Magyar emberevés közben nem beszél – Rimóczi László novellája

„Az emberevésben nem mi vagyunk a vezetők: Japán és Kína már korábban bevezette a törvényt, és a gazdagok ma is inkább oda mennek, ha kulináris élvezetre vágynak. Ennek az az oka, hogy nálunk az emberevés még viszonylag új, és nincs önálló brandje sem.” – Rimóczi László szatírája.

Összetörök egy kis fokhagymát, reszelem rá az afgándiót, megszórom kurkumával, majd lágy besamelt készítek, a szeleteket pedig alaposan megforgatom benne. Fél órát állni hagyom. Az illata harap, és kellően keleties. A humánhús a Horváth Rozit is szépen felveszi, de én szeretem magam kikeverni a pácot, frissiben. Egekben a vérnyomásom, de az embersteak helyrerakja. Mesterszakács vagyok, és elsőként csaptam le a gasztroműsor jogára, amikor törvénybe iktatták, hogy 2042. május 1-től a visszaeső bűnözőket államilag kivégzik, testüket pedig közfogyasztási célokra piacra dobják. Mióta országunk hivatalos államformája az alkotmányos monarchia, a büntetésvégrehajtás szabályai is szigorodtak. Mivel a tömeges kivégzések után rengeteg egészséges hulla maradt az állam nyakán, egy politikus felvetette: miért kéne kidobni ennyi kiváló húst, amikor az ország fele éhezik, nem beszélve a gasztro-turizmusról, amely már régóta döglődik. Javaslatát, elenyésző tartózkodással megszavazták. Jöttek is a külföldiek humánhúst enni! A törvénnyel az állami tetemfelhasználás egy új lehetőséggel gazdagodott, Japán és Kína mintájára. Azóta mindenki meg akarja kóstolni a saját fajtáját. Beszélhetnénk emberhús-árrobbanásról is, ha előtte lett volna már nálunk emberhúsvásár, meg emberhentes, de nem volt. A Vásárcsarnokban ma már külön árverést tartanak, minden szerdán, az erre a célra elkülönített emberhús-standokon. Hatalmas az érdeklődés. Persze, úgy lenne igazságos, hogy a szegény egye a szegényt, de az emberevés mindig is a gazdagok hóbortja lesz. Nincs szociális kannibalizmus. Majd talán jövőre…

Alig emelkedett jogerőre a törvény, hamarosan felütötték a fejüket a lopott hullák, meg a hamis, otthon, betegségben elhunyt családtagok. Gyakori jelenség volt, hogy ismeretlen eredetű tetemek kerültek forgalomba, feketén, minden papír nélkül. Egy nagykorú legális hulla ára törvényes papírokkal négy-ötszázezer forint körül van. De tökéletesen egészségesnek kell lennie, és fiatalnak. Ezzel nincs gond, mivel a halálbüntetéssel sújtható egyének korküszöbét 18 évre vitték le, azok a húsok pedig többnyire egészségesek. Már a siralomházban is a későbbi tetemfelhasználásra gyúrnak, az elítéltek külön tisztítókúrás menüt kapnak, hogy a dohányos tüdőket meg a szétivott májakat is fel lehessen még valamennyire használni. Ja, és a dutyiban jól föl is izmozzák magukat, ahogy szeretem. Azzal, hogy 18 évre vitték le a halálbüntethetőséget, nincs is bajom. Aki rossz embernek készül, ne is nőjön fel rendesen, inkább emésztődjék meg szépen annak a társadalomnak a bendőjében, amelyet megkárosított a létezésével. Ő már több ártatlant nem fog lekaratézni a sötét utcán, mert ki lesz rántva! Ő nem rosszmájú, tudom, hisz a veséjébe látok. Ha valami miatt egyszer mégiscsak csökkenne a minőség, keverek hozzá marhát, és passz. Nem tűnik fel. A minőség a kedvenc névjegyem!

Én már láttam olcsó kínai hullát is. Te, ezek egymást ölik! Van a kínai piacon külön hűtőkocsijuk is, onnan lehet venni az étvágygerjesztő, puha kis sárga tetemeket, minden papír nélkül. Ha egy európai hullát akarnak nekem kínainak eladni, azt rögtön kiszúrom. Van már orrom ehhez, látom, hogy át lett műtve, meg sminkelve, de milyen szarul. Még mindig jobb, mintha elrabolt, feketevágott turistákat passzolnának el kilóra az éttermeknek.

