„Olyan olvasás- és költőelfelejtés van, hogy tanítványaimnak Vas István, Hajnal Anna, Kálnoky, Jékely, Ladányi fontosságát is magyarázni kell. De még ez sem lenne baj. Azért vagyok. Ám mintha nem éreznék, hogy kánonokon belül és kívül föl kell fedezniük a magyar- és világirodalmat és kultúrát. Kánonokat követnek, de hagyományokat nem” – Vörös Istvánnal beszélgettünk legújabb, az Irodalmi Jelenen publikált művei apropóján kánonról, metafizikus költészetről, Istenről, Derridáról, a novella és a vers rokonságáról.

Álmos biztos nem lett volna, ha részt vesz az Irodalmi Jelen januári lapszámbemutatóján: annyiféleképp idézték meg a költők Arany Jánost, hogy csak úgy sziporkáztak az ötletes és lírai megoldások. Böszörményi Zoltán és Varga Melinda műsorvezetése mellett még sok személyes történet is előkerült a felolvasóktól.

Fényben fő meg a szellemi test,
abból nő ki a szellemi lélek.
Néha a semmi is szemetes.

A gyerekkor az élet nyara mindig,
és a tavaszt a kamaszok jelentik,
aztán azonnal az őszt éred el,
az őszbe lép, ki a húszat megélte,
és várhat ötven évet még a télre.

„Megtudhatjuk, hogyan szöktessünk malacokat, mi az ördögöt akar az ördög, és milyen érzés egy igazolatlan létbe csúszni át. Vörös István élő ellenpéldája azoknak az íróknak, akik manapság azzal kísérleteznek, miként lehetne csökkenteni a színvonalat, hogy nagyobb közönséget szólítsanak meg. Ez egy olyan kabát, amit érdemes felpróbálni.” – Vörös István könyvét Rimóczi László ismerteti.

A Múzeumok Őszi Fesztiválja alkalmából különleges eseményre toborozták össze a költőket a József Attila Emlékhelyen: Illyés és József Attila versengését felelevenítve szonettpárbajban csaptak össze a lírikusok. A jeles költőkből álló zsűri mellett a közönség is szavazhatott a nyertesre. Bak Rita maga is részt vett a versengésben, élménybeszámolójából megtudhatjuk, kik nyerték a babérokat.

„Van, amikor egy szöveg intenzitása a létezés mélyebb és magasabb extatikus megéléséhez juttat, ám van, amikor azt vesszük észre, hogy Ebedli a kezdőkörben driblizik, és azt sem tudja, merre van a kapu, a közönség meg ettől függetlenül ünnepli.” – Lackfi János és Vörös István slágerszövegeket parafrazáló kötetéről Krausz Tivadar elmélkedett.

A Sem a férfiban, sem a tájban már a borítójával felhívja magára a figyelmet: az egyszerre gyermeki és naiv, másfelől mélyen felnőtt és metaforikus ábrázolás mögött emocionális, ám nagyon is tudatos költő versei „rejtőznek”. Varga Melindával Böszörményi Zoltán, Mészáros Sándor, és Vörös István beszélgettek az Írók Boltjában.

Az Olvasás Éjszakáján számos könyvesbolt várta Budapesten és vidéken az olvasókat – mi az Örkény Könyvesbolt programjára látogattunk el, ahol Lackfi János dombontúli lakóparkjának beköltőzőitől a 133 éves Petőfin át Thomas Mann kabátjáig rengeteg „szereplő” felvonult – az őket megálmodó íróknak köszönhetően.

Fejed alja a Bakonyból
kiszabott párna-szerű,
ezen alszol ezer okból,
de az álmod keserű.

Vörös István, az Irodalmi Jelen 2016. évi költészetdíjas szerzője.

Varga Melinda laudációi Borcsa Imola, Dezső Katalin és Vörös István Irodalmi Jelen-díjához

„Arany hús-vér ember volt, zseniális költőként is élvezte az életet” – sikamlós anekdoták és főművének egyik részlete is árulkodik erről. Arany Jánoshoz kapcsolódó körkérdésünkben olyan közismert költő válaszait is olvashatják, aki egy napon született Arany Jánossal.

Petőfi 92 évesen hal meg
1915-ben, a Nyugat új számát
lapozgatva. A Duna fölött
léggömb repül, a temetésen
megjelenik I. Iván király.

Az önismeret olyan,
mint sötétben nézni
az eget, középen homály,
kicsit odébb csillagképek

Milyen levelet írna a Jézuskának/Angyalnak a kortárs szerző, milyen könyveket ajánlana háziolvasmányként, illetve karácsonyi ajándékként azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek, akik eltávolodtak az irodalomtól – lapunk szerzői válaszolnak ünnepi körkérdéseinkre.