Sosem látott képek Karinthyról

A Petőfi Irodalmi Múzeum új kötete azoknak is rendkívüli csemege, akik jól ismerik a Karinthy életét megörökítő képeket: eddig be nem mutatott, az írót ábrázoló fotók kerültek elő. Az író legendás és kevésbé ismert pillanatairól Kovács Ida szerkesztő, Dragomán György, Fráter Zoltán és Karinthy Márton beszélgettek.

Annyian tolongtak a Petőfi Irodalmi Múzeum estjén, és főképp fiatalok, hogy a Karinthyért rajongó lelkek megnyugodhattak: száz év múltán sem kopott meg a mester nimbusza, sőt. A Minden másképp van – Karinthy Frigyes összes fényképe című kötet igazi csemege a Karinthyt szeretőknek: Kovács Ida, a PIM munkatársa és a kötet szerkesztője elmondta, hogy az 1982-ben megjelent fotoikonográfiai sorozat egy darabjaként napvilágot látott Karinthy-kötethez képest ez az új kiadás nemcsak sokkal impozánsabb, elegánsabb kivitelű, de ötven újabb, azóta felfedezett fotót is tartalmaz. Volt köztük olyan, ami a szerkesztés lezárásának hetében bukkant fel valamely hagyatékból.

A felütést az est hangulatához Dragomán György adta meg, aki korábban a múzeum Karinthy-kiállításának zárásakor olvasta fel Tanár úr, kérem-átiratát. Most stílszerűen egy fotóra komponált kisnovelláját olvasta fel, jelesül arról a képről, amelyen Karinthy éppen a Balatonból kászálódik kifelé egy lépcsőn, „elszántan és határozottan”. Az ifjú kolléga, Dragomán, a vízből kiszállás mozdulatsorába azt a pillanatot látta bele, amikor az író a belső magányból, amit az írás jelent, a külső magányba lép át.

 Itt már nem vízben, hanem hajón, Kosztolányival. Az esten megnézhettük mindazt az ötven képet, ami újonnan került elő.

És ha már fürdődresszében megcsodálhattuk Karinthyt a kivetítőn, óhatatlanul a külsejéről folyt tovább a szó. Köztudott, hogy nem volt kifejezetten szép fiú – fogalmazott Fráter Zoltán irodalomtörténész, az író életművének kutatója, s emlékeztetett Nagy Lajos leírására, aki szintén ezt a pillanatot ragadta meg, és az ősembert, az ősi erőt vélte látni Karinthyban, amint a vízből kiemelkedve átlép a civilizációba. Ez a bizonyos „erő” nem is testalkatából sugárzott, vélekedett Fráter, hanem abból az eredendő közvetlenségből, az önkéntelen természetességből, ami igazán sajátja volt. Mindenkivel örömmel szóba elegyedett, vadidegenek is szívesen odamentek hozzá, azonnal társaság képződött körülötte.

„Olyan népszerű volt, mint ma egy valóságshow kiesője” – ezt már az unoka, Karinthy Márton fogalmazta meg, csalhatatlanul karinthysan, és amikor Kovács Ida azt firtatta, a külsőről milyen momentumokat őriz a családi legendatár, „Marci” csak annyit mondott: „az arcomat”. „Kicsit megkönnyeztem, kicsit kiröhögtem ezeket a képeket” – mondta Márton a kötetről, aztán szuggesztíven pontos leírással szolgált néhány mondatban a nagyapjáról. Aki egy primadonna volt, ahol lehetett, lekapták. Imádta a népszerűséget, pózolt, bohóckodott, elképesztő méltatlan helyzetekben örökítették meg: csúszdán csúszott fejjel lefelé, fákat ölelgetett, minden marhaságban benne volt. „De miközben fürdött a népszerűségben, figyeljük meg, hogy ezek a fotók iszonyatos magányról árulkodnak, egy szüntelen rágódó, befelé figyelő bensőjéről, aki szellemében valójában sosincs jelen a társaságban, inkább csak testben. A kötet titkos lényege számomra – magyarázta Karinthy Márton – a fotózás utáni pillanat, hogy azután mi történhetett vele. Az életút megfejthetetlensége, ami számomra izgalmas benne. Hiszen egy prófétáról van szó, aki különféle szerepekben tetszeleg a világ előtt, hol bohóc, hol esszéista, de valójában egy biblikus lény, aki a legegyszerűbb, egyben legfontosabb dolgokat szerette volna eldadogni, de ebben senki nem figyelt rá. Ez az ő élete tragikomédiája.” A kötet azért szerethető – tette még hozzá Márton –, mert mindenkinek megvan a saját Karinthyja, s ebben a könyvben megtalálja. 

