Tömegvonzás, aminek van létjogosultsága

Hogyan hozható tető alá a versírás, a pszichológia és a bartender szakma? Többek között ezt is megtudhatjuk Hyross Ferenctől, akinek az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg a debütkötete Tömegvonzás címmel – B. Zetas Péter interjúja.

Tömegvonzás, aminek van létjogosultsága

Próbáltam keresni interjúkat, amelyek veled készültek, de nem találtam. Tudatos döntés volt, hogy ne adj interjút, amíg nem jelenik meg az első köteted?

Általában nem szoktam sok vizet zavarni, és nem nagyon volt rám kíváncsi eddig senki. Az igazat megvallva, nem is nagyon próbáltam magamnak megteremteni a helyzetet az interjúkra, úgy voltam vele, hogy úgyis lesz, ha indokolttá válik.

 A Tömegvonzás című köteted az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg a FISZ-Könyvek sorozatában. Úgy tudom, ennek ellenére nem vagy FISZ-tag.

Ez igaz, csak a JAK-nak vagyok tagja. A megjelenési lehetőséget a FISZ kézirat-pályázatának keretében kaptam, de volt nemrég JAK-os estem is, ahol bemutathattam az anyagot, szóval még valamiféle két szervezet közti együttműködésnek is felfoghatjuk a történetet. Én legalábbis szeretném, sokkal többre megyünk vele.

 A kötet szerkesztési, alkotói munkafolyamatáról mit árulsz el? Mennyire nyúltak a szövegekbe a szerkesztők?

Sok munka van benne részemről is. Viszonylag nagyobb szabadságot kaptam a sorozat szerkesztőjétől és időm is volt bőven, mivel eléggé elhúzódott a közös munka kezdete. Igyekeztem minél több irányból tanácsokat, javaslatokat kérni, szerettem volna, ha valami olyat adok ki a kezem közül, aminek van létjogosultsága.

Miért éppen Tömegvonzás? Esetleg Závada „Újonc” Péter szövegéből – „Nem is írok már, az csak a tömegvonzás, haver, nem annyira mindegy: a tollad tolsztoji vagy toy story” –, név szerint a Miért most? című AKPH-slágerből merítetted az ihletet?

Nem igazán, bár szeretem az AKPH-t, és Peti is rendkívül sokat segített a kötettel kapcsolatban emberként és költőként egyaránt. A Tömegvonzás eredetileg annak a ciklusnak a címe, amin a kéziratpályázat leadásának idején dolgoztam, ezzel a címmel pályáztam is, aztán esélyes lett még a Kóbor, mint cím, de egy barátom javaslatára visszatértem az eredetihez.

Hány év munkája van kötetbe rendezve?

Van benne egy-két körülbelül három évvel ezelőtti szöveg, de az anyag nagyrészét tavaly írtam. Tavaly sokat írtam, több mint 110 oldalnyi verset adtam hozzá a készülő kötethez – volt miből válogatni.

Általában minden szöveggel sokat foglalkozom, hónapok után is előveszem, javítom, újraírom. A kötet verseivel is így volt, több belenyúlni valót nem találtam rajtuk. Ha valami mégis eszembe jut, mert miért ne jutna, azt kénytelen leszek félretenni legközelebbre.

Esetleg már megvan a következő kötet terve? Ha igen, milyen koncepció alapján rendezed?

Még nincs, egyelőre kíváncsi vagyok ennek a fogadtatására. Meg egy kicsit most kifújnám magam. A különböző visszajelzések amúgy is jó hatással vannak rám, sokkal lelkesebben tudok úgy írni, ha érzem a kommunikáció kétoldalúságát, hogy a szövegek lélegeznek és átjárhatóak. Ha érzem, hogy egy kicsit él a dolog.

 Pszichológia szakon tanulsz jelenleg az ELTE-n. Miért éppen ezt a szakot választottad?

