Minden átjárható

 

Minden átjárható

A nyolcadik kerületben, a Bókay János utcában járok, járdalapokat szednek fel, építődaruk hangja búg, esőillata van a levegőnek. Megérkezem a Gólyába, a rendezvény helyszínére, hamarosan elkezdődik Horváth Veronika Minden átjárható című verseskötetének bemutatója a Fiatal Írók Szövetsége és a Gólya Szövetkezeti Ház közös szervezésében, az első kötetes költővel Bende Tamás költő, kritikus beszélget.

Horváth Veronika három részben olvassa fel újonnan megjelent kötetének verseit.

Először a Sorminta és a Kutyaidő című szövegeket hallgatjuk meg, a felolvasásokat DJ Panda, Szabó Mátyás és Békési Ervin teszi érzékletessé, a zene és szöveg találkozása jó hangulatot kölcsönöz az estnek.

A beszélgetésből megtudjuk, hogy Bende Tamás és Horváth Veronika kapcsolata poétikus a szó szoros és átvitt értelmében is. Együtt nőttek fel, a 2006-ban alapított Győri Ifjúsági Irodalmi Körben egymásnak és barátaiknak olvasták fel verseiket, ott találkoztak először – Verocs gimnazistaként lépett be az említett irodalmi csoportba, és kötött formában írta költeményeit.

Bende Tamás úgy látja, a kötet elkerülte azokat a gyermekbetegségeket, amelyeket majd’ minden első kötet magában hordoz, s a tudatos szerkesztésmódot, a sajátos hangot méltatja. Veronikát a verseskönyv szerkesztési állomásairól, esetleges gyötrelmeiről kérdezi.

A válaszból kiderül, a kötet régóta készen állt már, hogy testet öltsön, a szerző közben új szövegeket is írt, más dolgokkal is foglalkozott. Ha ránéz a Minden átjárhatóra, azt látja,  Szabó Imola Julianna illusztrációi lenyűgözőek, önmagukban, versei nélkül is kerek egészet alkotnak. A kötet május másodikán, azaz a könyvbemutatót megelőző napon érkezett meg a nyomdából, így számára is friss az élmény, de lezárt anyagként tekint a szövegkorpuszra, természetesen a szerkesztőknek, Király Farkasnak és Szőllősy Balázsnak is köszönheti, hiszen az elmúlt másfél év során ők is nagyon sokat dolgoztak a kézirattal.

Bende Tamásnak ezt követően Kukorelly Endre egyik lényegbevágó, a művészetek átjárására vonatkozó mondata jut eszébe: a különböző művészeti ágak képviselőinek nagy felelőssége volna egymás munkáival foglalkozni, fontos lenne kölcsönösen segíteniük egymást. Ez Veronika verseskötetében tetten érhető, hiszen Szabó Imola Julianna nemcsak a kötet borítóját tervezte meg, hanem a tipográfiai munkában is segített. Bende Tamás számára érdekfeszítő, hogy Veronika kötete milyen különböző módokon képes együttműködni egy teljesen más művészeti ággal. Veronika ezt együttgondolkodásként értelmezi. A kezdeti fázisokban – meséli – Szabó Imola Julianna hívószavakat, kulcsszavakat kért tőle. Ilyen volt például a pitypang, sejt, tenger, hullám, a kötet központi motívumai. Ezek többféle formában jelennek meg, a pitypang néhol öregapám lámpásaként mutatkozik, hisz szülővárosában így nevezik a már elfújható, fehér pitypangot. Sok más szövegrészhez hasonlóan, ez a megnevezés is a nagyszülők világát hívja elő. A borítón látható szitakötő végül tökéletes összhangba kerül a verseskötet címével: sejtszerű, áttetsző, arra reflektál, hogy valójában minden átjárható. Bende Tamás felvetette, hogy mi okból szerepelnek kék betűkkel írott sorok a versekben, hogyan született ez az elképzelés. Azok a sorok, amelyek kék és dőlt betűkkel jelennek meg a verseskötetben, népdalokból és mondókákból származnak, rítusokat idéznek. A csak kurzívval szedett részletek eltérő jelentést képviselnek.

A Minden átjárható témavilága igencsak szerteágazó. Olvashatunk gyermekkori emlékekről és maradványokról, a nagyvárosi lét tapasztalatairól, betegségekhez kapcsolódó szövegekről, de közhangulati versek is felbukkannak.

A címben megnevezett átjárhatóságot a felsorolt témák motívumvilága biztosítja. Veronika érdekesnek találja, hogy különböző motívumok hogyan kísérnek el minket életünk során, vagy hogyan járják át például kötetének versciklusait – a visszaköszönő motívumokat az illusztrációk is szemléltetik. Bende Tamás úgy gondolja, hogy több szinten is az átjárhatóságnak lehetünk tanúi, hiszen a szöveg belső világában különböző jelentéstartományok, megszólalási módok épülnek egymásra, míg a versesköteten kívüli valóság grafikákat, színeket, zenét, hangokat éltet.

Bende Tamás ezután tovább kérdezi Veronikát, a szerkesztőkkel való közös munkáról, majd szó esik a három – Őssejtek, Sejtvándorlás, Sejtburjánzás című – ciklusról. A szerző elmondja, volt egy régebbi versanyaga, melyet önmagának öregapám lámpásaként, családi történetekként emlegetett. Ezek a szövegek aztán szorosan kapcsolódni kezdtek más, későbbi művekhez, és rá kellett jönnie, hogy a motívumok voltaképpen minden általa tapasztalt közegben jelen vannak, be- és átjárják a mindennapokat. Bendének szembetűnő a szégyen, a bűntudat, melyek leginkább az első ciklusban olvashatók, de közvetlenül vonulnak végig a további kettőn is, így a múlt elbeszélhetősége, a visszaemlékezés kulcsfontosságú. Ennek alátámasztására  a moderátor felolvassa a Minden átjárható fülszövegét, melyet Győrffy Ákos írt.

Veronika nem cáfolja, hogy a múlt, a családban hallott történetek költőként és magánemberként is meghatározzák őt, a családi történetek végighúzódnak a köteten, de úgy látja, hogy nem ez az egyetlen dolog, amiről írni lehet, a kötetnek nem ez a kulcskérdése, több eltérő témavilág is foglalkoztatja.

Bende Tamás a szövegek diszlokációs jellegét, az úton levés, utazás, költözés világát is fontosnak tartja, hiszen ezek meghatározzák mind a felnőtté válást, mind a kötet kompozícióját. Veronika felolvassa a Látogatók, illetve a Képmások című versét. Közben a Gólya utcára néző ablakából látni a morajló vihart, az esőben megállíthatatlanul munkálkodó emelődarut.

A szociografikus leírás nem kerüli el a kötetet – állapítja meg  Bende Tamás –, a költő tovább meséli élettörténetét, azokat a pillanatokat, melyekben megfigyelte a világot maga körül. A megfigyelést nagyon fontosnak tartja, hiszen lehetőséget kínál arra, hogy az ember szembenézzen önmagával, újradefiniálja önmagát. A felszín helyett például egy olyan vers, amely részben fikcionális elemekből áll, részben azonban valóság.

A kötetbemutató végén Horváth Veronika újabb két versét olvassa fel, a Felrémlő partokat, illetve az Áramlatok című szöveget.

Kiss Júlia