Orosz István nagyepikai vállalkozása egy kéziraton dolgozó és azt regénnyé alakító művész-szerelmespár történetén keresztül a szocialista korszakot és Rákosi titokzatos alakját, legendáit tárja fel. A kortárs magyar irodalom egyik kedvelt témája a rendszerváltás előtti világ bemutatása, úgy tűnik, az időbeli távolság már van akkora, hogy művészeti témaként, hitelesen lehessen róla beszámolni, értékítéletet hozni. A Páternoszter gazdagítja ezt a kánont a kevésbé reprezentált Rákosi-korszak feldolgozásával, illetve a különféle regénytípusok (krimi, történelmi regény, aparegény, művészregény stb.) keverésével.

Az anamorfózis kifejezés olyan felismerhetetlenné torzított képek gyűjtőfogalma, amelyek csak egy különös nézőpontból vagy egy rájuk helyezett tükörtárgy segítségével válnak láthatóvá. Orosz István az anamorfózis-technikák legismertebb magyarországi művészeként e jelenség miatt kezdett el foglalkozni ifjabb Hans Holbein német festő híres festményével, a Követekkel, amelyről tanulmánykötetet is írt Követ és a fáraó címmel.

Lényin ragyilszja v Szimbirszke… így magoltuk be az orosz memoritert, hozzátéve, hogy tyipér Uljánovszk. Vagyis az egykor Szimbirsznek hívott település ma Uljanovszk névre hallgat. Azt hittem, ’91-ben Leningráddal együtt Szimbirszk is visszakapta eredeti nevét, de nem, megmaradt Uljanovszknak, vagyis Lenin városának. Mellesleg Leningrád is megmaradt, legalábbis a várost magában foglaló régiót továbbra is így hívják: Leningradszkaja oblaszty.

A Szent Rinocérosz gyermekei (2017) után nem meglepő Orosz István új kötetének címe, amelyben a grafikus-író novellistaként is bemutatkozik. Hogy honnan ered a rinocérosz, helyesebben Dürer ilyen tárgyú metszete iránti rajongása, nem tudjuk, de a kötet leghosszabb írását szenteli ennek a különös, csúfságában már szinte szép állatnak, amelynek történetéről és grafikai ábrázolásairól szerteágazó tudományos előadást kanyarít.

A torzsalkodás, az inszinuáció, a szektás hisztéria-keltés, a politikai ármánykodások, az áttekinthetetlen szerelmi szálak, az árulás, a féltékenység. Az erős karakterek folytonos dominancia-küzdelme.

Minka játszásiból kapja meg a Czóbel-békedíjat.
Pislogok, miskolci korcsomában a léha,
léhűtő banda nőtagjait gusztálom,
oda húzódom, ha hatodnap is lére kényszerít.

Orosz István azt sugallja, hogy jelen világunk sivárrá és embertelenné szegényedett, és maga az a szándék, hogy ez a tanulság testet ölthessen, az is halálra van ítélve: minden kiüresedett, minden értelmét vesztette, minden már csak az önnön ellentétükbe fordult jelentések körében létező.

A komolytalankodva komoly, frivoll, játékosan tudós Szentkuthy Miklós alakját idézték meg az író halálának 25. évfordulója alkalmából külföldi és magyar vendégek a Petőfi Irodalmi Múzeumban.