Ezt a hazát nekünk kell majd eltemetni

Jég és talaj

Az erkélylécek között vidéken is démonok laknak,
senki sem tekinti magáénak őket,
talán félnek, hogy hozzájuk tartozik valamennyi,
és elfordítják fejüket, amikor kezdődik a válogatás.

Budapest felosztása társadalmi falvak szintjén történik,
nem kerületjelleget, a deprivatizáció eszközeit kell keresni,
az egész ország lemodellezhető abból, mit hagy hátra belőle
egy ipari kézműves a gyárszegélyen élők javára.

Szuvenírként hazahordjuk más Európák maradékát,
megelégszünk azzal, hogy a felét meghagyták valaminek,
amit csak egészként lehetne leélni.

Kereskedelmi útvonalakkal vesszük körbe magunkat,
életképtelen gazdaságok mellé telepszünk,
és csendben elhordjuk azt,
amiből más népek patkányai kevesebbet lakomáztak,
utca épül, iskola, fedezet nélküli gyerektörvény.

Ezt a hazát nekünk kell majd eltemetni.

Grönland, égövek

Esőt küldünk az északiaknak
a gyárvárosi alkat elfáradt a tűztől
alvás előtt megszámolta madarait
és levette szemét gonddal őrzött hegyeiről
az égiekre gondolva nem álmodott semmit

Esőt küldünk dél felé
a kistermelők
gyapjútakarót vesznek
nagy párolgási felületű növények alá állnak
és fenyőágacskákat forráznak a hajnali teához
amit az első kutyaugatások mellé fogyasztanak

Esőt küldünk a középső sávba
itt élnek majd az optimisták
a vidéki diplomácia urbanizált leszármazottai
szervizkönyves ifjúsági parkokkal körülvéve

Várják az esőt helyettünk nem küld senki
elszáradnak az északi álmok a déli kutyaugatások a köztes parkok ifjai
ellenség lesz valamennyiből
a közösségek egy éghajlati ívvel lejjebb költöznek
elveszítjük a felhőkbe oltott erényeket
hogy kitalálhassák új sámánkorok sikertelen esőtáncait

mielőtt bántani fogja őket a napfénymentesség