Ugrás a tartalomra

Hannibal Lecter levele Starling ügynökhöz – Farkas Wellmann Endre verse

 Farkas Wellmann Endre
 
 
Hannibal Lecter levele Starling ügynökhöz
Farkas Wellmann Endre verse
 
 
           Primitív időket élünk – ugye, Will? –, korunk sem nem vad, sem nem bölcs. A félmegoldások a kor átka. Bármely ésszerű társadalom vagy megölne engem, vagy visszaadná a könyveimet. (A vörös sárkány)
 
Nézze, Clarice, ma nyárias a nap,
mondja, milyen új kezdetekbe lépni?
készülget lassan isteni vacsorám,
ugye, Clarice, hogy végig fogja nézni?
évek óta itt eszik velem,
nézem, mi tesz egy nőt ösztönlénnyé,
tudom, a ragyogás a szemében a fényé,
s nem több a fény, mit színek nyelnek el,
annál az önző s középszerű elméletnél kissé,
hogy én írnám felül, mi az erkölcsből hiányzik,
nézze, Clarice, itt hazugság lett minden,
gyilkos szemembe tekinteni innen
 kiváltság, és bizonysággal látni, hogy
arcom mögött ott van,
s ugyanúgy hiányzik az Isten.
 
Nézze, Clarice, ma nyárias volt a nap,
látja, hogy alszik a széken a kabát…
míg romlottságán győzni tud az erkölcs,
én kiterítem önt is, miként egy rongybabát,
ha csendben marad, és gyönyörködni enged,
ma ön választja az ételhez a bort,
halott eszméken segítsen ülni tort,
és az álmaiban fölmérni a csendet.
Ha arcokat látna istenülni erre, tudja
a rácsokon túl csak bárányok telelnek,
a bűn mögött csak emberarcok vannak,
az eszméken túl, hol eszmék nem lehetnek,
mi húsból van, arra ne merjen fogadni,
a szépség igen, de nem múlandó a becsvágy,
s mi örök, egy túli szépben lesz igaz
vagy értékes, mit pénzért nem kaphat meg?
vagy erkölcsös? vagy épp nem az?
 
Ezeket meg kell enni, Clarice!
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.