A versírás tétje
MULANDÓSÁG
A múlt sok rétege biztos nincsen meg,
bár képe más galaxisok felé repül.
Miféle következménye lehet mindennek?
Az emberek a mulandóságra tippelnek,
mint megbízhatóra a törvények közül.
A múlt sok rétege biztos nincsen meg,
és még az eljövendők se léteznek,
hogy megtörténnek-e, majd kiderül.
Miféle következménye lehet mindennek?
Ilyesmit csak azok kérdeznek,
kik kiléptek a rettegők közül.
A múlt sok rétege biztos nincsen meg,
nem levéltárosi a munkája Istennek,
bár ő minden égiratnak örül.
Miféle következménye lehet mindennek?
Nincs igazság, az emberek tévednek.
Semmit nem hagyunk a jövőre örökül.
A múlt sok rétege biztos nincsen meg,
miféle következménye lehet mindennek?
HOLDFÉNYSZONÁTA
Nem vagyok népszerü ember,
senki se bírja e stílust,
hold fele löttyen a tenger,
hogy oda juss, kicsi csend kell,
hogy oda érj, kicsi csend most.
Nem vagyok népszerü ember,
hódolat úgyse nekem kell,
gépem utálja a vírust,
hold fele löttyen a tenger,
fröccsen az égre a tág hely,
felkanyarítja a Nílust.
Nem vagyok népszerü ember,
nem szeret engem a seggfej,
azt hiszi, rossz szava jó most,
hold fele löttyen a tenger,
hold fele billen a tengely,
félelem árja, ha elmos,
nem vagyok népszerü ember,
hold fele löttyen a tenger.
ÁRAMLATOK
Ha nem bírod a butaságot,
mért lépsz fel a Facebookra?
Önmagadtól is ezt kivánod?
Vagy fölveszed csak, mint kabátot,
bár más már rég elhordta.
Ha nem bírod a butaságot,
felismered még, ha meglátod?
Csak mutogatsz másokra?
Önmagadtól is ezt kivánod,
a más fölötti okosságot,
nem számítasz más okra?
Ha nem bírod a butaságot,
mért figyeled a világot?
Kritikára rászokva
önmagadtól is ezt kivánod.
Mért zavarnak a hiányok,
a düh, mi ezt rád hozta?
Ha nem bírod a butaságot
önmagadtól is – ezt kivánod?
AKAD MÁS VÉLEMÉNY
Nem igaz, hogy minden csak egyféleképp,
egyetlen módon és csak egyszer
történik. Mert akad más vélemény.
Több tévedés közt azt is vélem én
(egyfele tart a belső zaj a csenddel):
Nem igaz, hogy minden csak egyféleképp
történt. A biztos tény is félrelép,
mint ösztönok miatt az ember.
Történik, mert akad más vélemény,
maga végez a saját végzetén
változtatást – lesütött szemmel.
Nem igaz, hogy minden csak egyféleképp
van. Nincsen az egyféleképp
se. Az árapályban a tenger
történik. Mert akad más vélemény,
a rémület a világ túlfelén
alszik, de mégis köztünk kel fel.
Nem igaz, hogy minden csak egyféleképp
történik. Mert akad más vélemény.
A VERSÍRÁS TÉTJE
Verseket írni, az nem karrier,
nem érdekes a földi életút,
ha jár is érte, akkor sincs siker,
ha versenyeznél, persze nincs kivel,
mert mindegyiktek épp másfele fut.
Verseket írni, az nem karrier,
jut korona, de nincs alatta fej,
az arc üres, a lélek elbutult.
Ha jár is érte, akkor sincs siker,
mint annyi más, mi nincs, de lenni kell –
mint felforrt tej a lábasból kifut.
Verseket írni, az nem karrier,
nem is bukás, hát érd be ennyivel,
mert ez is több, mint bárkinek kijut.
Ha jár is érte, akkor sincs siker,
ha bárki vagy, a verejték kiver.
A polgároknak nincsen igazuk.
Verseket írni, az nem karrier?
Ha jár is érte, akkor sincs siker?
IDEGPÁLYÁN
A test miért olyan rideg
az öltözék alatt?
Miért rándul meg az ideg?
A titkot adni nincs kinek –
akiben megmarad.
A test miért olyan rideg,
hogy nem őriz csak egy szivet?
Néha kettészakad –
ezért rándul meg az ideg,
kételyért kétellyel fizet,
elég egy pillanat.
A test miért olyan rideg,
belakhatatlan épület?
Visszhangos néhanap.
Mitől rándul meg az ideg,
mitől fut el a rémület –
és itt mitől marad?
A test miért olyan rideg?
Miért rándul meg az ideg?
ZÖLD KIÁLTVÁNY
Egy Derrida-dal
Nem a felvilágosodás
kell minekünk, hanem
a teljes bemohosodás.
Ha zöld lep el mindent, csodás.
A természet a valódi igen –
nem: a felvilágosodás.
Az értelmen túl nincsen semmi más,
mi kicsit előre vigyen.
A teljes bemohosodás
az egyetlen élőadás,
aminek minden képét elhiszem.
Nem a felvilágosodás
a rossz. Sokkal inkább tudás,
orvosi ujj a beteg Istenen.
A teljes bemohosodás
tán elérhetetlen ma már.
Sok rossz elfér egy kis helyen,
nem? A felvilágosodás
a teljes bemohosodás.
A TEREMTÉSRŐL
Honnan is lett e rengeteg anyag?
A teremtés hogy működött?
Uram, te hordtad ide egymagad?
Egy pontból hányfelé szakadt?
Mért vonsz kérdéseink elé ködöt,
honnan is lett e rengeteg anyag?
Hogy volt elég egyetlen pillanat?
A nemlét betegséggel küszködött,
Uram? Te hordtad ide egymagad
titkos helyről e rengeteg világokat
sok bokros teendőd között?
Honnan is lett e rengeteg anyag,
s a lélek teremtése hol marad
az anyagé mögött?
Uram, te hordtad ide egymagad
az űrből a lélekfoszlányokat?
Az erőd néha felpörög?
Honnan is lett e rengeteg anyag?
Uram, te hordtad ide egymagad.
KÖVEK
Ha lenne örökkévalóság,
s mi részesei lennénk,
belőlünk élhetne a jóság.
Nem tudnánk kitudni a módját,
hogyan lehet jobb ennél,
ha lenne örökkévalóság,
nem járna óránkra adósság,
az időnk nem volna kisebbség,
belőlünk élhetne a jóság.
Évekig innánk csak egy kólát,
nem törne a nap ketté.
Ha lenne örökkévalóság,
nem lenne senki se kiszolgált,
nem hinné, hogy kitették.
Belőlünk élhetne a jóság,
belőlünk állna a komolyság,
így változnánk kövekké.
Ha lenne örökkévalóság,
belőlünk élhetne a jóság.
