InstaVers – ablak a kortárs irodalomra

„Nemcsak az olvasó és a szöveg, hanem az olvasó és a szerző között képeztünk hidat” – fogalmazott Kele Dóra, a népszerű InstaVers-projekt ötletgazdája, amely néhány hónapja nem csak a közösségi hálón, hanem könyv formájában is elérhető – Branczeiz Anna interjúja.

       InstaVers – ablak a kortárs irodalomra

Honnan az InstaVers alapötlete, beszélnél a kezdeményezésről?

2014. április 11-én indult. Az alapvető cél az volt, hogy a költészet nagyobb teret és figyelmet kapjon, mert úgy gondoltam, hogy ez egy olyan terület, amit az emberek hajlamosak elhanyagolni. Azt szerettem volna, ha mindenképp jut ennek a peremterületnek is figyelem. Úgy kezdődött, hogy kiposztoltam a saját Instagram-profilomra egy versrészletet. Kitakartam egy verseskötetből, lefotóztam, és kiraktam erre a közösségi oldalra, ami Magyarországon még csak felfutóban volt: egy átlag bejegyzésre négy-öt szívezés („tetszik”) érkezett.

Érdekes módon, erre a bejegyzésemre kaptam nagyjából negyvenet. Ebből lehetett látni, hogy ez valamiért különlegesebb. Oda is írtam a forrást, hogy melyik versből van. Aztán elkezdtem azon gondolkozni, hogy így lehetne a szövegeknek népszerűséget szerezni, ajánlásszerűen egy hidat képezni az olvasó és a szöveg közé az InstaVersekkel.

Milyen visszajelzéseket kaptál, hogyan kezdte el kinőni magát ez a kezdeményezésed?

A kezdeti visszajelzések kétségekről árulkodtak. Próbáltam olyan embereknek elmondani, akiket szakmailag nagyra tartok, vagy akinek a gondolkodásmódja közel áll hozzám. A József Attila Kör elnökének, Gaborják Ádámnak is pontosan emiatt meséltem a projektről.

Azt szerettem volna, ha egy érdekképviseleti szervezet, ami rendelkezik szakmai háttérrel, meg tudná mondani, hogy jó-e ez a kezdeményezés, milyen erényei és hiányosságai vannak. Minél több embertől, költőktől, ismerősöktől próbáltam visszajelzéseket kapni. Aztán az oldal első ezer like-ja már nagyon hamar meglett. A többi meg jött magától: elkezdte nagy médiafigyelem is övezni ezt a projektet. Már a könyv megjelenése előtt foglalkozott vele az ATV, a Ridikül magazin, az Origo, az Index, a Kreatív Online – tulajdonképpen minden olyan helyen és platformon megjelenhetett, amely ma vezetőnek számít Magyarországon.

Úgy tudom, hogy volt egy látássérült InstaVersező is. 

Még a projekt elején kaptunk egy visszajelzést. Kitettük a képet, illetve kitettük a teljes vershez a linkhez, viszont magát az idézett részletet nem írtuk ki a posztba, s aztán írt nekünk egy látássérült olvasó, hogy ő nem tudja így elolvasni a verset, mert a speciális számítógéppel nem látja a képen a szöveget. Ezután kezdtük el mindig kiírni a részletet is. Nagyon jó élmény volt, amikor ugyanez az ember két év egy hónap elteltével, a projekt végével jelezte, hogy szeretné, ha a könyvet is elérhetővé tennénk így valamilyen módon. Ezen dolgozunk.

Aztán ez az általad megkezdett projekt önálló életre is kelt, igaz? Hogyan történt ez, s milyen más programok szerveződtek az InstaVers köré?

Hamar elkezdett önálló életet élni, mert nyilván ezeket a képeket én csak szolgáltattam. Egy célcsoport-kutatás után kiderült, hogy milyen igény van erre, s milyen tereken. Aztán úgy döntöttünk, jó lenne ezt a projektet kihozni az online világból a közösségi terekbe, s akkor kezdtünk el fesztivált szervezni köré, aminek az volt a célja, hogy az olvasó személyesen is eljusson a szerzőhöz. Tehát már nemcsak az olvasó és a szöveg, hanem az olvasó és a szerző között képeztünk hidat.

