Szerelem a négyzeten – Lackfi János verse
Szerelem a négyzeten
Lackfi János verse
Tudod, én akkor is szeretlek, ha mindent elcseszel,
mert mindent elcseszel, ez nyilvánvaló,
és akkor is szeretni foglak,
ha megint minden kiesik a kezedből,
földön truttyanó joghurt, szétszóródó kávé,
ha megint minden kiesik a kezedből,
földön truttyanó joghurt, szétszóródó kávé,
cisszenő rizsszemek, töredező cigarettaszálak,
akkor is szeretlek,
ha pipaszár-lábaid összeakadnak járás közben,
és orra buksz, és csupa kék-zöld folt leszel,
mintha vernélek, pedig nem is verlek,
holott rászolgáltál a szokásos kétbalkezességeddel
és a szokásos kétballábasságoddal,
hát nézz már magadra,
tényleg, szerinted hogy festesz,
tényleg, szerinted hogy festesz,
mint egy rakás szerencsétlenség,
de én mégis szeretlek,
egyszerűen mert ilyen vagyok,
egyszerűen mert ilyen vagyok,
nem bírlak nem szeretni, próbáltam már, nem ment,
úgyhogy akkor is szeretlek, ha a ruháid
úgy állnak rajtad, mint vasvillával találomra
egy kupacba dobált turkálós göncök,
azok is, turkálós göncök,
de te is tudod, hogy van, aki turkálóból
is úgy öltözik, mint Lady Diana,
máson meg a legdrágább szalonok árui is
máson meg a legdrágább szalonok árui is
úgy lógnának, mint tehénen a gatya,
hát én ilyen gatyás tehénnek is szeretlek,
a sminked tiszta szégyen, mint egy tigrises arcfestés
valami béna majálison, kilencéveseknek,
kész tortúra veled végiglejteni az utcán, de komolyan,
valami mazochista lehetek, hogy ezt bevállalom,
ugyan hol szedte össze ezt a csajt,
a híd alatt vagy egy aluljáróban,
gondolják szánakozva az emberek,
én meg széles vigyorral vonszollak,
mint egy soknapos hullát kötélen,
mert így szeretlek, tényleg, arra már gondoltál-e,
mi lenne veled, ha nem szeretnélek,
összeesnél sisteregve, mint a lepisált tábortűz,
szétesnél, mint kártyavár hurrikán idején,
úgyhogy szedd már össze magad valami trágyavillával,
és ne szipogj itt nekem teljesen értelmetlen dolgokat,
hogy szerelmes lettél, és nem belém,
ez lehetetlen, elhiszem, hogy ő olyan gyengéd,
megértő, szinte már nem is fiú, szinte lány, értem,
belefutottál valami lágytojás-tökű idiótába, értem,
de egyszerűen képtelenség ez az egész,
semmi valóságalapja, hiszen szeretlek,
érted, hogyan verjem ennél jobban a fejedbe,
hogy SZERETLEK?
