Kígyónyelv

Én és a belső másik

(EU ŞI CEALALTĂ PARTE DIN MINE)

Amikor az alázatosabb felem
szavakat rímeket nyal fel a földről
A másik, a könnyű és üres részem
(alatta) – keresztbe teszi lábait
villantva némi basic instinctet

Miközben minden este a tárgyi rész
úgy megy ágyba akár a falnak
az álompárna fojtása alá
A másik fele finoman meghajol
látni engedve a mellei közötti
kígyónyelv alakú vonalat

Egyik részem szégyentelenül
öregszik a nappalok nyers világában
megállíthatatlanul
Míg a frivol felem össze-vissza
csatangol éjjeli bárokban magas sarkúból
osztogatva a ráncokat

Mikor reggel én meg az őrangyalom
életre kelünk hogy újrakezdjünk mindent
Fáradt felem méla undorral készül a
másik világban álomba szenderedni

Ígéret, mint bizonyosság

(PROMISIUNEA CA O CERTITUDINE)

Hatalmas napként saját tengelye körül
forgó csillogó lustaság és tehetetlenség
Te már rég nem egy ígéret vagy
mint az élet
Bizonyosság vagy mint a halál
mondta nekem elmozdítva ujját
a szívtől a kulcscsontok
közötti mélyedés felé
keresve a helyet ahol
a lélek távozik

Az első verssor mely szüzességem vette
s az utolsó elhagyott sor között
minden szeretőm szavak
nélkül maradt

Mit megérintek mind költeménnyé válik
aranykezem van
mely eltemethetne élve

Mielőtt meghalok, alszom egy keveset

(PÂNĂ MOR MĂ DUC SĂ DORM PUŢIN)

Csak az ágy felében alszom másik fele
üres mély és fekete és nedves rajta a lepedő

A jobb oldalán alszom enyhén ívesen
kezemmel térdeim között őrködve az
id és szuperego között tépelődő egóra
combjaim közé szorítva a forró lepedőt
a jón meg a rosszon túlcsorduló

Álmomban a halál végig húzza körmét
a gerincemen: izzadok. Lúdbőrös
mindkét karom kezem. Arcomból
kifut a szín. Lábam remegni kezd.
Falfehér vagyok. Hahotázom.
 
Kétségbeesve tapogatom meg a verset felismerem
a sor alapján. Álmomban keresztet vetek nyelvemmel
Hogy megmenthessen: az Ige a száj boltozatából
Megtehetné, ha akarná