Slambuc és tekerőlant – Könyvünnep, vasárnap
Vasárnap folytatódott a budavári könyves kirakodóvásár és művészeti programsorozat, melynek legemlékezetesebb pillanatai bizonyosan a Lázár Ervint megidéző történetek voltak, Sebő Ferenc muzsikájával kiegészülve.
Számos program várta az érdeklődőket vasárnap a színpadon és azon kívül is, a szemfülesek például megkóstolhatták az eredeti hajdúböszörményi slambucot, amelyet bográcsban főztek a mindenkit kedvesen kínálgató, népviseletbe öltözött szakácsok. Odasomfordáltunk mi is a „kondérhoz”, de nem kellett szemérmeskedni, mert máris a kezünkbe nyomták a kistálkát az utánozhatatlanul finom, bográcsban „dobált” szalonnás lebbenccsel.
Az utolsó falatok a slambucból
A gyomor kényeztetése közben érdemes volt a színpadi beszélgetésekre is figyelni – például a Gemma Kiadó bemutatójára, ahol Zsuffa Tündét kérdezgették legújabb regényeiről. Az Angyal a földi pokolban című mű éppen a Várban található Sziklakórházban játszódik, főhőse egy olyan lány, aki nem sok jót kapott a történelemtől: Horthy Miklós testőrparancsnokának lánya. Az írónő szerint provokatív „húzás” volt megtenni Balázsovich Antóniát a regény központi szereplőjének, aki olyan korba és családba született, hogy csak a meghurcoltatás jutott számára. Zsuffa Tünde hárította, hogy őt magát rejtené főhősnője alakja, sokkal inkább a magyar nemzetet szimbolizálja – mondta az írónő. A híd közepén című regény, mely idén jelent meg, továbbviszi főszereplője sorsát, és azokra az „emigránsokra” is felhívja a figyelmet, akik ávósként menekültek ’56-ban Ausztriába, és a távolban is folytatták honfitársaik üldözését.
Zsuffa Tünde (jobbra)
Szintén történelmi vonatkozású, jóllehet más világokba kalauzol az Etalon Kiadó kétkötetes kiadványa, az Emberiség fáklyavivői. A vallásalapítók, szentek, tanítók életét bemutató lexikonról dr. Torgyán Attila kiadóvezető elmondta: volt olyan életrajz, amelyen több évig dolgoztak – hatalmas, már most könyvtárnyi anyag szól például Pió atyáról. De nemcsak az életutak dokumentálása a kötet célja, hanem a mesterek tanításait is bemutatja, gazdag képanyaggal kiegészítve. A legnagyobb kérdés a válogatás szempontja volt az összeállítóknak – magyarázta dr. Torgyán Attila –, és végül az döntött, hogy az illető munkája hozott-e jelentős morális változást, tartalmat a világba. Közben ügyeltek rá, hogy ne sértsenek meg és hagyjanak ki egyetlen irányzatot sem, így például a kereszténységen belül az ortodox, a templomos, a grál, az antropozófiai iskolák képviselőit. A beszélgetésben külön kitértek a kiadó Teréz anya életét feldolgozó műveire is (még egy felnőtteknek készült rajzfilmes DVD-t is kiadtak, amely olasz művészek alkotása); nem véletlenül: épp a beszélgetés napján avatták szentté Teréz anyát.
Dr. Torgyán Attila
Sokoldalú orvosok
A véletlen hozta úgy, hogy egymás után több orvos szerzőt is a színpadra szólítottak, akik akár szakmájuktól távol eső, egészen különleges munkákkal léptek az olvasóközönség elé. Dr. Flautner Lajos maradt legközelebb a szakmájához – a Balassa-díjas, visszavonult sebész saját műtéti eljárásával szerzett hírnevet magának nemzetközi szinten és idehaza. Ismét a Sziklakórház volt a téma a színpadon: A Sziklakórház végnapjai című regényében a szerző a Vár alatt megbúvó különleges, katonai kórház életébe enged betekintést az 1944–45-ben játszódó történetben. Ő maga gyerekként egy Margit körúti pincében vészelte át azokat a napokat; könyvében a Sziklakórház orvosainak küzdelmét mutatja be az egyre ellehetetlenülő körülmények között, majd a szörnyűséges kitörést, amelyben többen haltak meg, mint a partraszálláskor a híres D-napon. Brenyó József kiadóvezető szívesen vállalta a regény gondozását, hiszen nemcsak az IAT Kiadó működik a Várban, de ő maga is ott lakik (abban az utcában, ahol az első könyvet nyomták), édesapja unokatestvére pedig maga is részt vett a várbéli harcokban. Hogy miért fontos az utókornak átadni a múlt e darabjait? A műsorvezető kérdésére kiadóvezető és szerző szinte egyszerre válaszolták: mert az emlékezet fogyatkozik, és mert a háborúnál nincs rosszabb.
