Szőcs Géza: Egy zseniális könyvről, avagy: veszedelmes viszonyok Capri szigetén

1. Orosz Istvánról tudjuk, hogy napjaink egyik legjelentősebb grafikusa, a nemzetközileg –  méltán – legismertebb magyar képzőművész.

    Tudjuk róla, hogy nagyszerű költő – sokkal jobb, mint amennyire jelentős. (Hiszen nem játszhat jelentős szerepet egy ismeretlenül maradt költészet.)

    Tudjuk róla, hogy kiváló novellák szerzője.

    Tudjuk róla, hogy képes egy festmény egyetlen részletéből izgalmas oknyomozó tanulmányt, egész könyvet írni, felfejtve a rejtett jelentéseket és összefüggéseket, feltérképezni és értelmezni a kor üzeneteit.

    De azt nem tudtuk, hogy képes zseniális könyvet írni egy sakkpartiról is, rekonstruálva és elemezve nemcsak a lépéseket, hanem azt a sokszereplős játszmát is, amelyben – a szerzőt idézzük – „a történelem úgy mozgatja a szereplőket, akárha sakkfigurák volnának, öntudatlan bábok, tisztek, vezérek, áldozatként odavetett gyalogok”.

2. A könyv címe: Sakkparti a szigeten.* Témája: a sakkjátszma, amelyet Vlagyimir Iljics Lenin és korábbi barátja és szövetségese – ekkor már politikai és mozgalmi ellenfele? riválisa? inkább: személyi alternatívája – Alekszandr Bogdanov orvos-író-filozófus vívott Capri szigetén, Makszim Gorkij villájában 1908 tavaszán.

A könyvművészeti remeket a Borda Antikvárium adta ki 2015-ben. 

3. Nem túl eredeti hasonlat azt mondanunk, hogy a sakkjátékosok lépéseikkel egyféle hálót szőnek, amely, ha jól működik, elveszejti az ellenfelet. Amennyiben a másik játékosról is elképzeljük, hogy ő is hálót sző, már két hálónk van a sakktáblán, egymást átfedve, egymásba gabalyodva, összegubancolódva, és ebben küszködnek, egymással és végzetükkel a bábuk, illetve – például jelen esetben – a játékosok.

Ahogyan a szerző fogalmaz: „A sakkparti már csak kivetülés, egyéb, összetettebb játszmák láthatóvá vált manifesztációja, amelyeket... a sakkénál bonyolultabb szabályok vezérelnek”. Hozzátehetnénk: ezek a szabályok – nevezhetjük erőknek is őket, akár csillagokat és emberi sorsokat is mozgatni képes erőknek – olykor kávézaccban vagy jósnők kártyalapjaiban is megmutathatják magukat. Valahogy úgy, ahogyan egy mágnes rendezi el egy papírlapon a vaspor figurációit.  Ezúttal azonban nem kozmikus áramlatok képeződnek le a Gorkij-villa teraszának sakktábláján – bár ki tudja –, hanem a 20. század történelmét majdnem csődbe futtató orosz aktivista körül képződő és vibráló bonyolult erővonalak. A cári titkosrendőrség mindenhova elérő karjának fenyegetése, a mindenre árnyékot vető gyanakvás, ügynökök, kémek, pénzemberek, színésznők, szeretők, politikusok, szélhámosok. A torzsalkodás, az inszinuáció, a szektás hisztéria-keltés, a politikai ármánykodások, az áttekinthetetlen szerelmi szálak, az árulás, a féltékenység. Az erős karakterek folytonos dominancia-küzdelme. Mindezek együtt olyan feszültséget, olyan sűrű atmoszférát hoznak létre – nemcsak 1908-ban Caprin, hanem Orosz István könyvében is –, a jellemek, érdekek és konfliktusok olyannyira plasztikusan és erőteljesen körvonalazódnak, hogy alig-alig érthető: sokoldalú szerzőnk miért nem próbálta ki drámaírói tehetségét is, és miért nem dramatizálta mindazt az elképesztő, fantasztikus anyagot, amit összegyűjtött, ideértve szürrealisztikus figurákat, helyzeteket és történéseket egyaránt. De hogy a drámaíró Gorkij miért nem tette ezt meg – erre választ talán az ad, hogy az íróban elég jól működött az önvédelmi, egyszerűbben: az életösztön. (Az más kérdés, hogy végül ez sem segített rajta. Ilyen értelemben akár meg is írhatta volna Lenin látogatását Capri szigetén.)

4. A narratívát gazdagító hivatkozások, háttér-skiccek, motívumkapcsolatok komplex mivolta lenyűgöző. Jókai-idézetektől Aljechinig, Csontvárytól Kamó elvtársig, Marx Károlytól Raszputyinig ezer szál bukkan fel, ezer színes figura, ezer motívum-egyezés vagy kombináció. Mint egy hatalmas, Isteni vagy Emberi Színjátékban vagy történelmi léptékű sakkjátszmában. A szerző mindenkiről mindent tud. (Talán csak egyvalamit nem, legalábbis nem említi: hogy a londoni Fekete Macskához címzett kocsmában éveken át hétről hétre találkozott egymással három Károly. Játszmáik fennmaradtak a kocsma sakknaplójában. A három Károly: Marx, Dickens és Darwin Károly volt. Tekintse a szerző ezt az ismeretet szerény kontribúciónak könyve következő kiadásához.) 

Ha a sakkozó feleket, mint fentebb írtuk, hálóikat szövögetve, értelemszerűen mint pókokat képzeljük el, nem vitatható, hogy a legnagyobb pók maga a szerző, aki lenyűgöző erudíciójával – a könyvben felhalmozott ismeretmennyiség jóval meghaladja egy átlag doktori dolgozatét – úgy görgeti, idézi, fonja, szálazza, kombinálja, variálja a tényeket és saját feltevéseit, kommentárjait, értelmező eszmefuttatásait, s mindezt olyan ellenállhatatlan humorral, hogy az olvasó kénytelen föltenni a kérdést: vajon ki fogja ezt követni, megérteni, átlátni? Hogy a magyar olvasó nem, az abból is gyanítható, hogy eddig nem sok ismertetés jelent meg a közel egy éve kiadott gyönyörű kiadványról, amely képes albumként is végtelenül izgalmas. Úgyszólván minden oldalra jut egy emlékezetes repró: arckép, festmény, plakát, dokumentumfotó. Szinte hihetetlen. És a szerző CD-n még egy rajzfilmet is mellékel a kötethez. (Azt már nem is említem, hogy költőként is megszólal: Lenin egyetlen ismert verssorát egészíti ki az orosz románcok stílusában, fölényes szakmai tudással, mesterkézzel.)

Ha a magyar olvasó nem értékeli is ezt a példátlan könyvet, akkor majd talán az orosz – töprenghetünk, és tényleg: ha ez a mű eljutna az orosz könyvpiacra, sláger lehetne belőle. Hogy egyetemen is oktatni kellene, az magától értetődő.

5. És akkor még nem beszéltünk a sakkozókról, a sakkhoz értőkről, azokról, akik esetleg már azt sem tudják, ki volt Lenin, és ez már nem is nagyon érdekli őket, legfönnebb annyiban, hogy hogyan sakkozott ez az ember, akinek fellépése (és húzásai) a történelem sakktábláján birodalmak, dinasztiák, nemzetek, generációk, százmilliók sorsát tették tönkre az elmúlt évszázadban.

Jobban tette volna, jobban jártunk volna, ha a sakkjátékban tökéletesítette volna magát.

* Orosz István: Sakkparti a szigeten. Borda Antikvárium. Zebegény. 2015