Kardos G. György, a vérbő humoráról ismert író és publicista egy szép nyári napon éppen hazafelé tartott, amikor a helyi díszállat-kereskedés kirakatában furcsa hirdetést pillantott meg: „Piranhaivadékok 250 forintért kaphatók”.

– Ki a fene akar piranhát venni? – morfondírozott az író, ám hazaérve Spiró György kopogott be hozzá azzal a hírrel, hogy nagyon jól halad legújabb könyvével, már a hétszázadik oldalon tart.

Abban akkor már biztos voltam, hogy a Gestapo nem keres, hisz – ahogy Tilda említette is – Katica halálával megbizonyosodhattak tudatlanságom valódiságáról, és nem remélnek már tőlem információt. Podzeinman talpra állásáról nem tudtam semmit, de úgy véltem, a határon át nem jön utánam, illetve nem is küld senkit, s abban is biztos voltam, hogy roháci látogatásomról nem születetett hivatalos német feljegyzés, ahogy az ott történt gyilkosságokról és kegyetlenségekről sem.

Olyan élethelyzeteket írjunk szöveggé, amelyeket jól ismerünk, hiszen az olvasó, akár a gyermek, szempillantás alatt megérzi, felismeri az írói melléfogást. – Kiss Júlia jegyzete a VI. Hajdúböszörményi Írótábor első napjáról.