Hannibal Lecter levele Starling ügynökhöz – Farkas Wellmann Endre verse
Hannibal Lecter levele Starling ügynökhöz
Farkas Wellmann Endre verse
Primitív időket élünk – ugye, Will? –, korunk sem nem vad, sem nem bölcs. A félmegoldások a kor átka. Bármely ésszerű társadalom vagy megölne engem, vagy visszaadná a könyveimet. (A vörös sárkány)
Nézze, Clarice, ma nyárias a nap,
mondja, milyen új kezdetekbe lépni?
készülget lassan isteni vacsorám,
ugye, Clarice, hogy végig fogja nézni?
évek óta itt eszik velem,
nézem, mi tesz egy nőt ösztönlénnyé,
tudom, a ragyogás a szemében a fényé,
s nem több a fény, mit színek nyelnek el,
annál az önző s középszerű elméletnél kissé,
hogy én írnám felül, mi az erkölcsből hiányzik,
nézze, Clarice, itt hazugság lett minden,
gyilkos szemembe tekinteni innen
kiváltság, és bizonysággal látni, hogy
arcom mögött ott van,
s ugyanúgy hiányzik az Isten.
Nézze, Clarice, ma nyárias volt a nap,
látja, hogy alszik a széken a kabát…
míg romlottságán győzni tud az erkölcs,
én kiterítem önt is, miként egy rongybabát,
ha csendben marad, és gyönyörködni enged,
ma ön választja az ételhez a bort,
halott eszméken segítsen ülni tort,
és az álmaiban fölmérni a csendet.
Ha arcokat látna istenülni erre, tudja
a rácsokon túl csak bárányok telelnek,
a bűn mögött csak emberarcok vannak,
az eszméken túl, hol eszmék nem lehetnek,
mi húsból van, arra ne merjen fogadni,
a szépség igen, de nem múlandó a becsvágy,
s mi örök, egy túli szépben lesz igaz
vagy értékes, mit pénzért nem kaphat meg?
vagy erkölcsös? vagy épp nem az?
Ezeket meg kell enni, Clarice!
