Sziszifuszi kő – Lőnhárt Melinda versei
Sziszifuszi kő
Lőnhárt Melinda versei
Lőnhárt Melinda versei
RÓZSAUJJÚ HAJNAL
Tudod, a rózsaujjú Hajnal
is egy szajha,
de néha mégis rádtalál,
látja Párizst, és benne téged.
látja Párizst, és benne téged.
Kétélű kardvirág a július,
elgurult aranyalma a nyár.
Hány születés és hány halál,
amíg a szó, a sebészkés,
a kindzsál felszeletel,
szíven talál.
elgurult aranyalma a nyár.
Hány születés és hány halál,
amíg a szó, a sebészkés,
a kindzsál felszeletel,
szíven talál.
SZISZIFUSZI KŐ
„miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?” (Babits Mihály)
miért szárad le, hogyha újra nő?” (Babits Mihály)
A Monostor minden nyáron befalaz,
mészbe kever, betonba önt,
épült itt már éppen elég
templom, bank és Déva-vár,
fallanszter, futószalag, bizniszcég,
miután csődbe ment a gyár.
Százezer ugyanolyan apró
börtönablakot látok.
mészbe kever, betonba önt,
épült itt már éppen elég
templom, bank és Déva-vár,
fallanszter, futószalag, bizniszcég,
miután csődbe ment a gyár.
Százezer ugyanolyan apró
börtönablakot látok.
Nincs kocsisom, csak gyermekem,
mint a mesékben: három.
Békésen alszanak. S ez az egy
pillanat, mielőtt felgördül a Nap,
a sziszüfoszi kő, tiszta, szerethető.
Ilyenkor szárnyát bontja egy madár,
és jeleket ír az égre.
Békésen alszanak. S ez az egy
pillanat, mielőtt felgördül a Nap,
a sziszüfoszi kő, tiszta, szerethető.
Ilyenkor szárnyát bontja egy madár,
és jeleket ír az égre.
NOVEMBER
Vércseppek, fekete bogyók,
tüskék fésűjén fennakadva
őrzik a kulcsra zárt pillanatot.
Szétpukkadt vízhólyag az ég,
hófehér tenyerén
naptükörtojás,
gomolygó ködfátyolcafatok,
ma is elmarad a havazás,
az álom fehér gyolcsot
sző körém.
KÖRFORGÁS
Lepereg minden, mint a vakolat.
Mint homokórába zárt üzenet.
Valaki továbbírja majd az életed.
Valaki továbbéli majd a versedet.
