Új képzőművészeti stúdió nyílt Budapesten, a „bulinegyed” szívében, amelyet különleges projekttel avattak fel. Fiatal alkotók adogatták egymásnak a stafétát: képre írás született, írásra kép – így állt össze egy nem mindennapi láncolat. A tudósítás mellett közöljük az alkotók műveit, képek és szövegek „beszélgetését”.

 

Mindig lenyűgözőek azok az emberek, akik képesek bátran kezdeményezni, a semmiből létrehozni valami újat. Szeptember elején egy kiállítás és ezzel együtt egy fiatal alkotógárda, Tillinger Adrienn, Török Alíz és Bérdi Tamás által megálmodott és létrehozott új stúdió nyílt meg Budapesten. A Dob utca és a Kazinczy utca sarkán, a „bulinegyedben” található gangos bérház ad otthont a Hidegszoba Stúdiónak, amely úgynevezett projektalapú képzőművészeti lakásgaléria, egy formatervező és fotóstúdió együttese. Az 1980 óta meglévő családi ingatlan alakult át így, a tulajdonosok az eladás, „menekülés” helyett az aktív hasznosítás mellett döntöttek, ezzel is gazdagítva a kerület kulturális életét.

A projektalapú galéria koncepciója az egy-egy műre fókuszálás, annak részletes körbejárása, megismertetése. Helyet kap itt a klasszikus értelemben vett képzőművészet, de a performansz és az egy-egy könyv köré felépített kiállítás is. A tervezőstúdió munkája szervesen kapcsolódik a galériához, tematikus installációk, bútorok készülnek együttműködve a kiállítókkal, így hangolva a kiállítóteret a bemutatott alkotásokhoz. Egyfajta oda-vissza inspiráció ez, mely a design és a képzőművészet határait igyekszik elmosni, átjárhatóvá tenni, egymást kiegészíteni.

A kiürített, felújítás előtt álló térbe került be az Utóhatás című kiállítássorozat harmadik projektje, a Kontextus című csoportos kiállítás. A 16 alkotó munkáját összefogó láncolatban az első alkotó átadta munkáját a következőnek, aki azt elemezve, abból építkezve írta meg szöveges reflexióját. A harmadik alkotó csak ezt a szöveget kapta kézhez, és ebből egy új, vizuális alkotást készített. A negyedik résztvevő ismét írásos reflexiót adott, és így tovább. A kiállítás tehát összesen nyolc képzőművészeti munkából és nyolc írásból állt össze.

Az Utóhatás projekt első körét Dukai Zsófia kezdeményezte öt alkotóval, akik valamennyien képzőművészek. A koncepció és a résztvevők száma is bővült a második körre, kevesebb formai megkötés volt, a csoport tagjai zömmel képző- és alkalmazott művészeti területekről kerültek ki. A most kiállított harmadik kört hárman indították: Dukai Zsófia, Kocsor Lili Virág és Tillinger Adrienn. Különböző területeken dolgozó, alkotó embereket hívtak meg, akik vagy a vizuális művészetekben vagy pedig az írásban érdekeltek valamilyen aspektusból. 

A tematika lényege a sokszínű alkotói attitűd, eltérő technikai megoldások ütköztetése, találkozása. Ebben a körben jelenik meg először az írás mint kohéziós erő, mely összeköti a restaurátor, grafikus, formatervező, festő, építész végzettségű alkotók munkáit. Az írók között gyakorló újságírók, érettségiző diák, középiskolai és művészeti egyetemen oktató tanárok vannak. 

A kiállítást Illés Anikó művészetpszichológus nyitotta meg, aki kiemelte, hogy a projekt egyszerre teszi élővé a műbefogadást és a szorosan hozzákapcsolódó alkotáslélektani folyamatokat. A vizuális és verbális művek működnek az egész részeként és külön-külön is, elrendezésük pedig biztosítja a megértés komplexitását: az egymást váltó képzőművészeti és szöveges alkotások születésük sorrendjét követik.

Az eseményt a Hidegszoba Stúdió szervezte, munkatársainak kreativitását dicséri, hogy a két összenyitott helyiséget maximálisan kihasználták, míg a projekt „kézzelfogható” alkotásai töltötték be az egyiket, ezzel párhuzamosan a másik térben a munkafolyamat résztvevőivel készített interjút hallgathattak-nézhettek az érdeklődők.

A záróaktus különleges állófogadás volt, amelynek kínálatában szerepelt a speciálisan megvilágított, gyöngyöző ital és a pirula alakú, titokzatos recept alapján készített édesség – stílszerűen az „esemény utáni tabletta” elnevezéssel.

A Hidegszoba Stúdió legközelebb az OFF-Biennálé egyik helyszíne lesz, amely egy alulról szerveződő, hálózatosan működő, nemzetközi kortárs művészeti esemény. Az OFF szerint a művészet a társadalmi változás laboratóriuma: kizökkent, új megvilágításba helyezi az ismerős dolgokat, megtöri a gondolkodási, cselekvési rutinokat. Így járul hozzá új gondolatok, tervek megszületéséhez, az előítéletek lebontásához, eddig észrevétlen egyéni és közösségi lehetőségek felismeréséhez.

