„Az emberevésben nem mi vagyunk a vezetők: Japán és Kína már korábban bevezette a törvényt, és a gazdagok ma is inkább oda mennek, ha kulináris élvezetre vágynak. Ennek az az oka, hogy nálunk az emberevés még viszonylag új, és nincs önálló brandje sem.” – Rimóczi László szatírája.

AZ EMBERKE
TRAGÉDIÁJA

Madách Imrike után
Istenkéről, Ádámkáról
és Luci Ferkóról
a versikéket írta
KARINTHY FRICIKE
 

Létünk feltétele, hogy átlényegítsük, ami körülöttünk él. Az állatok sokaságát új értelemmel kényszerülünk felruházni, másképp zsákutcába jutnánk. Semmi nem jó úgy, ahogyan van. A marha nem lehet marha, csak tej (persze, minőségóvó csomagolásban), fartő, szegy, felsál; a sertés mindenekelőtt csülök, szalonna, hurka, kolbász; a baromfi leves, paprikás, legvégső esetben párizsi.

Nem, nem én voltam az, aki mindenkibe beleeresztettem a fullánkot. Sőt magára Hannibálra is szamárbőrt húztam. Ez valami révület volt, valami megszállottság. Persze, így jár az ember, ha sámánok ivadéka: egyszerre megperdül a szívében az ördöngős dob és járatja vele a kutyakopogóst.

A fúriák egyszerre eltakarodtak a fejem fölül. Vitték a hírt a leléknek, a vizek pokolfenekére, hogy már megint nem lesz barátkozás. Olyan bolond fajzat az ember, hogy minden baját elfelejti, ha megtudja, hogy lesz kire hagyni a szenvedéseit.

Én csak nevettem őket és előszedtem Ciceró beszédeit. Felháborodás kell nektek? Gyertek csak Catilináriák! Mutassak nektek egy semmirekellőt, aki a »fórumon csatangol kacér módon fésült és szagos kenőcstől fényes hajjal?« Gyere csak pro Roscio! Akartok látni egy horgas ujjú jómadarat, aki miatt »jobb a vadállatok közé költözni, mint Rómában élni?« Ide csak anti Verrem!
Kép: Hannibál átkel az Alpokon, ismeretlen festő műve

Csakugyan van valami hannibálos abban, amit csináltam. Szembeszállni a világ­történelem­mel, nem a kis­betűs­sel, hanem a nagybetűssel, amit a kultuszminiszter engedélyezett a közép­iskolák negyedik osztálya számára: van ez olyan merész vállalkozás, mint kétszáz elefánttal átkelni az Alpese­ken. S talán Hannibálnak is voltak olyan későn támadt scrupulusai, mint nekem. Méltó keret-e ilyen tudományos szenzációhoz egy középiskolai értesítő?
Kép forrása: http://www.hannibalthewarrior.com/images

Akkor is a nagyok között volna a helye, ha csak rövid írásait írja. De már közvetlenül az első világháború után jelentkezett egy regénnyel, A festő halálával (későbbi címe: Négy apának egy lánya). Ha felületesen olvasom, humoros regény; ha megértem: tragikus társadalom- és lélekrajz. Írni és szerkeszteni tudása itt már teljes fegyverzetével jelentkezik. És azután megírja főművét, az Ének a búzamezőkről-t, a magyar falu örömeinek és bánatainak lírai finomságú, kitűnő lélekrajzzal formált, hősök nélküli hőskölteményét, a legszebb magyar regények egyikét (1927). De adós volt még a nagy történelmi regénnyel. Sokáig készült rá, végre 1932-ben megjelent az Aranykoporsó, amely egy lírai szerelmi történet köré felvetít egy szükségképpen elmúló, hanyatló erejű társadalmat. Ez a regény a haldokló ókor látomása a haldokló polgári világból tekintve. Volt egy kisregénye, a Hannibál föltámasztása, amely oly erőteljesen pellengérezi ki az egész Horthy-korszakot, hogy szerkesztő barátai lebeszélték a közlésről: ebből már nem kellemetlensége, hanem baja származik. El is tette jobb időkre. Csak a felszabadulás után (tizenöt évvel az író halála után) jelent meg. Jelentékeny írás, odatartozik írója főművei közé. (Hegedüs Géza)
 
"A Szabó Ernő által alakított Hannibál egy koros, meggyötört, kiégett öregember benyomását kelti, de valójában Hannibál egy fiatal, maximum harmincéves férfi, aki derűs és életerős, annak ellenére is, hogy elveszítette fél karját."  (Vészits Andrea)
Kiss Manyi és Szabó Ernő Fábri Zoltán Hannibál tanár úr című filmjében

MASZAT
Kölyökkutya koromban, amikor éppen a könyvkiadó szakmát ugattam, sorozatot terveztem éppen ezen a címen: MaSzat. Magyar szatíra. A sorozatból éppen annyi lett, mint a kiadói karrieremből. De a listám megvan, még gyűjtögetek is hozzá.
És itt, a Holt Költők Társaságában útjára bocsátom a szériát. Mert tükörbe nézni és nevetni kell, ha nem is mindig jó.
De becsapni magunkat, azt jól megtanultuk. Majd úgy teszünk most is, mintha másokon nevetnénk.
(Utóirat, láthatatlan tintával: én bizony magyarnak könyvelek el eredetileg külföldi műveket is - másként hogyan is közölhetnék Leacockot, Chestertont, Klímát, Olesát, satöbbi?)
Ne a kezemet figyeljék! Nem azzal csalok.
Mányoki Endre
A Jan Steen festmények forrása: www.abcgalery.com

MASZAT – Kölyökkutya koromban, amikor éppen a könyvkiadó szakmát ugattam, sorozatot terveztem éppen ezen a címen: MaSzat. Magyar szatíra. A sorozatból éppen annyi lett, mint a kiadói karrieremből. De a listám megvan, még gyűjtögetek is hozzá. És itt, a Holt Költők Társaságában útjára bocsátom a szériát. Mert tükörbe nézni és nevetni kell, ha nem is mindig jó. De becsapni magunkat, azt jól megtanultuk. Majd úgy teszünk most is, mintha másokon nevetnénk. (Utóirat, láthatatlan tintával: én bizony magyarnak könyvelek el eredetileg külföldi műveket is – másként hogyan is közölhetnék Leacockot, Chestertont, Klímát, Olesát, satöbbi?) Ne a kezemet figyeljék! Nem azzal csalok.
Mányoki Endre

A petőfirka forrása: www.negativ.blog.hu