A költői verseny XIV. – Vasilij Bogdanov verse
Fotó: Hlavathy Károly
A költői verseny XIV.
Sikerületlen horoszkópok
Vaszilij Bogdanov verse
Aleister Crowley jelentései egy párhuzamos világból, egy másik dimenzióból
„Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak,
míg az árnyak talán emberek.” (E. A. Poe)
1. Vita diabolica
átirat
Baljós köpenyébe burkol a sötét,
rejti a csalfa tündérálmokat.
Ha nem láthatnám Őt – retteghetnék
egyedül, de Ő itt van, csalogat.
Fülembe sugdos, hogy megérthessem,
a komor, rejtett okkult titkokat.
Hallgass! Merj és tudj! Csupán piszkozat
a világ! Kövess! Most repülhetsz velem!
Fényistenekként, ok és okozat,
szálldoshatunk át égen, éjjelen,
a tapasztalat és az értelem
együtt teremt új valóságokat.
Elérheted, hogy tűnő életedben,
melletted álljon, segítsen a szellem.
2. Az eltűnés
Honnan beszélek? Nem is sejthetitek.
Cascaisban, az Ördög Szájánál
tűntem el, bizarr jelentéseimet
hallgatjátok. S azt is, hogy mi vár.
Fernando volt eltűnésem tanúja,
nem hitte, hogy nem létezik határ
két dimenzió közt, újra s újra
tamáskodott. A meredélyen álltunk.
Ki tudja, kik járhattak nyomunkban?
Szellemvilágok kémeivé váltunk,
gyertyánk kialudt. Ránk setétedett.
Csodára nem, de akkor mire vártunk?
Gyermekszellemek, álkísértetek
köröztek a homályban körülöttünk.
És akkor én elhagytam az életet.
Felmagasodott Ajwaz is mögöttünk,
de Fernando megrémült. Itt maradt.
Rádöbbenhetett, nincsen miben hinnünk.
Várták hűséges portugál szavak
és hűtlenkedő heteronimák.
Láttam arcát, tünékeny ámulat,
mikor eltűntem. A titkos csodát
megtestesítve. Más dimenzióba
kiürült szívvel, elmével léptem át,
s azóta ott szobrozok a seholban.
Juan Carreño de Miranda (1614–1685) festménye
3. Számítások
Sikerületlen horoszkópok
okozták vesztem, rosszul számítottam,
és hosszú időre ott is maradtam,
abban a másik dimenzióban.
Ne kérdezzétek, merre és hol van!
Átlátok onnan Oroszországra,
Sztálin eszelős birodalmára,
sorközökben bujkálok, járatokban,
kimondott és ki nem mondott mondatok
mögött várom csábítóm, az ördögöt.
Bujkálok előle az angol szavakban.
Én Aleister Crowley, a Fenevad,
imák sodornak, tűnő ámulat.
Védelmez a vesszők éjszakája.
Egy kopár fennsík dúlt szellemvilága,
Bogdanov herceg s az orosz szavak,
Szibéria, hajnali áhítat.
És felajánlom ezennel segítségem
egy lehetséges végső eltűnésben,
buzgó mócsing kágébések elől
tüntetlek majd el, én, a fenevad.
Nyomodban Vászja kérdőjel marad,
ott kavarogsz az orosz napsugárban,
nem teheti rád mancsát a szörnyállam.
Fordította: Bogdán László
+ Aleister Crowley angol mágus, költő, festőművész. Ahogyan már az António Mora verseihez írt jegyzetben említettük, Fernando Pessoával valamikor 1932-ban ismerkedett meg a magát nemes egyszerűséggel csak „fenevadnak” nevezett, hírhedett kalandjairól ismert mágus. Pessoa felfedezte, hogy egyik könyvében egy horoszkóp hibás, s levélben jelezte neki. Crowley megdöbbent, de belátta, hogy az ezoterikus portugál költőnek igaza van, és elutazott Lisszabonba, hogy találkozzon vele. Pessoa nem örült túlságosan a mágus látogatásának, elmentek a cascaisi elmegyógyintézet melletti barlanghoz, az Ördög Szájához, ahol Crowley titokzatos körülmények között egyszerűen eltűnt. A portugál rendőrség is, sőt a Scotland Yard is nyomozott, de nem találták meg. Az ügy meglehetősen nagy sajtóvisszhangot is kiváltott, s a rendőrség kihallgatta Pessoát is. A mágus később Németországban bukkant fel, azt állítva, hogy el tudja bármikor tüntetni önmagát, és képes átmenni egy másik dimenzióba. Bogdanov bujkáló iróniájára vall, hogy a harmadik versében ezt a lehetőséget felajánlja az ismeretlen orosz költőnek is, azt állítva, hogy így képes megmenteni a KGB gyilkosaitól. – Tatjána Bogdanova