Dr. Flautner Lajos (jobbra)
Különleges vállalkozásba fogott dr. Margitay-Becht András, amatőr hadihajó- történész, civilben viszont hivatásos fogorvos, aki a Tank a Dunán című kötetében a Lajta hajó történetét dolgozta fel, hatalmas képanyaggal. A Lajta-monitorról még nagyapjától hallott, aki hajózással foglalkozott, majd felnőtt fejjel nekilátott megkeresni a vízi építményt, amely a Folyami- és Kavicskotró Vállalat elevátoraként szolgált. Magánszemélyek támogatásával és egy EU-s pályázatból felújították a járművet, amelyet évek óta szépítgetnek. A Lajta jelenleg múzeumhajóként szolgál a Hadtörténeti Múzeum intézményeként, és bárki számára látogatható. A miniszterelnök javaslatára a Parlament előtt horgonyoz, és mint dr. Margitay-Becht András elmondta, a Duna menti népek együtt töltött négyszáz évét hivatott jelképezni, vagyis nem elválasztó, hanem összekötő nemzeti szimbólum. A kötetben látható több mint hatszáz kép a szerző gyűjtése (nehezen tudta abbahagyni a munkát, mert folyamatosan kerülnek elő újabb és újabb csodás felvételek – vallotta meg), de már maga a borítófestmény története is egyedi. A Lajtát és a Körös-monitort ábrázoló kép egy osztrák festő műve 1915-ből, és Belgrád ostromának azt a pillanatát örökíti meg, amikor már visszavonulót fújtak, de a két hajó a vár alá húzódva tovább lőtte a belgrádi tüzérséget. Az impozáns kötet egyébként több kilót nyom és huszonöt év munkája van benne – tudtuk meg a szerzőtől.
Dr. Margitay-Becht András (jobbra)
Dr. Szele Györgyöt, az Amerikában élő orvos írót is a történelem foglalkoztatja: az Egy Széchenyi varázsa című regényében Széchenyi Kornéliát választotta egyik hősének. Fiatal diák főszereplőjéből orvos válik, megismeri Kornéliát, akivel együtt vészelik át a kommunista hatalomátvételt, majd az 56-os forradalmat. A regény mottóját és legfontosabb üzenetét, Pál apostol szeretethimnuszát a szerző fel is olvasta. Könyve először angol nyelven jelent meg „Szeretettel Magyarországról” címmel, mégpedig azért, hangsúlyozta Szele György, mert új képet akart adni a Nyugatnak a magyar jellemről, célokról, történelemről – olyat, amely meghaladja a sztereotípiákat és a negatív kampányok terjesztette gyalázkodást. A kötetet gondozó Püski Kiadó nevében Püski István szólt röviden többi kiadványukról – például az édesapja életét feldolgozó háromkötetes vállalkozásról, melyet a reá maradt hagyaték 120 ezer oldalnyi levelezése alapján állítottak össze. Püski István felolvasta a ’45 és ’69 közötti éveket feldolgozó második kötet egyik legizgalmasabb idézetét, amelyben Püski Sándor teljes nyíltsággal közli kihallgatótisztjével: a Szovjetunió hatalmi törekvéseit már jóval korábban meg kellett volna akadályozni.
Dr. Szele György (jobbra)
A Négyszögletű Kerek erdő a Várban
A történelmi távlatok után a színtiszta irodalomé lett a pódium, és a szabadtéri nézőtér is zsúfolásig megtelt: a műsor közreműködői Lázár Ervin és Gyurkovics Tibor emlékét elevenítették fel. Tíz év telt el, hogy Lázár Ervin nincs velünk, s a budavári színpadon sorjáztak a derűs emlékek az íróról. Felesége, Vathy Zsuzsa, gyerekei, Lázár Zsófia és Lázár Zsigmond a család legkisebbjeivel kiegészülve érkeztek: Zsófi és Zsiga gyerekei változó türelemmel viselték a szülők és a nagymama szereplését, de Zsiga kislánya bírta a legkevésbé, hogy nem ő van a figyelem középpontjában, így aztán egy darabig az atyai kézben maradt a színpadon. Vathy Zsuzsa egy olyan írást olvasott fel Lázár Ervintől, amelyet a szintén jelen lévő Urbán László irodalmi „kincsvadász” talált a frissen összeállított Lázár Ervin-kötet anyagához. Ebben az író a nők dicséretét zengi a rá jellemző kedvesen csipkelődő hangján.
(A műsorvezetőtől balra) Urbán László, Szakonyi Károly, Vathy Zsuzsa, Lázár Zsigmond és az ölében kislánya
Szakonyi Károly egyik legközelebbi barátja volt Lázár Ervinnek, elmondása szerint reggelig tudta volna mesélni az anekdotákat cimborájáról és kollégájáról, „aki tele volt szeretettel, ez volt írói mestersége, írásai motorja”. Szakonyi egyik kerek születésnapjára maga faragta ki fából a „Négyszögletű Kerekerdő-díjat”, és adta át barátjának. Rengeteg móka, csínytevés kötődik a nevéhez, de kellemetlenkedéseiben is mindig ott volt a szeretet. Egyszer az Emkénél leszólított négy termetes lányt, akik hamburgert faltak: „Lányok, ti együtt hány mázsát nyomtok?” – mesélte Szakonyi nevetve, hozzátéve: rögtön össze is barátkozott a lányokkal.
