Átölel egy angyal talpig sztaniolban – Laczkó Vass Róbert versei
Átölel egy angyal talpig sztaniolban
Laczkó Vass Róbert versei
karácsonyesti képsorok
nálunk is mint a bibliákban
összeszámláltak minden embert
elvegyülni hétmilliárdban
a császár elől senki nem mert
a barmok vágóhídra mentek
párája már csak húscafatnak
jól fizetett alkalmi szentek
műanyag szárnyat osztogatnak
vízkeresztes heródiások
a golgotát elkerítették
aprószentekről messiások
fejére hull a vérveríték
a mennybolt akár egy barokk dal
üstökén aranyszínű festék
szolgálatos szeráfkarokkal
kibélelve karácsonyesténk
rossz hírek jönnek napkeletről
a bölcsek nem zarándokolnak
álmodoznak új bábelekről
számláznak mennynek és pokolnak
lányanyák a kórházi ágyon
porontyaiktól pénzt remélnek
átsejlik orvostudományon
s felsír egy betlehemes ének
ó gyönyörűszép istenáldott
ki nem születhettél hiába
dermedten álmodsz istenálmot
jégvirágnak vagy jégvirága
pax hominibus bonae voluntatis
hadd gombolom rád a karácsonyt
ülj közelebb egy kicsit hozzám
az elszalasztott boldogságot
ünneplőben felpanaszolnám
valami lelki mélyszegénység
rabul ejtett és nem ereszt el
félelmeimről is beszélnék
meghunyászkodó szeretettel
barangolhattunk héthatáron
egymás elől megfutamodtunk
de ha mellém ülsz nem is bánom
hogy olykor meszire jutottunk
tavasszal majd a föld fölenged
kisebzik mint egy örömének
de ha lehelleted melenget
értelme lesz a veszteségnek
betlehemes ének
Márkus atyának, szeretettel
nem jut asztalunkhoz
napkeletről vendég
megelégednék ha
pásztorod lehetnék
csengős kicsi bojtár
egykor úgy vidultam
elfagyott fülekkel
daltól kipirultan
festett agyagállat
bégetett az ólban
átölelt egy angyal
talpig sztaniolban
betlehem homályán
hol cukorkák nőnek
vittük a szívünket
plasztik csecsemőnek
majd a szentcsalád ha
jól végezte dolgát
falhatott a konyhán
paprikás szalonnát
fűszeres borokkal
forralt végkifejlet
szédeleghetett egy
mázas csupor mellett
mint a gótikába
tarka nagykabátom
ócska szentbeszédben
jár most a karácsony
gyermekhang helyett van
szárnyaló rekedtség
közhelyek ragyognak
örvendezni tessék
megöregszünk lám az
advent egyre hosszabb
vonzereje lett a
kifinomult rossznak
sötétebb az éjjel
árnyakkal belepve
s rövidebb az ünnep
mintha nem is lenne
kívül megigéz és
legbelül megéget
lelkifurdalást ölt
istenemberséged
nincs melengetőbb a
rongyos becsületnél
befoltoznám azzal
hogy te megszülettél
tristi munere
havas esőben
félörömmel alkuszom
karácsonyunkra
szeretnék neked
csillagot vagy legalább
mécsest hazudni
gyönge gyertyafényt
gyufát mely átvilágol
a ködfoltokon
éberen vigyáz
s derűsre festi kedvünk
e rongy időben
egykor nem így volt
a december tükrére
boldogság fagyott
hiába nézem
úgy köszön most vissza rám
mint egy tetszhalott
én angyaloknak
tudtam a tenyerembe
hulló pihéket
de cserbenhagytak
mielőtt földet érnek
könny lesz belőlük
