A tendai buddhista iskola haikunaptára régi időkből
Ez a haiku-versnaptár a tendai japán buddhista iskolában készült, szerzője, megírásának időpontja ismeretlen, valószínűleg a 19. században keletkezett. A tendai buddhizmus a 9. század elején kínai hatásra terjedt el Japánban, átültetése Szaicsó (767–822) buddhista szerzetes nevéhez fűződik. Az iskola a Lótusz szútra tanait tartja a legfőbb tanításnak, hisz abban, hogy mindenki elérheti a szatorit, a megvilágosodást. Az iskola főként a Heian-korszakban (794–1186) virágzott, a császárság támogatásával. Tanai harmonikusan illeszkednek a japán kultúrába, a japán ősi vallásba, a sintóba. Legfőbb központja a Heiei-hegyen, az Enrjakudzsi templomban található ma is.
A tendai iskola követői, annak főpapja avatták bódhiszatvává, vagyis buddhista szentté első európaiként a nagy magyar keletkutatót, Kőrösi Csoma Sándort 1933-ban. A Csorba Géza által készített szobor ma is látható Tokióban, a Taisó Egyetem díszkápolnájában.
A tendai buddhista iskola haikunaptára régi időkből
Vihar Judit fordítása
Január
Szalmapapucsom
a hajnali harmattól
ólomsúlyú lett.
Február
A hóesésben
szilvavirágok csupán
egy ágon nyílnak ki.
Március
Pacsirta dalol –
a zöld lombot még hajnalpír
takaró fedi.
Április
Tavaszi álmom
miatt még a hajnalt is
ó, elfeledem!
Május
Cseresznyevirág
kelyhéből pára száll fel –
esik az eső.
Június
Buddha szent szava
úgy érzem, szívemben most
visszhangra talál.
Július
Ó, fehér felhő!
Korona lesz belőle
ott a hegycsúcson.
Augusztus
Ó, felkelő Nap!
Határtalan, végtelen
jóságot áraszt.
Szeptember
Óriási vágy
lobogott bennem e napig,
ám most tovatűnt!
Október
Patak vizén ím
hirtelen végigfolyik
fénylő telihold.
November
A fenyő felett
ilyenkor ott lebeg
egy öreg felhő.
December
Várjuk a havat,
s közben csak víz folyik le
az ablaküvegen.