Az alkotók és a szervezők lelkesedése, fiatal-friss gondolkodásmódja, kiapadhatatlan energiája új közösségi alkotóműhellyel és kiállítótérrel gazdagítja Budapestet.

I. N.

Fotók a helyszínről a galériában!

*

A kiállított képzőművészeti alkotások és írások

A projekt célja olyan kreatív résztvevők felsorakoztatása volt ebben a körben, akik vagy a vizuális művészetek, vagy az írás va­lamely területével huzamosabb ideig kapcsolatban álltak, esetleg tevékenységük szerves része. Ezzel egy időben azonban fontos szempont volt a válogatásnál az, hogy ne sztárfestőket és írókat vonjunk be. Valamennyi résztvevőnek van civil munkája, mely vagy többé-kevésbé, vagy semmennyire sem áll kapcsolatban kreatív alkotótevékenységével.

Széles a paletta: van köztük festőművész, aki kávézóban dol­gozik, tanulmányait végző egyetemista, aki hasonló módon bi­ztosítja megélhetését, szabadúszó tervező, rajztanár, a pesti agglomerációban dolgozó tárgyalkotó, aki mellesleg szobrász­ként is tevékeny. Az íróknál legalább ilyen széles a választék; a nyelvtanárként dolgozó irodalomkritikustól kezdve az online újságírón és érettségiző diákon át az egyetemi tanárként dolgozó irodalmárig. Célja a projektnek a rejtett potenciálok felfedése a hétköznapi életen átszűrve, így a bevont alkotóknak egyensúlyt kell találniuk civil-létük és alkotó-létük között.

Semmilyen technikai megkötést nem alkalmaztunk. A rézkarc, az olajfestmény, a videoinstalláció, a performansz ugyanolyan létjogosultsággal lehetett jelen a projektben. Egyedüli megkötés a kézhezkapott szövegre és címre való reflektálás, egy műtárgy megalkotása. Ilyen módon az elkészült műtárgyaknak két címe lett – egy, amire készültek, és egy, amit az utánuk jövő író adomán­yozott nekik. Két írott szöveg között léteznek, egy átmenetben, s mindkettő részét képezi a munkának. A vizuális alkotóknak két hét állt rendelkezésükre.

Az íróknak a feladata volt a kézhez kapott műtárgy elemzése, analizálása, törekvés a megértésére. Szövegükben egyrészről kísérletet tehetnek a műtárgy átvilágító elemzésére és/vagy kri­tikájára, részleteire bontására, láthatóvá és érthetővé tevésére mások számára. Másrészről választhattak egy kötetlenebb, sz­abadabb metódust, ami magába foglalhatta az esszét, rövid novellát, költeményt. A második választásnál tulajdonképpen maguk is művet alkottak, kiléptek a hagyományos elemzés for­mai kötöttségeiből. Az írókra volt bízva a döntés, melyik mego­ldás áll hozzájuk közelebb. Formai megkötésként egy körülbelül fél A4-es oldalt kértünk, s egy hét állt rendelkezésükre az írás megalkotására.

 

Kocsori Lili Virág alkotása

Szóvátételi eljárás

A könyvekből potyogó, sikolyperemű betűk összevagdoshat­ják a védtelen ember bőrét, beékelődhetnek a lágy testbe; az élesebbek mélyebbre fúródva, s a véráramba jutva akár az agy szerkezetét is módosíthatják, ami ellen nem tehettek semmit, bár hiábavaló kísérleteitek lehetnek, mégsem megakadályozhatók az ilyen jobbesetek; míg egyesek szerint a könyvek miszlikbe aprítása lehet célravezető, addig mások a veszélyes lapok se­bészi úton való eltávolítását, vagy éppen a betűk satírozással történő rögzítését látják célravezetőnek, vannak olyanok, akik ragasztóval próbálkoznak, mások pedig a céltalan bőrvastagító kúrákra herdálják a pénzt; pedig célravezetőbb és egyszerűbb lenne elfogadni a helyzetet, s szimbiózist kialakítani azzal, ami­vé a széthulló szavak a bensőtökben (újra)rendeződnek, mert le­hetne egy/több olyan szervetek, melyben összeállhatnak azok a tetű betűk azzá, amivé lenniük kell azok után, hogy a teremtett világ teremtettlenjeiként elszabadultak, s bekerültek olyan hely­ekre, hová csak a transzcendencia által fertőzött gondolatorgiát követően a szétszakadt és összefirkált könyvlapokat sodorja a fülledt szél, melytől az ókori bölcsek szűk csoportja szerint a fér­fiak is teherbe eshetnek, s megtapasztalhatják azt, mitől isten és ellenlábasa egyaránt óvnának titeket, hiszen betűket nem lehet bevinni a túlvilágra, s az utolsó nagy könyv összefirkálása vég­zetes következményekkel járna:

Grotzdits Károly

 

 

Szederkényi Lukács alkotása

Huffman Olivér

 

 

 

Piróth Tímea alkotása