Eltörölték a határidőt – Szente Anita jegyzete Farkas Wellmann Éva és az Evilági zenekar bemutatójáról
A tíz parancsolat nem népszerű, nincs feltüntetve a metróaluljáróban, pólóra sem nyomtatják, mégis örökérvényű. Vallástól függetlenül magába foglalja a kimondott és nem kimondott szabályokat. Sok esetben megpróbáljuk kiforgatni, átfogalmazni, de az alap ugyanaz: a hat napon át teremtett világban élni, és élni hagyni.
Nem is olyan régen, három évvel ezelőtt, Bizalomországban meghoztak egy döntést. Eltörölték a határidőt. A kezdeti meghökkenést kitartó munka követte. Így született meg a Parancsolatok című kötet, amelyben a verseket Farkas Wellmann Évának, a dalokat az Evilági zenekarnak és a grafikákat Ferencz Zoltánnak köszönhetjük.
Mi is betekinthettünk Bizalomországba, a koncerttel egybekötött kötetbemutatón, melyre a Duna Palotában került sor március 26-án délután.
Egy időtlen felkérés témája örök – parancsolatok:
„Szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:”
- „Ne legyenek néked idegen isteneid”
- „Ne csinálj magadnak faragott képet”
- „A te istenednek nevét hiába fel ne vedd”
- „A hetedik napon pedig megnyugovék”
- „Tiszteld atyádat és anyádat”
- „Ne ölj”
- „Ne paráználkodj”
- „Ne lopj”
- „Ne tégy felebarátod ellen tanúbizonyságot”
- „Feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé”
(A versek mottói; Mózes II. könyve 20. 1–17.)
Az örök téma mindenkihez szól. Vállalja azt a kockázatot is, hogy ne legyen divatos. A tíz parancsolat nem népszerű, nincs feltüntetve a metróaluljáróban, pólóra sem nyomtatják, mégis örökérvényű. Vallástól függetlenül magába foglalja a kimondott és nem kimondott szabályokat. Sok esetben megpróbáljuk kiforgatni, átfogalmazni, de az alap ugyanaz: a hat napon át teremtett világban élni, és élni hagyni.
Ez a világ elég erős ahhoz, hogy elbírja a kételyt? Farkas Wellmann Éva szerint a kérdéseknek teret kell engedni ahhoz, hogy megnyugtató válaszokat kapjunk. Minden versben jelen van a tépelődés, az alkudozás („de akkor se öljek, ha?”), mert helye van a vívódásnak. „Beleengedtem a kételyeket, sokat meg sem válaszoltam.”
Az est házigazdája Nagygéci Kovács József volt, aki kérdéseivel irányította a beszélgetést. Így tudhattuk meg, hogy Orbán Ferenc, a zenekar vezetője és Farkas Wellmann Éva egy sepsiszentgyörgyi bemutató során ismerkedtek meg. „Mivel eddig többségben gyerekeknek zenéltek, szerettek volna egy szélesebb közönséghez eljutni.”
Kiderült az is, hogy az egyik legnehezebben megfogalmazható parancsolat az ötödik volt. Több nézőpontot kellett figyelembe venni. Egyszerre szülőnek és gyereknek lenni, beszélni a hazaszeretetről, a szülőföldről, a kultúráról és hagyományokról.
„Tiszteld apádat és anyádat,
és hosszan élhetsz majd ezen a földön.
Tiszteld, mert van hová visszanézned,
látni: hogy lettél te a börtön.
Tiszteld szülőd, mert érted eljegyezte
magát az örök ébrenléttel,
fájdalmat szabadított magára,
túlzott örömmel maga bírt el.”
(Az És hosszan élhetsz című versből)
A szövegekből kiolvasható a hála. Az Evilági zenekart (Babos-Szélyes Margit, Orbán Ferenc, Gyergyai Szabolcs, Gáspár Csaba) hallgatva erről még inkább megbizonyosodtam.
Végigkíséri azokat a verseket, amelyek Farkas Wellman Éva szerint talán akkor is megszülettek volna, ha nincs ez a felkérés, mert önmagából építette fel őket. Hiába akart előtte lexikális tudást felhalmozni, nem működött. Egy idő után rájött: „Nem az volt a felkérés, hogy jó kislány legyek, és visszamondjam az anyagot. Élményekre volt szükség.”
„Azt tettem, amit akartam, formailag is. A szövegek ebbe a formába kívánkoztak, ezek versek, nem dalszövegek” – vallja a szerző.”
Bizalomországban talán nem is annyira fontos, hogyan nevezzük a már meglévőt. A lényeg, hogy egyre többen lakjanak itt.