Ördöglakat – Ágoston Szász Katalin versei
Ördöglakat
Ágoston Szász Katalin versei
Ars poetica
„Cipeli a sánta a táncot, és mintha táncolna maga is.”
(Darvasi László)
Hát nem ezt teszi az, ki teremt?
Az emberre nézett
és Isten is elhitte, hogy táncol.
Lejtése majdnem kecses volt,
de ahol elejtette a dallamot,
ott született a félelem.
Ezért ölel ily szenvedéllyel az ember
– emlékezteti Istenét, mit veszített,
és tagadja, hogy maga is fél.
(Hát nem így tesz az, ki szeret?)
Ördöglakat
„Bármi van, az lesz, hogy ez sem volt jó.”
(Tandori Dezső, 1996 márciusa)
Nem hívtak, mégis jöttem.
Azóta nem lehet kibogozni
a létet.
Fára feszül a fém, és fémre a lélek.
Ne akarj ellenem erővel győzni!
Ésszel meg úgysem tudsz.
Fán csattan a fém,
fémen csattan a lélek.
Szeress – és elvesztem.
Bármit teszel, úgysem jó.
És bármennyit adsz, az sem elég.
Férfiak
„Bloody men are like bloody buses”
(Wendy Cope)
A férfiak gyávák.
Otthagynak
a kocsmaasztalnál
vagy a lakásod előtt.
Felmenni sosem mernek.
Azt mondják:
vár az asszony, sír a gyermek,
holnap fel kell kelnem, dolgozom,
tudod, hogy szeretlek
(Messengeren még szívecskét is küldök),
de most nem lehet...
Mindig csak a DE.
Inkább a buszra várj!
– időben jön és oda visz,
ahova jegyet váltottál.
Nők
A nők gyávák.
Szeretni akarom őket,
de nem engedik.
A hős férfire várnak,
aki majd megmenti és védelmezi őket.
Pedig senkit nem érdekel,
hogy félnek-e...
Engem is csak az ölük érdekel.
Más nekem mégsem jut,
csak Éva-nyakak
és sárkánybőr.
Érdeklődés hiányában
Azt hiszem, még mindig szeretlek.
Bár nem vagy Anna, hogy örök légy,
és az Éváknak nem jut cipruság.
Anyának kellett volna lenned,
akkor talán vagy valaki,
és nem az én elbaszott projektem,
elérni az elérhetetlent.
Coronatiód érdeklődés hiányában elmarad.
És csak azért fogok rád emlékezni,
mert te voltál az utolsó.
