Híradás a HÍRről (1.)
Híradás a HÍRről (1.)
Olyan élethelyzeteket írjunk szöveggé, amelyeket jól ismerünk, hiszen az olvasó, akár a gyermek, szempillantás alatt megérzi, felismeri az írói melléfogást. – Kiss Júlia jegyzete a VI. Hajdúböszörményi Írótábor első napjáról.
Kolozsvár, vonatállomás. Hétfő éjszaka. Komótosan érkezik, majd cammog tova a Corona nemzetközi gyorsvonat. Megannyi helységnév, határ(át)lépés. Hosszú órák után végre Debrecenben, a peron egyik fapadján várom a csatlakozást. Leül mellém egy öregúr, túl nehéz volt a zsebem, betévedtem a játékterembe, generális voltam, kezet fog egy elhaladó polgárral, ő sosem dolgozott jól, ő sosem dolgozott, megpillant egy rózsaszín raffiatáskával sétáló hölgyet, felszisszen, ő ott a feleségem, mutatja, s elrohan.
Látni már a jelzőtáblát: Hajdúböszörmény! Ide kell megérkeznem. Kérdezgetem a járókelőket, segítenek megtalálni a pontos helyszínt. Korán reggel van, alig vibrál a nyár. A táborhelyre rendre érkező fiatalok ennek ellenére pörgősek, irodalomra készek.
A szállásfoglalás és az ebéd után elkezdődnek az íróiskolák, később a különféle – irodalom, tánc, zene, színház – szemináriumok, melyek vezetői Áfra János, Babiczky Tibor, Berta Zsolt, Bezerédi Zoltán, Bíró Gergely, Magolcsay Nagy Gábor, Molnár Krisztina, Kemény István, Sopotnik Zoltán, Szabó Imola Julianna és Szabó Ilona.
A programok közötti szünetben az ismerkedésé, illetve a régi íróbarátságok ápolásáé a tér, a táborhely egy-egy csendesebb zugában egymásnak felolvasók.
Magolcsay Nagy Gábor íróiskolájába, majd Molnár Krisztina irodalomterápiás szemináriumára ülök be. Hallgatom a fiatalok írásait, serceg a tollak alatt a papír, már-már perzselnek az egymást követő verssorok. Az íróiskola első ülésén többek között Magolcsay Nagy Gábor választotta zenedarabokra improvizálunk szövegeket, később pedig a haiku műfajával kísérletezünk. Az irodalomterápiás szemináriumon kisebb csoportokba tömörülünk, a Mi számomra az irodalom? kérdéskör mentén folynak a beszélgetések, tevékenységek.
A VI. Hajdúböszörményi Írótábor hivatalos megnyitója késő délután kezdődik el a Kossuth utcai Múzeum Kertben. A kerti sörpadokon lassan alig akad hely, körülöttem mindenfelől életteli, eleven kacajokat hallani, némelykor Babits, Esterházy szöveghullámai is elérnek hozzám. A figyelem nem sokkal később Berta Zsolt szerzői estjére összpontosul, az est házigazdája Bíró Zsolt. Itt ragadtam, mondja Berta Zsolt, azt gondoltam, hogy az irodalom életem csak egyik állomása lesz. A felolvasott szövegrészlet alapján azonban beláthatjuk, hogy ez valóban téves meglátásnak bizonyult. A korábban kocsmatulajdonosként (is) tevékenykedő szerző elmondása szerint a bárpultnál ragadott tollat, hiszen munkaidőben rengeteg jó történetet hallott, amit aztán saját élete váza köré font, s miközben gyakorlatilag csak élte az életét, íróvá vált. Berta Zsolt azt ajánlja a tábori alkotóknak: olyan élethelyzeteket írjunk szöveggé, amelyeket jól ismerünk, hiszen az olvasó – akár a gyermek – szempillantás alatt megérzi, felismeri az írói melléfogást.
A beszélgetés után a hajdúböszörményi Hajdú Serház jóvoltából megismerkedünk a helyi sörtörténelem legapróbb momentumaival is, megtudjuk, hogy a település névjegyzéke első ízben 1588-ban említi a „serfőzés” foglalkozását. Bezerédi Zoltán Bohumil Hrabal Táncórák idősebbeknek és haladóknak, valamint Sörgyári capriccio című művéből olvas fel. A felejthetetlen mosómedve hallatán elmosolyodom, olvasmányélményeimre gondolok, Marosvásárhelyre és Kolozsvárra is. A táborlakók a Hrabal-részletek előadását roppant élvezik, a hrabali sörfőző útmutatója nyomán kezünkben sörjeggyel lassan, de biztos léptekkel a pult irányába haladunk.
A hétfői nap utolsó programjaként, este tíz órától a Fanfara Complexa zenekar mutatkozik be, a fiatalok táncra perdülnek, a felszabadult hangulat valódi írótáborhoz illő. Holnap folytatjuk.
Szöveg és fotók: Kiss Júlia
