Jelige: Domo – Monológ

Jelige: Domo

Monológ

Figyelj, én próbáltam máshogy. Én tudom – és ez nagy különbség –, én tapasztalatból tudom, hogy a másik út járhatatlan. És ez számít. Mások egyszerűen beleszületnek. Nincs választásuk. A kitaposott tétlenséget el nem hagynák a járatlan elvekért. Eszükbe sem jut. Nem is juthatna. Ez amolyan járt utat járatlanért jelenség, kicsit kifacsarva. Ahol járni nem kell, azt semmi pénzért el ne hagyd!

Én tényleg megpróbáltam. Meg mások is. Tehát mi. Mi, akik próbáltunk haladni egy úton, rájöttünk, hogy nem lehet. Mi elvből iszunk. Nálunk ez nem eleve-elrendeltség. Ez életérzés, ez világfájdalom. Beletörődés és létfölöslegesség. A hiábavalóság felismerése.

Tudom, tudom. Fölöslegesen okoskodom. De nem mindegy?

Amúgy én tényleg próbáltam. Én tenni akartam! A világért, az emberekért. Bele is karcolhatnám ebbe a ronda kocsmaasztalba, hogy „Én, a világmegváltó 1996-2016”. Alá meg: „Én, a fölösleges ember 2016-tól”. Örökké.

Hát ennyi. Hidd el, tudom miről beszélek.

Na, jöhet még egy kör?