Térjünk át a könyvre. Milyen struktúra szerint építkezik, mit kell tudni a kiadvány megkapó dizájnjáról?

A könyvet Szabó Imola Julianna tervezte, a koncepció az enyém. Ötven szerző ötven InstaVers képét, illetve a mellette elhelyezkedő verseket tartalmazza. A hidat tehát a könyvben egy oldalátugrás képezi, illetve vannak még QR-kódok is, amelyek egy másik hidat képeznek. A QR-kódot beolvasva ugyanis adott szerzőnek egy másik verséhez juthatunk el, valamelyik közösségi, irodalomnépszerűsítő oldal (például Mindennapi kortárs magyar vers, Verselő stb.) segítségével. Ez a virtuális része. A „valóságos” megosztás pedig perforált képeslapokkal működik. Ugyanaz a vers neked megmarad, a QR-kód ezen is rajta van, ami még egy csatornát nyit, tehát így lehet megosztani a könyvet magát is.

Előfordult, hogy megkerestél egy szerzőt, kíván-e szerepelni a könyvben, és nemet mondott?

Egy szerző volt, de ő nem mondta el, mi az oka, csak annyit mondott, hogy nem szeretne benne lenni. Büszke vagyok viszont arra, hogy többek között Erdős Virág, Gerevich András, Kukorelly Endre, Lackfi János, Parti Nagy Lajos, Szijj Ferenc, Tóth Krisztina, Závada Péter is benne van. Azt szerettem volna, ha ezt a könyvet valaki a kezébe veszi, mert érdekli a kortárs irodalom, olvashasson a reprezentatív, népszerű szerzők mellett pályakezdő alkotókat is. Sokkal több verset szerettem volna beleválogatni, csak muszáj volt szelektálni.

Milyen kritériumok alapján választottad ki a verseket?

Sokat olvastam. Próbáltam minden szerzőnek legalább három kötetét elolvasni – akinek volt kötete. A fiatalabbak minden publikációját végigolvastam. Tartalmilag nem sok minden köti össze a szövegeket, bár az olvasói kritikák szerint ez a könyv – a megoszthatóság miatt – a kapcsolatokról szól. Viszont szerintük a szövegek a kapcsolatok bomlásáról szólnak. Én örülök, ha ilyeneket látnak bele, de nem szándékos a koncepció.

Milyen visszajelzéseket kapsz a könyvvel kapcsolatban?

Nagyon elégedett vagyok az olvasói visszajelzésekkel. A moly.hu-n remek vélemények vannak, érdekesek a felvetéseik, hogy mit tartanak benne jónak. Az Instagramon #hesstegelik, a Facebookon is, s bloggerek is beszélnek a könyvről. Így az olvasókhoz is el tud jutni.

Folytatnád az InstaVerset, tervezel újabb válogatást?

Újabb válogatást nem szeretnék. Azt szerettem volna, ha egy zárja le, mert a könyvnek is az volt az egyik célja, hogy a megoszthatóság ne csak virtuálisan, hanem ilyen formában is megjelenjen. Az már nem az én feladatom, hogy megosszam, hanem sokkal inkább az olvasók feladata. Olyan szinten mégis folytatódik a történet, hogy vannak visszajelzések, vélemények, s még lesz egy 20 körös megosztás. Sok helyre hívják a könyvet, örülnék, ha minél több helyre eljutna. Nemzetközi szintre szeretnénk lépni, fordításokkal és más szövegekkel. Az oldal természetesen megmarad, s remélhetőleg egy kulcs lehet azoknak az olvasóknak a számára, akik félnek kortárs irodalmat olvasni.

Szöveg: Branczeiz Anna

Fotók: Kele Dóra Facebook oldala, Irodalmi Jelen