Urbán László és Szakonyi Károly
Lázár Zsigmond és Fruzsina elmondták: apjukban nekik nem volt semmi „különleges”, inkább a környezetük látta idealizálva a családjukat. A mások által elképelt hosszú-hosszú esti mesék helyett Fruzsina leginkább a mindössze négysoros, „Volt egyszer egy pók” kezdetű, kis mesének látszó huncutságot tudta feleleveníteni, amelyet sokszor hallottak apjuktól. De megőrizte emlékezete azt a történetet is, amikor egyszer hazafelé menet betértek az Egyetemi templomba, ahol egy szegény, szakadt ember téblábolt, s Lázár Ervin kezébe nyomott egy ötszázast, ami akkor egy vagyonnak számított. Kifelé menet a templom gondnok nénije megrótta az írót, miért adott ennek az embernek, hiszen nem vitás, azért van itt, hogy kirabolja a templomi perselyt. Mire Lázár Ervin: épp azért adott neki, hogy ne rabolja ki. Zsigmond egy kedves története, amikor tanító nénije azzal feddte meg egy iskolai verekedés után, hogy micsoda katona lesz így belőle, biztos nem fogja tudni megvédeni az országot. „Hát az ő országát nem is” – jegyezte meg Lázár Ervin, amikor fia elmesélte otthon az esetet.
A személyes történeteket Nagy Anna színművésznő és lánya, Huszárik Kata műsora tette színessé, akik egy-egy Lázár Ervin-novellát adtak elő. A tolvaj című, szívszorítóan szép írás után, melyet Huszárik Kata adott elő, Nagy Anna a Bőbeszédű Anasztázt mondta el, amitől a nézőtéren dőltek a nevetéstől, és még a külföldi turisták is szemlátomást jól szórakoztak – lám, a magyar nyelv és Lázár Ervin írásművészetének hatalma. De a mulatságos pillanatokból a színművészek fellépése után sem fogytunk ki: Urbán László, akik lelkes gyűjtője és sajtó alá rendezője az írói életművek mind ez idáig kötetbe nem került darabjainak, bemutatta A valóság íze című legújabb, Lázár Ervin munkáit felvonultató kötetét. A 6 elbeszélést és 71 irodalmi publicisztikát tartalmazó összeállítás többek közt kortársakról szóló gyönyörű írásokat, megrendítő riportokat és kacagtató karcolatokat tartalmaz, amelyek igazi írói remeklések. Urbán László fel is olvasott egyet, és feltétlenül a figyelmünkbe ajánlotta A szandál és A virtuóz című írásokat a kötetből, ha jól akarunk szórakozni. Végül zenével is megelevenítették az írót, aki mindig boldogan hallgatta a tekerőlant-muzsikát – tudtuk meg Sebő Ferenctől, és egykori barátja emlékére mindjárt el is játszott a hangszerén néhány csípősre átköltött népdalt.
Sebő Ferenc
Búcsúzóul a résztvevők Gyurkovics Tiborról is megemlékeztek, aki idén lenne 85 éves – szinte egy időben barátjával, Szakonyi Károllyal. „Mindig a társaság közepe volt – idézte fel alakját Szakonyi –, és az írásaiban is volt valami különleges erő, ami nem eresztette az embert.” A két írót közös színházi múltjuk is összekötötte. A Könyvünnepen rendszeresen közreműködő Incze Ildikó színművésznő (őellene sosem volt kifogása az előadói teljesítményre „finnyás” Gyurkovicsnak) – tíz éve egy Gyurkovics-estet készült összeállítani az író, költő verseiből, amiből végül Szakonyi Károly monodrámát írt. És akik az eddig kiadatlan Gyurkovics-művekre kíváncsiak, már nem kell sokáig várniuk: Urbán László 114, különféle lapokban közölt rövidprózát és rengeteg verset talált az írótól, és azt reméli: jövőre a Könyvünnep színpadán már bemutathatja a kötetet.
A programsorozat még itt sem ért véget, hiszen több éve hagyomány Szigethy Gábor Márai-szalon elnevezésű műsora, melynek előadói idén Pápai Erika és Trokán Péter voltak; Czigány György és Sediánszky János a szobrász, éremművész Borsos Miklósra születése 110. évfordulója alkalmából emlékezett, s végül a Tolcsvay Trió koncertjével búcsúztathattuk a 14. Magyar Nyelv és Könyv Ünnepét. Jövőre folytatjuk.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
További képek a galériában:
