Alternatív ötvenhat

A Cser Kiadó és a Hévíz folyóirat munkatársai gondozta Másik forradalom. Alternatív ötvenhat című antológiában tizenhat kortárs író novellája csoportosul az 1956-os forradalom köré, a fiktív történetek pátoszmentesen, gyakran a humor erejével idézik meg és gondolják tovább a történelmet – a kötet kolozsvári bemutatóján jártunk a Bulgakov Kávézóban.

Alternatív ötvenhat

Mit mond a mai huszonévesnek vagy a gimnázium padjait koptató tinédzsernek negyvennyolc, ötvenhat vagy nyolcvankilenc – egy mai fiatal számára ezek a fontos történelmi események gyakran nem jelentenek többet, mint iskolai, kötelező memoritert, amelyből átmenőre kell felelni a történelem- vagy irodalomórán. Ha ünnepi felvonulásról, koszorúzásról, megemlékezésről van szó, a fiatalok inkább otthon maradnak, és nem feltétlen holmi hanyag érdektelenségből teszik ezt.

A nemzeti ünnep – még ha kerek évfordulót is ülünk – nem tud felszabadulni a pátosz szorítása alól, az évről évre ismétlődő formuláktól és kliséktől, amelyek a köztisztségviselők ünnepi beszédeit lakják be, és nem szívből jövő megnyilvánulások, gondolatok. A kolozsvári 56-os emlékév – úgy érzem – megpróbálta felülírni ezt a rossz beidegződést, a koszorúzás, a politikai beszédek nem voltak túlságosan kampányízűek, több politikai oldal képviselte magát, a gazdag kulturális, művészeti, irodalmi programok kicsit mást, kicsit többet megmutattak ötvenhatból. Az ünnep nem csupán történelmi dátum, amelyet illik megtisztelni, hanem a jelenkor – a 21. századi Kolozsvár része próbált lenni.

Ehhez az eseménysorhoz zárkózott fel Másik forradalom. Alternatív ötvenhat című antológia bemutatója is a Bulgakov Kávézóban. A Cser Kiadó gondozásában megjelent kötet – amely fölött Cserna-Szabó András és Szálinger Balázs, illetve olvasószerkesztőként Darida Benedek bábáskodott – különleges irodalmi fikciókba avatja be az olvasót. Míg a történelemben nincs feltételes mód, nem képzeleghetünk csak úgy kedvünkre, és nem tehetjük fel a kérdést, mi lett volna, ha másképp alakul néhány fontos csata, más végkifejlettel zárul a két világháború, az irodalom ezekre a képzeletbeli játékokra lehetőséget ad.

Az antológiából sok más mellett kiderül, mi lett volna, ha nem fojtják vérbe az 56-os forradalmat, ha Rákosi Mátyás női álruhában visszatér Magyarországra, és átveszi újra a hatalmat, ha Arnold Schwarzenegger beront az Andrássy út 60-ba egy gépfegyverrel, és Márai Sándor az Amerikai Egyesült Államokhoz csatlakozott Magyarországról írja a naplóit, visszaemlékezéseit. Képzeljük el Márait az írókongresszus után LSD-t szívni, Illyés Gyulát baseballsapkában jönni-menni Amerikában, Hamvas Bélát egy jachton ülve – Babiczky Tibor, Bereményi Géza, Berg Judit, Bödőcs Tibor, Cserna-Szabó András, Dragomán György, Gerlóczy Márton, Háy János, Horváth Viktor, Kemény István, Kiss Tibor Noé, Maros András, Márton László, Rainer M. János, Szécsi Noémi, Totth Benedek, Vámos Miklós novelláit olvasva ilyen és ehhez hasonló történetekkel találkozhatunk a kötetben.

Az antológia ötletgazdája, a Cser Kiadó – amelyet Vörös András képviselt az esten – nemcsak nívós névsort, hanem impozáns borítót, illetve belső grafikákat is tervezett a kiadványnak. Boros Lóránd, az est házigazdája többek között erről is kérdezte a kiadóvezetőt.

A Fortepan nevű, régi fotógyűjteményeket tartalmazó oldalról szabadon felhasználható fényképeket Palátsi Kovács András képzőművész gondolta tovább, a képanyag is némiképp fikció, a fedőlapon például Rákosi Mátyás látható női álruhában.

