-
Verlaine nyomában
Szilágyi Ferenc Hubart Verlaine-fordításai és saját verse
„Őszi hanton / méla sanzon / panaszol, / dallama bús, / vágyak borús / dala szól.” – Szilágyi Ferenc Hubart Verlaine-fordításai mellé egy saját, Verlaine nyomában született költeményét is olvashatják.
-
Csontos Márta
… amikor a szavak más utakon járnak
Gondolatok egy műfordításkötet margójára
„Meg kell tanulnom, hogy kell meghalni,
mert élni az ember tudja, miként kell,
meg kell tanulnom az énekbe eltűnő madaraktól,
a rózsába lecsúszó égtől,
s a pataktól, mely gondtalanul elvész
a halak pénzein.”
(Eugen Jebeleanu: Lecke. Fordította Beke Sándor)
-
Csontos Márta
… amikor a szavak más utakon járnak
Gondolatok egy műfordításkötet margójára
„Meg kell tanulnom, hogy kell meghalni,
mert élni az ember tudja, miként kell,
meg kell tanulnom az énekbe eltűnő madaraktól,
a rózsába lecsúszó égtől,
s a pataktól, mely gondtalanul elvész
a halak pénzein.”
(Eugen Jebeleanu: Lecke. Fordította Beke Sándor)
-
Sóhajnyi versek a világirodalomból
Németh István Péter műfordításai
„Magunk vagyunk. A Föld szívén átszögezte / a napsugár mindnyájunk magányát. / És rögvest itt van az este.” – Németh István Péter műfordításai a világirodalom kincseiből. -
Viivi Luik
A magdeburgi földgömb
Jávorszky Béla fordítása
Frissen borotválva, könyökvédős és vállgombos pulóverben, nem ócska bakanccsal a lábán, hanem valódi német katonacsizmában és terepszínű csizmanadrágban. Korának divatos embereként.
Bárcsak mindenkinek ilyen félelmetes bőrcsizmája és ilyen mutatós terepszínű nadrágja volna!
Apa arcáról egyszerre sugárzik ravaszság és szomorúság. – Viivi Luik novellája Jávorszky Béla fordításában. -
Michael Foldes
A megkülönböztethetetlen
Böszörményi Zoltán fordítása
„Ahol a megkülönböztethetetlen megcsillan a fényben, / ott a fény cérnavékony szélei az ellenálló térben.” – Michael Foldes verse Böszörményi Zoltán fordításában.
-
Mihail Lermontov
„Akár az ég, szemed, ha csillan…”
Mihail Lermontov versei Lángi Péter fordításában
Nyissátok a tömlöcajtót, Adjatok nappali fényt, Fekete szemű leányzót, Fekete sörényű mént. A gyönyörű lányt azonnal, Kényeztetem édes csókkal, Majd a lóra pattanok, S a pusztába vágtatok. -
Romana Petri
Morzsák a párkányon
Sokcsevits Judit Ráhel fordítása
Hogy az első éve volt-e tanárként, azt nem tudnám megmondani. Az biztos, hogy igen fiatal volt. Termetre sem volt valami magas (nem haladta meg az egy méter hetvenet). Szabályos vonalú arca volt, szőke, egyenes haja, égszínkék szeme, kicsi, az amerikai színészekére emlékeztető orra. Cerani volt a neve. Hogy Olaszország melyik részéről származott, nem tudom, már csak azért sem, mert tájszólás halvány jelét sem lehetett kihallani a beszédéből.
-
-
„Egy inkubusz mesterséges intelligenciája”
Michael Foldes versei Sohár Pál fordításában
MI Inkubusz
(AI Incubus) -
Engin Geçtan
Mondjuk, tíz órakor
Engin Geçtan kortárs török író regényében a finom humorral és mély emberismerettel ábrázolt, nagyon is ismerős karakterek – politikusok, cégtulajdonosok, bulvárszereplők, háziasszonyok, orvosok –szerteágazó sorsa több ponton összefonódik egy rejtélyes könyvnek és egy földrengésnek köszönhetően. A különös, beszélő nevekkel illetett szereplők történeteit követve egy repedezett, torz tükörben láthatjuk a modern Isztambult és lakóit, miközben azzal kell szembesülnünk, hogy a normális és az abszurd igencsak képlékeny kategóriák.
