bunkerban rejtettük el a kulcsot
az elfelejtett jelekhez,
de abba a faluba már egyikünk se megy vissza.
Hypóba áztatott szemek mögött emlékek.
Ahogy az egész évszakon át betonra terített,
olcsó papírra készült önarcképekről,
fakuljon ki minden feleslegesen lehelyezett folt.
olcsó papírra készült önarcképekről,
fakuljon ki minden feleslegesen lehelyezett folt.
Az ösvényeink meghatározott időtartama,
a betakarítás utáni féktelen széllökések,
a betakarítás utáni féktelen széllökések,
a hazaút vágytalan képei alagutakon át,
gyümölcskosarak penészedő bélése,
anyajegyek elfertőződésének pillanata
kánikula idején.
anyajegyek elfertőződésének pillanata
kánikula idején.
Van egy képzelt fotóm felmenőinkről,
ahogy egy hírközléstől elszigetelt udvaron
frissen szedett salátát esznek
sugárzásveszély idején, ugyanitt.
sugárzásveszély idején, ugyanitt.
