Ugrás a tartalomra

 

Hegyi Pál: Lovecraft Laughing (A nevető Lovecraft)

Az AMERICANA eBooks a Szegedi Tudományegyetem Amerikanisztika tanszéke által kiadott AMERICANA – E-Journal of American Studies in Hungary e-könyves ága, céljuk amerikanisztika témájú tanulmányok megjelentetése az irodalomtól kezdve a szociológián és digitális kultúrán keresztül a politikatudományig. Online folyóiratuk, melynek alapító szerkesztői Cristian Réka M. és Dragon Zoltán, 2005-ben jelent meg először. Alapelvük az információ szabad áramlása, ezért választották a digitális megjelenést, a kiadványok ingyenesek, mindenféle előzetes regisztráció nélkül letölthetők honlapjukról. Évente általában 1-3 ebook jelenik meg, a 2019-es év első kiadványa Hegyi Pál Lovecraft Laughing című, angol nyelvű kötete volt, melynek megjelenésekor köszönetet mondott Bollobás Enikőnek, Cristian Rékának, Dragon Zoltánnak, illetve dr. Erdélyhegyi László Lovecraft-szakértőnek is.

Még egy kiadvány található a kínálatban Hegyitől (a magyar nyelvű Paul Auster – Fehér terek), de a Magyar H. P. Lovecraft Társaság tagjaként, a weird irodalom rajongójaként, a Lovecraft Laughing különösen felcsigázta érdeklődésemet, hiszen ritkaság számba megy, hogy magyar szerzőtől tanulmánykötet jelenjen meg a kozmikus rettenet irodalmának legnagyobb alakjáról.

A tanulmány megírásához hozzájárult Hegyi műfordítói munkássága, melynek során, mintegy „uncanny” véletlenek sorozataként, folyton horror jellegű műfajjal hozta őt össze a sors. Ezek közé tartozik a Halloween: Resurrection című mozi, David Cronenberg első regénye, Stephen King prózája, illetve Joe Hillel írt közös kisregénye is. Emellett egyre többször találkozott horredy (horror + comedy) könyvekkel és filmekkel, amelyekben a humor és a horror összefonódását hátborzongatónak, ellentmondásosnak találta, majd jött China Miéville és a New Weird felfedezése. Ezen hatások összessége inspirálta a Lovecraft Laughing megírását.

Nagy érdeklődéssel vettem a kezembe a tanulmányt, mert már rég olvastam bölcsész szövegeket, illetve a cím és a borítókép popkulturális tartalmakat is ígért, amihez ilyen kontextusban nem vagyok hozzászokva. A bevezetőben megjelölt szerkezet és felhasznált művek szintén felcsigázták az érdeklődésemet. Mint olyan sok borzongató fantasztikummal foglalkozó mű, Hegyi tanulmánya is Freud 1919-es meghatározó esszéjét, amit angolul „The Uncanny” (eredeti nyelven Das Unheimliche) néven ismerhetünk, teszi elméleti alapjául. Ez tényleg megkerülhetetlen olvasmány, ha az ember irodalmi tanulmányokra adja a fejét, még akkor is, ha az elmúlt száz évben Freud sok elméletét meghaladtuk már. Ez az esszé nagyon sokat foglalkozik az „ismerős még is ismeretlen”(azaz uncanny) érzéséből fakadó kényelmetlenség és félelem érzettel, ezért hasznos olvasmány lehet bárkinek, aki rémirodalom írással szeretne foglalkozni, illetve sokat segít Hegyi tanulmányának teljesebb megértésében is.

A „Lovecraft Laughing” a bevezető után hat jól elkülönült részre bontható, melyek hat területen vizsgálják meg az „uncanny” jelenséget:

  1. a Doppelgänger, azaz a hasonmás,
  2. tükröződések, kísértett helyek, a mis-en-abyme jelensége (A mis-en-abyme egy olyan irodalmi eszköz, melyben a történet egy része kifejezi a történet egészet, vagy utal rá, például a színdarab a Hamletben. Ez gyakorlatilag egy belső tükröződés, kicsit olyasmi, mint egy Matrioshka baba)
  3. Automatonok, robotok,
  4. Véletlen egybeesések,
  5. Őrület és időnkivüliség
  6. Humor

Tetszett a tanulmány azon megoldása is, hogy ezekhez a kategóriákhoz társít Lovecraft műveket, és további proto-horrornak számító klasszikus műveket is az amerikai irodalom gazdag tárházából. Illetve ezeket párhuzamba állítja Lovecraft filmes feldolgozásaival vagy olyan filmekkel, amiket akár közvetett módon az ő művei inspiráltak. Hegyi ezekkel az összehasonlításokkal elsősorban a szövegek és filmnarratívák szerkezeti hasonlóságait szerette volna kiemelni, például az őrület és időtlenség egymásba fonódását, ami összeköt olyan távoli alkotásokat, mint Gillman és Lovecraft szövegei, vagy épp John Carpenter egy-egy filmje.