-
Az utolsó olvasó
Vasile Dan versei Böszörményi Zoltán fordításában
Az igazi betűk
fekete méhek
a szövegben
sorokba rendeződnek -
Florin Irimia
Mert ez az én világom, és nem megyek el innen soha
Szonda Szabolcs fordítása
Florin Irimia kortárs román szerző elbeszélése Szonda Szabolcs fordításában.
-
Mircea Cărtărescu
Az ácsceruza
(Creionul de tâmplărie)
Mindemellett mára valamiféle ezredfordulós kétségbeesés burkol hatalmas melankóliafelhőbe mindent: úgy tűnik, közel a vég, a fajunké, a világunké, az illúzióinké. Nem kívülről érkező katasztrófa nyomán, hanem amiatt, hogy már nem bírja a nyomást a lelkünk, amely tudja, hogy az ismert világegyetemben kéttrillió galaxis létezik, ezek mindegyike pedig sok milliárd csillagot foglal magába. És azt is, hogy a világegyetemünk maga is, a húrelmélet szerint, csupán egyetlen a tíz az ötszázadik hatványon univerzum közül, hogy nem kapaszkodhatunk többé a valóságnak legalább a gondolatába sem, mert lehetséges, hogy egy hologramban élünk. Miféle megváltás, melyik érték, milyen emberiség lenne képes ellenállni még a semmi, az üresség ilyen mértékű rohamozásának? A másodperc milliomodrésze alatt fogok eltűnni, mintha soha nem is léteztem volna, az összes könyvemmel, tehetségemmel, ostobaságommal, szélhámosságommal együtt. Miért írok hát egy ilyen nevetséges apokalipszis közepette, ebben a túlzsúfolt légüres térben?
-
Anamaria Pop, Szonda Szabolcs
Vízállásjelentés
Anamaria Pop versei Szonda Szabolcs fordításában
„Ott az évszak rejtett zugában / amikor megszöktem otthonról / emlékszel a szemüveges halálra?” – Anamaria Pop versei Szonda Szabolcs fordításában.
-
Modern ausztrál költészet, 5.
Philip Hodgins versei Turczi István fordításában
A leküzdhetetlen, halálos betegséggel harcoló ember kreatív felülemelkedésének szinte egyedülálló példája Philip Hodgins írásművészete, a legújabb ausztrál líra memento morija. – Turczi István kortárs ausztrál költészetet bemutató műfordítás-sorozatának záró része.
-
Ismeretlen középkori szerző
A Nibelung-ének
Márton László fordítása
A felgyújtott nagyteremben zajló eseménysor a világirodalom legborzalmasabb jelenetei közé tartozik, nem utolsósorban sokrétűsége és nagyszabású volta miatt. – A műrészletet Márton László új fordításában közöljük. -
Modern ausztrál költészet, 3.
Kevin Hart versei Turczi István fordításában
Kevin Hart – érzelmi tisztaság, intellektuális mélység, metafizikus pontosság, meditatív érzékenység, talán ez a négy karakterjegy jellemzi leginkább a Londonban 1954-ben született, Brisbane-ben nevelkedett poeta doctus verseit.
-
Alekszandar Tomov
A méh
Szondi György fordítása
„Komor álmában mint valami sejlő dolgot hallotta meg Ikonija, mint hamvadó sejtjeinek új szeszélyét, és nem is hökkent meg: mostanában mi látomása nem volt már! De a dongás csak ott csengett benne tovább, ott, a füle közelében, s akkor föleszmélt: ez most más. Először azt hitte, légy lesz az, lassacskán aztán kitapasztalta, hogy mégsem.” – Alekszandr Tomov novellája Szondi György fordításában.