Szokolay Zoltán – Hat képeslap Erdélyből
Szokolay Zoltán
Hat képeslap Erdélyből
1.
Gatyás Krisztus Székelykeresztúron
nem száll le a hideg templomfalról,
ott töprengünk alatta az Úron,
s a latrokon – ki jobbról, ki balról.
2.
Csíkkozmási utcán hirdeti a tábla,
nem halad a korral, aki itt megállna,
kitörhet kereke, eshet vele bármi,
szigorúan tilos szekérrel megállni.
3.
Kászonaltíz templomából messze száll a zsoltár,
boros férfihangok zengik, mit írt Szenczi Molnár.
Pörölj, Uram, pörlőimmel, kiáltják az égre,
hátha Isten tudja, hol van Kászonaltíz népe.
4.
Csomakőröstől Dardzsilingig
egy fényfonál az egész pálya,
aki azon ma végigsiklik,
magyarok útját megtalálja,
s ha vissza is tér, hírül adja,
Sándor meghalt, és eltemették
a Kancsendzonga árnyékába.
5.
Kerc irgalmas földjén, bal partján az Oltnak
ciszterci monostort alapított Imre,
jóra termett lelkű magyarok királya.
Nyolcszáz év nagy idő, eltűnnek a holtak,
nem látjuk már többé, kiket elraboltak,
sem a régi, szorgos kódexmásolókat,
de állnak még falak, megmaradt a bástya,
s égre nyíló kerek ablak Isten kalodája.
6.
A huszadik század huszonkilencedik
évébe ugorjunk, Nagygalambfalvára,
vessünk egy pillantást a vén támpilléres
református templom déli kapujára.
Keresztelni vittek akkor egy kisdedet,
aki nem nyitotta versre még a száját,
elpityerdülésre sem fogott ihletet,
csak nézte az ajtó mintás kazettáját.
Íme a képeslap, megtalálja bárhol,
ki más a címzettje, mint Kányádi Sándor.
