Nincs bennük „kortárs keserűség”
Ginsberg, Jim Morrison, személyes misztika, örök érvényű, de giccsbe hajló költészeti témák, intellektuális líra – kortárs fiatal magyar költők voltak a Bretter testvérköre, a Nepotu’ lui Thoreau (Thoreau unokaöccse) román irodalmi kör meghívottai a kolozsvári Insomnia Kávézóban.
A Nepotu’ lui Thoreau (Thoreau unokaöccse) román irodalmi kör legutóbbi, rendhagyó ülésén három magyar költő: Horváth Benji, Kulcsár Árpád és Varga László Edgár olvasott fel. Szövegeiket Dósa András ültette át, aki a kortárs magyar irodalom jeles román műfordítója, többek között Kemény István, Tóth Krisztina, Krusovszky Dénes verseit, valamint Kosztolányi Dezső Pacsirtáját ismerhették meg általa a román olvasók. A rendezvény egy nagyobb fordítási projekt része, az egyetemi félév folyamán még lesz két kiadása három-három magyar szerzővel, akiknek nevét egyelőre még nem közölték. Ştefan Baghiu, az est moderátora hangsúlyozta azt is, hogy a projekt a besztercei George Coşbuc Megyei Könyvtár támogatásával jött létre.
A Nepotu’ lui Thoreau Irodalmi Kör a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör testvére, nagyon hasonló az est lefolyása: meghívnak egy szerzőt, aki felolvas a szövegeiből, majd a költőkből, írókból, kritikusokból és érdeklődőkből álló közönség kifejti véleményét, parázs vita zajlik az elhangzottakról Ştefan Baghiu költő moderálásával. A szerző, akár a Bretteren, csak a beszélgetés végén kap szót, miután Bréda Ferenc, Szántai János és Ştefan Manasia, az est állandó házigazdái lezárták a diskurzust.
A rendhagyó kör meghívottai bevezetésként felolvastak egy-egy szöveget magyarul is, hogy a közönség hallhassa, miként szólnak a szerzők anyanyelvén, majd elhangzottak a román fordítások. A vita román nyelven folyt. Meglepő módon a szövegek nagy része elnyerte az általában nagyon kritikus közönség tetszését.
Az első felszólaló pozitívumként értékelte, Varga László Edgár verseiben nagyon szépen működik a költészetre, az írásra való reflexió, minden szövegnek ars poeticai jellege van, a szerző jó érzékkel építi be műveibe filológiai műveltségét. A súlyos, tömör költői képek ellenére a versek könnyednek tűnnek, a költemények nem válnak unalmassá és egysíkúvá. Többen egyetértettek azzal, hogy ez a fajta költészet nagyon fegyelmezett, a szerző logikusan építkezik. Szántai viccesen jegyezte meg, hogy Varga kicsit olyan, mint a költészet Clint Eastwoodja. Manasiára újdonságként hatott az angol költészeti hagyományra való reflexió, a költő versei Matei Vişiniec Abszurdisztánjára emlékeztetik.
Kulcsár Árpád is jól kigondolt, alaposan megformált, némiképp szürrealista képeket használ. Érdekességként állapították meg, hogy legtöbb versében lemond a címről, hagyja, hogy a szövegek önmagukért beszéljenek. Emese című verse volt a legnépszerűbb a hallgatóság körében, úgy vélik, a szöveg sajátos humora tökéletes átverésként működik. Ez a fajta líra is nagyon precíz, a költő tudatosan illeszt bizonyos fogalmakat a szövegtestbe, és dolgozik azok szemantikájával. Ebben a minimalista lírában minden elem átgondolt.
Horváth Benji versei osztották meg leginkább a közönséget. A démonikus képek használatát, a biblikus utalásokat többen zavarónak találták, s úgy vélték, dolgoznia kellene még a szövegeken. Azt is felrótták, hogy költészete nem olyan precíz és fegyelmezett, mint a másik két költőé. Selyem Zsuzsa a szerző védelmére kelt, és megállapította, hogy a képek nem démonikusak, Horváth csupán érzékenyen lép kapcsolatba a világgal. Úgy gondolja, egyes szövegek sokkal jobban működnek románul, mint eredetiben. Ovio Olarut a versek bibliai-vallomásos jellege, belső dinamikája a slam poetry-re emlékeztette. De volt olyan hozzászóló is, aki úgy érezte, mintha a megváltást keresné az írás által a poéta. Manasia szerint a ginsbergi lírából ihletődő formai világ sokkal személyesebbé teszi ezt a költészetet.
Stelian Müllert – aki „híres” negatív kritikáiról – meglepő módon mindhárom szerző alkotói világa megérintette. Meglátása szerint hasonló versvilágokkal van dolgunk, ugyanabba az irányba haladnak a költők. Viccesen hozzátette, hogy lehet, magyarul nagyon rosszak a versek, de románul működnek. Olaru pozitívumként említette, hogy mindhárom szerző mentes a „hipszterizmusoktól”, intellektuális lírát művelnek. Többen kiemelték, hogy a versek eltérnek a kortárs román líra irányvonalától, a szerzők le merik írni, amit éreznek, nem félnek játszani a humorral, s nem jellemző rájuk a „kortárs keserűség”. Szántai szerint a fordítások sok helyen nagyon jók, azonban egyes részek félresikerültek, ezeken lehetne még csiszolni.
Bréda mindhárom költészetben érzékeli a személyes misztikát, azonban szerinte nincs elég bátorság a költőkben, újítaniuk kellene, mivel „örök érvényű” témákat dolgoznak fel, és ez néhol szirupossá válik. Manasia hangsúlyozta, hogy míg a kortárs magyar verseket általában elavult, archaikus román nyelvre ültetik át, Dósa kortárs nyelvezetet használ, és visszaadja mindhárom alkotói világ saját hangját, a szövegek nem válnak homogénné a fordítás által. Horváth, Kulcsár és Varga költészete a Jim Morrison-féle sámánisztikus költészetbe illeszkedik.
Az est kétszeres tapssal zárult. Remélhetőleg a következő ülésen is ilyen szép számmal jelennek meg az érdeklődők, és a többi magyar költő lírája is legalább ennyire elnyeri a román testvérkör tetszését.
André Ferenc
