Kortárs irodalom határok nélkül

A ’határon túli irodalom’ kifejezésnek meg kellene szűnnie, ahogy a határoknak is – fogalmazott Orbán János Dénes az Előretolt Helyőrség Íróakadémia határon túli szerzőknek szervezett estjén, amelyre nemrég került sor a Magyarság Házában. A Kárpát-medencei Tehetséggondozó alkotói Gryllus Dániel nagybányai koncertjén is bemutatkoztak.

Kortárs irodalom határok nélkül

A határon túli irodalom kifejezésnek meg kellene szűnnie, ahogy a határoknak is – fogalmazott Orbán János Dénes az Előretolt Helyőrség Íróakadémia határon túli szerzőknek szervezett estjén, amelyre nemrég került sor a Magyarság Házában.

Az estre – ahol az íróakadémia pályakezdő ösztöndíjasai, Bálint Szilárd, Marcsák Gergely, Para Márton, Pejin Lea és Shrek Tímea mutatkoztak be – csaknem félszázan voltak kíváncsiak.

Orbán János Dénes kiemelte: az Előretolt Helyőrség Íróakadémia (avagy Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.) célja több más mellett azon a határon túli és anyaországi szerzők támogatása, akiknek nincs meg a lehetőségük, hogy az irodalom színpadán egymagukban érvényesüljenek, vagy azért, mert anyagi helyzetük miatt nem utazhatnak fel Budapestre, a kortárs irodalmi élet centrumába, vagy azért, mert fogalmuk sincs, hogyan kellene elindulni. Ennek kapcsán szó esett az íróakadémia könyvkiadással kapcsolatos elképzeléseiről – karácsonyig mintegy huszonöt kötetet szeretnének megjelenteni, köztük négy regényt.

OJD felvezetője után a meghívottak vették át a szót, elsőként a kárpátaljai Marcsák Gergely, aki régóta foglalkozik írással, verset és prózát egyaránt ír, kortárs megzenésített versekkel már többször fellépett, az esten többek között kárpátaljai költők „lágerverseiből” is kaphattuk egy kisebb ízelítőt.

Ezt követően Shrek Tímea mutatkozott be, aki jelenleg magyartanár egy beregszászi romaiskolában. Tímea prózaíró, novelláiban gyakran szerepet kap a személyesség, legutóbbi rövidprózáit dédapja elbeszélései ihlették.

Az erdélyi születésű Bálint Szilárd költészete alanyi líra, a személyesség és az érzelmi vonal nála meghatározó.

Orbán János a másik erdélyi szerzőt, a „fenegyerek-irodalommal” foglalkozó Para Mártont kérte fel, hogy ismertesse a hallgatósággal egyperces novelláit.  

Végezetül a vajdasági Pejin Leához került a mikrofon, aki Marcsákhoz hasonlóan szintén foglalkozik megzenésített versekkel, illetve dalszövegírással is.

A felolvasás után Orbán János Dénes beszélt a székelyföldi irodalomról, majd felolvasta egyik rövidprózáját, amelyet székely nyelvjárásban írt. A humoros mű sikere után a pályakezdők még egy kört olvastak, Gergő és Lea dalai külön szín vittek az estbe.

Szöveg: Para Márton

Fotók: Matúz Gábor

Nagybányai tücsökmuzsika

Szeptember 13-án a nagybányai színház porondja a miénk volt. A városban megrendezett Magyar Napokon Gryllus Dániel muzsikált, és a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. tagjai mutatkoztak be.

Az estet a KMTG három oktatója és három pályakezdője nyitotta meg. Korábban bajban voltunk a felolvasandó művek kiválasztásával, nem tudtuk, milyen közönségre készüljünk.

Örültünk is meg nem is annak a vegyes nézőközönségnek, aki fogadott, a lelkes apróságok és az idősebb korosztály képviselői is jelen voltak az esten.

A rövid bemutatkozást követően egy felnőtt mesével indítottam, majd Marcsák Gergely olvasott fel pár saját, és énekelt el néhány megzenésített verset. Gergő lírája olyan intenzív érzelmeket keltett, hogy gitárjátéka utolsó akkordjait először néma csend követte. Az a kellemes fajta. Kubyszin Viktor következett, aki ízig-vérig mai novelláját leleményesen cenzúrázta a fiatalabb közönségre való tekintettel. Viktor után Bék Timuron volt a sor, ő karon ragadta a közönséget, és visszarepítette őket a gyermekkorába. Utolsó előttiként Nagy Koppány Zsolt kapott szót, egy új novellát hallhattunk tőle, a démoni tanár úrról szóló története osztatlan sikert aratott. A sor zárásaként Ármos Lóránd olvasott föl néhány művet nemrég megjelent, Írországban született verseskötetéből.

A felolvasást rövid szünet követte, amely alatt a közönséggel beszélgettünk. Meglepődtünk a nagy érdeklődésen, rengetegen odajöttek hozzánk. Öröm volt látni, hogy ilyen szívesen fogadtak minket.

A szünet után következett az est várva várt része: Gryllus Dániel előadása.

Mit csináltam? Kérem szépen,

Muzsikáltam – szólt szerényen

Tücsök mester. – Aki kérte,

Nótát húztam a fülébe!                                                                                                                                 (La Fontaine: A tücsök és a hangya, részlet, Rónay György fordítása)

A Budapesti tücsökmuzsika nevet viselte Gryllus Dániel önálló estje. Korábban úgy nyilatkozott, azért is választotta ezt a címet, mert (aki nem tudna latinul) a ’gryllus’ jelentése tücsök. A Kaláka együttes tagja műsorába többek között Kányádi Sándor, Szabó Lőrinc és Weöres Sándor verseiből válogatott. Dalait citerán kísérte, és igazán interaktívvá tette a műsort: mindenkit biztatott, hogy kapcsolódjon be az éneklésbe. A bő egy óra gyorsan elrepült, a közönség nem szívesen hagyta a zenészt távozni.

A remek estét remek vacsorával zártuk, ahol magánemberként is megismerhettük Gryllus Dánielt. Elárulom: a Kossuth-díjas zenész végtelenül közvetlen és életigenlő civilben (is).

Szöveg: Vöröskéry Dóra

Fotó: Balázs Dóra