Jártam a SOTE-ra is, de nem akartam orvos lenni. A pszichológia már gimnáziumban érdekelt, bár először csak az irodalmon keresztül, aztán fokozatosan elmerültem egyes témákban, szerzői munkásságokban. Szerintem nagyon izgalmas tudomány, ezért is váltottam át, és szeretnék a jövőben is ezzel foglalkozni.

Tudsz ihletet meríteni a pszichológiai tanulmányokból?

A statisztika szép, a fejlődéspszichológiából pedig már tudom, hogy anyámék mikor rontottak el. Amúgy meg persze, majdnem mindenből merítek, amivel érintkezésbe kerülök, szándékosan is. Szeretek minél nyitottabb és színesebb lenni, érdekelnek az apróságok, érdekességek, különcségek. Szívesen nyúlok tudományosabb eszközökhöz is, szerintem nagyon izgalmas, ha megjelenik a különböző irodalmi anyagokban az anatómia, a fizika vagy a kémia.

 Milyen hagyományokhoz nyúlsz vissza versírás során? Mely írók, költők hatottak rád?

Ha már szóba jött a pszichológia hatása is, akkor Freud és az Álomfejtés esetemben megkerülhetetlen, amúgy meg nagyon közelinek érzem a szívemhez a Telep-csoport munkáját. A klasszikusok közül, mondjuk, Rilke, Pilinszky, Perse-től a Bóják, meg persze Marno, Szijj, Borbély. Szívesen olvasok mindent, mostanában nagyon sok és nagyon jó külföldi lírával találkoztam, aminek szerencsére egyre nagyobb térnyerése van itthon is, hála a fordítóknak és az olyan oldalaknak, mint a Versum vagy a Lelkigyakorlatok.

Hogyan írsz verset: papírra vagy laptopba, az ihlet vagy a tudatos, előre kigondolt koncepció motivál?

Egyfolytában jegyzetelek, leginkább a telefonomba. Ezekből a verseket már laptopon írom, bár szerintem nem igazán ihlet függvénye, inkább csak flow. Ha leülök, hogy most csak azért is írok, általában nem túl hasznos, viszont ilyen már rég volt, általában csakúgy „történik”. Az utómunka viszont megint más, az nálam már határozottan tudatos, precíz, aprólékos munka, variálgatni, újragondolni a szöveget, akár hónapokkal később is.

Az írás és a pszichológia mellett egy igazán izgalmas szakmát is űzöl, a bartendert. Ez csak hobbi nálad? Hogyan kerültél közelebbi viszonyba ezzel a mesterséggel?

Az „űzés” egyelőre még csak elméletben történik, és nem hobbinak mondanám, hanem szerelemnek. Pillanatnyilag az álommunkámért küzdök. Egy ideje azon kaptam magam, hogy egyre többet foglalkoztat ez a szakma, hatalmas és érdekes szakirodalma van, az egész egy önálló, színes, izgalmas világ. Első ránézésre egy egyszerűnek tűnő dolog, amiben mégis rengeteg minden van jelen: hagyomány, történelem, ízek, illatok, pszichológia, kreativitás, szakértelem és alázatosság.

 A 87. Ünnepi Könyvhéten dedikáltad a Tömegvonzást, s fel is olvastál néhány szöveget belőle. Hogyan érezted magad mint első ízben dedikáló szerző?

Dedikálni furcsa volt, még szoknom kell, kötetes szerzőnek lenni meg nem túl nagy változás. Jó érzés, hogy lett belőle valami kézzelfogható. Örülök, hogy a kötet révén több emberhez jut el a munkám, és egyre nagyobb az érdeklődés iránta, de nincsenek túl nagy elvárásaim, eddig is azért írtam, mert szeretek írni, és ez a továbbiakban is így lesz. Az már csak ráadás, hogy Szabó Imola Julianna munkája révén egy kinézetre is gyönyörű kötetet sikerült létrehozni.