Az emberevés nem bűn, jelentékeny gyönyör, hiszen mindig is meg tudtunk élni egymás hátán. A resztelt máj, a túláradó szív és az emberzsíros kenyér gyönyörű finomság. Mint a dologtalan cinege fenn a fán. Az emberhús nagyon szépen fel tudja venni a szójaszószt, karamellabarna lesz tőle. Minden emberben van valami jó. És rossz. De ha jóindulatú daganatot látok az alaphúson, akkor is kivágom, az egész környező húsrésszel együtt. Ha látom, hogy beteg a szerv, akkor vagy kivágom, vagy csak az ehető részeket nyesem körbe. A tévéműsoromba csak legálisan, államilag kivégzett alapanyag kerülhet. Természetesen a kivégzés nem méreggel történik, mert az én konyhámba mérgezett test be nem teszi a lábát. De nem is akasztással vagy golyóval, mert az nem humánus már, és a császár is tiltja. Ezért használják már évek óta a kivéreztetést. Nem fáj, az alany pedig szépen a halálba ájul. Ez így kóser. Nem sajnálom őket – miért bűnöztek? Mondjuk, azt nem bánnám, ha végre helyreállna a bűnözés faji egyensúlya, mert már unom ezt a sok barna húst. Finomak, igen, de akkor is szeretnék több fehéret.

Azt hallottam – bár egyelőre még csak törvénytervezet –, hogy jövőre bevezethetik az önkéntes eutanáziát, azoknak a polgároknak, akiknek valamilyen okból elég volt az élet, és kulturált körülmények között kiszállnának. A tervezet szerint, amennyiben a kliens közfogyasztási célokra ajánlja fel az egészséges holttestét, úgy kedvezményesen veheti igénybe az utcán majd elhelyezendő ún. killboxokat, a hozzátartozók pedig ajándékcsomagot kapnak. A test onnan egyenesen a vágóhídra csusszanna, így a folyamat nem állna meg egy percre sem, mindig lenne utánpót. Szerintem azért hezitálnak a bevezetésével, mert már előre félnek a hatalmas érdeklődéstől: félnek, hogy ezzel csak még jobban fogyna a magyar, drasztikusan, térben és időben egyaránt. Viszont a kannibálgasztro-turizmus a százszorosára hatványozódna, ha lehet így mondanom. Ami nekem tök jó. Emberevő főváros lennénk, nagyobbak, mint mások! A színhús, a férfifejhús, az agy igazi ínyencség. Harapnivaló. Az ember emberi fogyasztásra miért ne lenne alkalmas?

Az emberevésben nem mi vagyunk a vezetők: Japán és Kína már korábban bevezette a törvényt, és a gazdagok ma is inkább oda mennek, ha kulináris élvezetre vágynak. Ennek az az oka, hogy nálunk az emberevés még viszonylag új, és nincs önálló brandje sem. Még a hozzá kapcsolódó, rendkívül precíz és steril infrastruktúra is gyerekcipőben jár. Nálunk annyira nincsen kultúrája sem ennek az egésznek, mint, teszem azt, Kínában, ahol Emberevő Pagodák várják a vendégeket, a vacsora alatt pedig élő kabuki műsorral újrajátsszák az éppen a tányéron lévő illető haláltusáját, tréfásan, sok humorral. Humánresztóránt. Na, az embersushi tényleg kurvajó. De a magyarnak ezzel szemben legalább egyedi íze van, jellegzetesen karakteres, „sírva vigadósan keserédes” – ahogy mondani szoktam.

Mi magyarosan készítjük el a magyarokat, és abban semmi baj nincs, ha magyar eszik magyart, viszont a külföldi vendégeket sem fogjuk kirúgni a Mátyás Pincéből emiatt. A hazai törvénynek van egy kiegészítése ezzel kapcsolatban: a külföldi vendég számára csak a helyben fogyasztás lehetséges. Nem viheti el a maradékot, nem játszhat vele, nem hagyhat a tányéron semmit, csak csontot. A honvédő honatyák javaslatára e törvénykiegészítés értelmében magyar magyarhúst kivinni az országból nem szabad, se zsebben, se szájban, le kell nyelni, ellenben a határon innen, zárt helyen, megehető. Minden emberhúsra szakosodott étteremben kamerával figyelik a vendéget, mind megette-e, lenyelte-e, s nem rakott-e egy falat magyart sem a zsebébe. A csontozatot, melyről lefőzték vagy lecuppogták az illetőt, kegyeletileg összeseprik, és végtisztesség végett átnyújtják a hozzátartozóknak, hogy azért mégis legyen mit eltemetni, ha szeretnék.

