Nem tudom, hányan fogják Berta Zsolt két kötetes nagyregényét elolvasni, de az biztos, hogy a Mit tesz Isten szerzője a nagy elődök – nem véletlen a Háború se béke alcím –, epikus erényeivel rendelkezik, és roppant sok fontos adalékot tesz hozzá a huszadik század történelmét még a Kádár korban tanult nemzedékek tárgyi tudásához.

Abban akkor már biztos voltam, hogy a Gestapo nem keres, hisz – ahogy Tilda említette is – Katica halálával megbizonyosodhattak tudatlanságom valódiságáról, és nem remélnek már tőlem információt. Podzeinman talpra állásáról nem tudtam semmit, de úgy véltem, a határon át nem jön utánam, illetve nem is küld senkit, s abban is biztos voltam, hogy roháci látogatásomról nem születetett hivatalos német feljegyzés, ahogy az ott történt gyilkosságokról és kegyetlenségekről sem.

Olyan élethelyzeteket írjunk szöveggé, amelyeket jól ismerünk, hiszen az olvasó, akár a gyermek, szempillantás alatt megérzi, felismeri az írói melléfogást. – Kiss Júlia jegyzete a VI. Hajdúböszörményi Írótábor első napjáról.