Hegyi Pál Az amerikai fenségesről – a puritanizmustól a metamodernig (Eötvös Kiadó, 2020) című monográfiája a magyarországi amerikanisztika egyik kiemelkedő teljesítménye. Nemcsak azért, mert az elméleti és a történeti irodalomtudomány harmonikus egységet alkot benne, de azért is, mert a könyvet strukturáló nagytézis nemzetközileg is új, mégis magától értetődően elfogadható.

2017-ben és 2018-ban két olyan fordításkötet is napvilágot látott, amely a magyar irodalom nemzetközi recepciójának szempontjából régóta esedékes, nehéz adósságot törlesztett. A gyűjteményes verseskönyvek szövegeit a költő-műfordító Paul Sohar ültette át angol nyelvre, akinek több évnyi elkötelezett munkáját a nemzetközi olvasótábor részéről tapasztalható lelkes fogadtatás honorálta. A két megjelenés már csak azért is kiemelt jelentőségű esemény, mert a hazai kánonban magasan jegyzett Szőcs Géza és Böszörményi Zoltán versei eddig csak szórványosan voltak hozzáférhetők a magyarul nem értő költészetkedvelők számára.

Edgar Allan Poe's “William Wilson” offers a textbook example for the inexhaustible aesthetic potential that lies within the conflict of the split self. Yet, the doubling is first introduced in a prefiguration for the William Wilson Doppelgänger in the externalized character of the Reverend Dr. Bransby.

A szöveg sokat dolgozik a „meme” fogalmával, ami az internetnemzedéknek a sokszor újraposztolt vicces képeket jelenti, de társadalom- és irodalomtudományi berkekben egy ismétlődő építőkockát jelent.

„Költészetét ugyanis a performativitásra épülő önteremtés szervezi, mely a drámai monológ jól ismert angol hagyománya posztmodern folytatásának tekinthető. Az angol olvasó számára pedig nem idegen a maszklíra vagy drámai monológ, hiszen 19. és 20–21. századi formáiban egyaránt egy-egy személy bőrébe bújva szól egy kapcsolódó kérdésről a költő – vagy egyszerűen »eljátssza« azt a személyt.” Hegyi Pál arra keresi a választ esszéjében, mennyire befogadható az angolszász olvasó számára a kelet-közép-európai beágyazottságú Szőcs Géza költészete.

„Mi történik, amidőn az utas arról értesül: repülője nagy eséllyel hamarosan lezuhan? Pánikba esik? Elájul? Fohászkodik? Netán verset kezd írni?” – Böszörményi Zoltán repülőgép-kényszerleszállás ihlette prózavers-folyamán Hegyi Pál evezett fel a forrásig.

A Paul Auster kevésbé ismert műveit reflektorfénybe állító Hegyi Pál a befutott prózaíró sikerkönyvei helyett a kudarcos fiatal költő-drámaíró korai, mellőzött műveiben kutatja azt a poétikai közös nevezőt, amely a jelenből visszatekintve egységében képes láttatni a szerteágazó életművet. Fehér terek – Paul Auster című tanulmánykötetét Papp Angéla mutatja be.