A magyaros kannibálkonyha új elnevezéseket szült, persze a tradíció megtartásával, így született meg a szegedi halállé, a hortobágyi húsos hús, a töltött károlyka, a mákos huba és a Gulyás-gulyás. Meg a Laci-pecsenye. Mit mondjak még? Ja, a pacal valamiért nem megy.

Nálunk, az új törvény hajnalán, még előfordultak csalások, mivel az új rendelet, hogy frissen kivégzetteket ehetünk, megnövelte az emberhús iránti keresletet, amit akkor még nem lehetett kielégíteni. Mert mindenkiben ott van az ember, okoskodik, ha teheti. A hirtelen megnövekedett igény több alapanyagot kívánt, ezért lefizetett ügyvédek, jó kis jutalékért, amit az akkor nyíló éttermek vezetői fizettek nekik, koholt vádak alapján lökték a halálba – és a konyhába – az apróbb bűnök elkövetőit is. Amikor az ügy kipattant, és a sok korrupt ügyvéd lebukott, felszámolták a bandát, és végül mindegyik a vágódeszkán kötött ki. Nagy pácba kerültek, és a saját levükben főttek.

Az embervédők eleinte felvonulással tiltakoztak a törvény ellen, de hamar megvonták tőlük a területfoglalási engedélyt, és azzal fenyegették őket, hogy megszüntetik az alapítványi státuszukat, ha nem kussolnak, így kussoltak.

Itt egy videó egy pompás recepttel, vasárnap debütált a Kanni-bál c. műsoromban, felvettem:

„Magyaros emberpörkölt. Korábban már feldaraboltam, kockákra, most csinos asszisztensem kezével adja ide, szép kezével, köszönöm, Bernadett, maga aztán jó húsban van, jó bőr. Van egy kis gyömbérszószom, rárakom az ebédre, aki életében tán szegény nyugdíjasokat rabolt ki. Talán az önök anyját. Nem sajnálom. Az első vágásnál mindig jelen van egy kórboncnok is, mert előírás, ha kell igazságügyi, minden adásban ott áll mellettem, ő nyitja fel először a tetemet, majd körülnéz benne, de semmit nem szed ki, legfeljebb arrébb tol egy picit. Talált hulla és kórházi test az én konyhámba be nem teszi a lábát. Először az előkészítés: kivágom a nemi szervét mindenestül, de nem dobom el, balzsamecetbe áztatom, és félrerakom, jó lesz a levesbe. A fiatal hús a legjobb, a 18-35-ös korosztály. Ez a szegény ember itt most gazdag fűszerezésben részesül. Az orvosok szerint az emberhús jótékony hatást gyakorol az egészségre, például egy falat hatékonyan gyógyítja az érfalat! Bocs, ezt nem tudtam kihagyni! Egyébként nem tudom, milyen hatást gyakorol… mondanak ezt is, azt is.

Most túl nagy lábast rántottam elő neki, de akkor nézek egy kisebbet. Így e! Ebben fog rotyogni. Hozzávalók: 1 kg embertarja, 4 db közepes hagyma, 1 szép fej zöldpaprika, gulyáskrém és piros arany, őrölt pirospaprika, némi bors, kakukkfű, majoranna, olaj.

A nagyon apróra vágott hagymát sárgára pirítom az olajban. Hagyom hűlni a hagymát pirítás után, mert a paprika keserű lesz, ha rögtön belehintem. A pörkölt szaftja a szétfőtt hagymától lesz sűrű. Ezután a szintén apróra vágott zöldpaprikával pirítom egy-másfél percig. Ezután lehúzom a tűzről, kicsit hűlni hagyom. Egy evőkanál gulyáskrémet meg egy evőkanál piros aranyat teszek bele, és összekeverem. Ezután meghintem pirospaprikával, majd 1 késhegynyi kakukkfüvet és 2 késhegynyi majorannát teszek bele, és kevés borsot. A kockára vágott embert beleteszem, és összekeverem a már elkészült alappal. Ezután kb. 1 deci vizet töltök rá, és főzni kezdem. Néhány perc múlva felöntöm vízzel. Fedő alatt, épp hogy csak rotyogjon, kb. 1 órán át főzöm. Tarhonyával vagy nokedlivel ajánlom. A 2033-as villányi portugieser kiválóan megy hozzá. Na, ez van. Jó étvágyat! Számomra ez az Alkotás útja, hisz ilyesmi az élet.”