A szöveg sokat dolgozik a „meme” fogalmával, ami az internetnemzedéknek a sokszor újraposztolt vicces képeket jelenti, de társadalom- és irodalomtudományi berkekben egy ismétlődő építőkockát jelent. Bevallom, hogy bár ismerem ezt a jelentését a szónak, a borítóra és a cím betűtípusára nézve először azt gondoltam, hogy a tanulmány Lovecraft internetes jelenlétét fogja taglalni. Ez szintén érdekes téma lenne, hiszen Lovecraft bizonyos szempontból önálló életre kelt a popkulturában, és bár ezek „mémek” sokszor ismétlésre és megosztásra kerülnek, magához Lovecrafthoz nem sok közük van. Ezt a jelenséget egyébként Hegyi is megemlíti, Michel Houellebecq könyvéből idézve.

Ezek után kicsit lelassult az olvasási ritmusom, az elméleti bevezetőt kissé elnyújtottnak találtam. Itt többek közt a zsáner kérdését járjuk körbe, és a személyiség kettős illetve hármas osztottságát, és az ezek között feszülő különbséget. Nekem valahogy ez a rész egyszerre tűnt túl soknak és nem elégnek. Angol irodalmi tanulmányokat végzett olvasóként nagyon sok újdonságot nem tárt elém, viszont egy „laikus” olvasónak nem tudom, mennyivel lesz a téma világosabb a bevezető végére. Tudom, hogy az elméleti keret kifejtése a tanulmányok velejárója, tehát egyáltalán nem szemrehányásként mondom, de ezen a részen nehezen rágtam át magam. Azoknak az olvasóknak, akiket inkább Lovecraft és az irodalmi művek érdekelnek, én javaslom, hogy ezt a bevezetőt inkább csak lapozzák át.

A bevezető után elérkezünk a konkrét szövegelemzésekhez. Számomra a legérdekesebb az első két rész volt, amelyekben Hegyi nagyon sok elgondolkodtató dologra hívja fel a figyelmet. A hasonmásoknál tárgyalt egyik klasszikus történet Poe „William Wilson”-ja, ahol megemlíti például a „W” betű gyakori előfordulását, amely angolul „doube u-nak” hangzik, ami kimondva egybecseng a „double you” azaz „dupla te” kifejezéssel. Ennek a novellának elemzése nagyon részletes és sok fontos dologra felhívja az olvasó figyelmét.

Érdekes a filmekkel való párhuzamba állítás, mert nem csak olyan egyértelműen lovecrafti ihletésű alkotásokról van szó, mint John Carpenter filmjei, szóba kerül például az Alien franchise is, mint a kozmikus horror egyik jó példája.

A tanulmány egyik erőssége számomra az volt, hogy nagyon sok művet helyezett lovecrafti kontextusba, így segített felfedezni olyan klasszikusokat, amikre amúgy, lehet, nem találna rá az olvasó. Akik érdeklődnek Lovecraft elődei és utódai után, és szeretik a tudományos szövegeket, érdekes gondolatokra lelhetnek ebben a tanulmányban. Amit kicsit hiányoltam az bizonyos szempontból Lovecraft volt, úgy éreztem, hogy háttérbe szorították az elmélet vagy az összehasonlítások, igazából szerettem volna többet olvasni az ő műveiről.

Összességében viszont örülök, hogy egy kevésbé kanonizált íróról is megjelenhetett egy alapos tanulmány magyar szerzőtől. H. P. Lovecraft magyar nyelvre fordított művei ma már több forrásból is elérhetőek, azonban művészetéről (és életéről) csak nagyon ritkán jelenik meg a rajongói léten túlmutató, szakmai alapokra épülő tanulmány. Éppen ezért nagyon örülök (örülünk) Hegyi Pál munkájának, és remélem, még sok ilyet olvashatunk a jövőben.


Megjelent a Magyar H. P. Lovecraft Társaság (www.lovecraft.hu) honlapján

Részlet a kötetből: Hegyi Pál: Lovecraft Laughing

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.