Az egyik bohóckodós felvétel: szoborölelgetés a Gellért-fürdőben

Hogy ez a „nem épp szépfiú” író hogyan vélekedett magáról, annak remek példája az Önarckép című írás, amelyet Kovács Ida olvasott fel, majd Szilágyi Tibor színművész előadta a Lerajzolnak című humoreszket, aminek persze a csípős csattanó sem maradt el a végéről. A külsőről áteveztünk a nők szerepére az író életében, aki körül a hölgyek is szívesen rajzottak, ha nem is a külseje, de habitusának a vonzereje miatt – mondta Karinthy Márton. Kovács Ida megjegyezte: hiányolta, hogy nem találtak fotót egy bizonyos Ibiről, s hogy ki volt ez az asszony, arról Fráter Zoltán, az avatott irodalmi „hölgyszakértő” szolgált tudnivalóval. Ibit Grätzer József, Karinthyék titkára próbálta „rátukmálni” az íróra, mivel Grätzer nem jött ki Arankával, s megpróbálta leválasztani Frigyesről. Karinthy egyszer el is utazott „a máramarosi özveggyel” Bécsbe, ám épp itt ment szét a kapcsolatuk. A pesti pletykalapok persze mindjárt megírták, hogy Karinthy Bécsbe költözött. Márton hozzátette: Aranka hevesen nyomozott is a hölgy kilétét illetően, kiderítette, hogy Róth Izsáknénak hívják, van két gyereke, egy kalandornő, aki halálosan szerelmes Fricibe. Harmos Ilonától tudjuk, hogy egyszer a két nő hajba is kapott egy kávéházi estén. Ez volt az első alkalom – jegyezte meg Márton –, hogy Karinthy okozott Arankának csalódást, de Fráter Zoltán gyorsan hozzátette: a revans is azonnal jött Aranka részéről Déry képében. 

Ez is a kedvenc helyen, a Gellértben készült: az „ősi erő" fürdődresszben

Az efféle kitárulkozó élet egyébként igencsak szokatlan volt akkoriban – állapította meg Kovács Ida, amihez Fráter Zoltán is csatlakozott: már egy korai, Judik Etellel készült balatoni, fürdőruhás kép is meghökkentőnek számított, mondta, noha a Színházi Élet szívesen közölt bulvárfotókat. A fotókon kívül azonban igazi szenzációnak bizonyult akkoriban a filmfelvétel, és szerencsére ilyen korabeli produktumok is fennmaradtak Karinthyról. Mint Kovács Ida megosztotta, a ’82-es kötetben még csak egy filmről volt tudomásunk, azóta öt került elő, részben a Nemzeti Filmarchívum jóvoltából, s még van esély többre is. Összesen kilenc amatőr filmfelvételről van tudomásunk, ami az írót örökítette meg. Az újabbakat meg is nézhettük a kivetítőn – ezek a pár másodperces felvételek igazi kincsek. Elárulják azt a kíváncsiságot és lelkesedést, amelyet Dragomán György is felemlegetett Karinthy kapcsán, és ami átjárta a világ minden érdekességével kapcsolatban. Megörökítették a Zeppelin első csepeli leszállásánál, vagy a Belvárosi Áruház megnyitóján, sakkpartin és kártyázás közben, vagy ahogy a fiával hógolyózik a Verpeléti (ma Karinthy Frigyes) úton. Márton elmesélte a mókás esetet, amikor Judik Etellel Berlinben pénzkereset céljából oktatófilmekben vállaltak szereplést – az egyikben Karinthynak egy ártatlan lány megrontóját kellett alakítania; a film a nemi betegségek elleni védekezést propagálta.

 Egy képkoca a téli filmből. Talán épp egy atyai tasli?

De minden érdekelte, ami tudomány, újdonság, felfedezés, a lakás dugig volt a különféle műszakicikk-gyűjteményekkel a rádiótól a fűnyírón át a filmfelvevőig – mesélte unokája. Mindig naprakész volt, éjszakákat olvasott át a legfrissebb folyóiratokból, szakcikkekből. Az újdonságokhoz – és az ő korában meglendülő reklámiparhoz és fogyasztói szokásokhoz – való viszonyát írta meg tréfásan egy, a világkiállításról szóló krokiban – ezt is meghallgathattuk Szilágyi Tibortól, ahogy az Árverés című novellát is. Ez utóbbi már „megágyazott” az est záróakkordjának, ahol a közönség rögtönzött aukción vásárolhatott bizonyos fotókból „eredeti hamisítványokat”. A képek a pódiumon a beszélgetők háta mögött sorakoztak, amitől igazi szalonhangulatban telt az egész este, mintha csak a Verpeléti úti lakás nappalijában ültünk volna, s a háttérből Frici vezényelte volna le a műsort. 

Laik Eszter