A kiadóvezető elmondta: az ötletet tulajdonképpen egy utazás során gondolták ki, először regényben gondolkodtak, de aztán rádöbbentek, az akár három-négyévnyi dokumentálódást igényelhet, a kézirat csiszolása, utógondozása is jóval időigényesebb, ezért a rövidebb műfajnál, a novellánál maradtak. 56-ra értelemszerűen az évforduló miatt esett a választása a kiadónak, az anyaggyűjtésre és szerkesztésre a Hévíz szerkesztőit kérték fel.

Cserna-Szabó András kezdetben kissé szkeptikus volt, hiszen benne volt a pakliban, hogy az írók nem vállalják el a felkérést, nem érkeznek be határidőre a szövegek, vagy ami rosszabb, félúton meggondolják magukat, visszakoznak, esetleg a novellák nem lesznek elég színvonalasak, hiszen 56 nem könnyű téma. A koncepció mellett szól, hogy többféle szerzőt vonultat fel a kötet, nem szerettek volna olyan antológiát kiadni, amely egy generáció köré csoportosul, csak a középnemzedékre vagy csak idősebbekre, netán kizárólag fiatalokra koncentrál. Megpróbálták elkerülni azt a csapdát is, hogy csak az aktuális irodalmi kánon névsora vonuljon föl, és azokat az írókat szólítsák meg, akik előszeretettel foglalkoznak közéleti-politikai témával. Az volt a cél, hogy "beleugrassanak" olyanokat is, akik még sosem csináltak ilyet. A kiváló meseírónak, Berg Juditnak ez az első felnőtt olvasóknak szánt novellája, a stand-uposként közismert Bödőcs Tibornak pedig ez az első irodalmi közlése.

Nehéz egy évfordulóra akár irodalmi, akár más jellegű kiadvánnyal úgy előrukkolni, hogy ne legyen patetikus, és ne az aktuális politikai széljáráshoz igazodjék. A kötet létrehozói megpróbáltak irodalmi ünnepet csinálni, kimozdítani a megszokott diskurzusból 56-ot. A felkérés, a konkrét feladat gyakran jót tesz az íróknak, ez az antológia esetében is bebizonyosodott. Minden valamirevaló történelmi regény akkor ér valamit, akkor működik, ha a jelenről is szól – ez az antológia közvetve a jelenkori Magyarországról is szól.

Szálinger Balázs a kötet képi világát emelte ki. A grafikus jó érzékkel találta meg a Fortepan-oldalon azokat a fotókat, amelyek egy-egy novellához illettek, és ezeket, akárcsak a novellák 56-ot, továbbgondolta, hozzárajzolta a saját fikcióját. A kötet végén egyébként az eredeti fotókat is föltüntették. Az 1848–49-es forradalom- és szabadságharc eseményeit a kommunikációs technológia miatt nem lehetett ilyenképp dokumentálni, 56-ról viszont a jelentős írott dokumentumok mellett számtalan értékes fotó maradt fenn.

Kétségtelen, hogy Petőfi hazafias verseinek kanonizációs folyamatához nagyban hozzájárult '48, noha az életmű más vonatkozása egy ideig kissé háttérbe szorult. A kiegyezés után viszont egész másképp beszéltek a szabadságharcról, amelyet a nemrég a kezébe került 1886-os középiskolai magyar történelemtankönyv záró bekezdése is bizonyít: „1848–49 egy hősies szabadságküzdelem volt, amit a nép megvívott, és ami szörnyű módon vérbe lett fojtva, másfél évtized után jóságos apostoli királyunk a békét kiterjesztette a népére és elkezdődött a boldogság”.

Darida Benedek idén négy 56-os témájú könyvet szerkesztett, tapasztalatai azt mutatják, a forradalomról tulajdonképpen szinte minden történelmi forrást feltártak, az archívumokat kutatva a történészek, levéltárosok alig bukkannak újdonságra. Az egyik 56-os könyv, amelyet ő szerkesztett, féltve őrzött leveleket, naplókat adott közre.

A Másik forradalom. Alternatív ötvenhat nem ugyanazt a csontot csócsálja újra és újra, hanem egy másik perspektívát keres, amely nemcsak a történetek révén, hanem a képi világban is túlmutat a polgári ház, a lyukas magyar lobogó kliséjén.

Az est zárásaként a jelen lévő három szerző, Babiczky Tibor, Totth Benedek és Bödőcs Tibor (ebben a sorrendben) olvasott fel.

Varga Melinda