Ugrás a tartalomra

 

Megoldóképlet – 2.

Így működik a világunk(?) – részletek

4. A bűn fogalma relatívvá válik.

A földi társadalmak fejlődésének talán legfontosabb, talán végső szakaszához érkeztünk. A történelmi fejlődés során bűnnek minősülő tettek átértékelődnek, gyakran relativizálódnak, az egyéni felelősség eltűnik, és csak az számít igazi bűnnek, amely a hatalmi szerkezet aláásására irányul. A gyilkosnak nehéz gyerekkora volt (és különben sincs halálos ítélet). A tolvaj megélhetési bűnöző, a sikkasztó csak megtévedt, a kiskorú által elkövetett erőszak csak gyerekcsíny, stb. Vagyis, a társadalmi kohéziót aláásó vétkeket csak tessék-lássék üldözik és gyakorlatilag az elfogadtatásuk van napirenden. A cél: az állampolgár fizikai és tudati ketreces tartása. Ott biztonság van és teljes kontroll. Legyen az börtön, koncentrációs tábor vagy lakótelep, lakópark. Bűnnek már csak az minősül, ami a hatalom megszerzését és gyakorlását igazolni hivatott nézetrendszer ellen intéz kihívást. Ezek többnyire gondolatbűnök, de üldözésük elképesztően hatékony a hagyományos, vagyis az ún. „köztörvényes” bűnökhöz képest.

 

5. A modern hatalom kényszerpályája az ellenőrzés és a család elleni küzdelem.

A hatalom birtokosai mihelyt megszerezték a hatalmat, azonnal lázas cselekvéshez látnak, hogy megvédjék, és ha lehet, kiterjesszék azt. Félnek, hogy elveszíthetik hatalmukat, amely számukra örömforrás, akaratérvényesítési lehetőség és gazdasági előnyök tömege. Hatalmuk biztosításának legősibb és egyben leghatékonyabb eszköze a hatalmuk alatt álló személyek és rendszerek ellenőrzése és korlátozása. Minthogy a hatalom ezt sohasem képes elkerülni, nincs is jövője, legalábbis üdvtörténeti szempontból. (Sokszor olyasmit akar kikényszeríteni, amit a lelkiismeret parancsára az egyénnek belülről kellene magára vennie.) Titkon tudja is, ezért tesz meg mindent, hogy az üdvtörténetet felszámolja, kitörölje a társadalmi tudatból. Minden olyan formáció, amely rendelkezik vele: ellenség a számára. A vallások, a nemzetállamok, az erős ideológiák, a közösségek, a családok, a barátságok, a tőle függetlenül is sikeres vállalkozások. Hogy szétverhesse őket éppen saját belső értékrendjük nevében támad rájuk! Hagyomány ellen modernitás, hiszen a hagyomány minden eleme valamikor új és modern volt. Vallási rend és szabályok ellen a vallások lényegét alkotó örök emberi szabadságvágyat veti be. A nemzetállam önzésével szemben a nemzetköziség testvéri illúzióját, (amely persze a közös nemzeti sors belső védelmező falait lebontja, így a „nemzetközi ember” kallódó és kiszolgáltatott lesz…). Az erős ideológiákat „értéksemleges” iskolarendszer és csak részletek kutatásával foglalkozó filozófiai kutatások, iskolák szedik ízekre. Az igazi közösségek ellen hatósági zaklatás folyik, és „közösségi” létnek otthont kínáló internetes tereket erőszakolnak ránk. A független vállalkozásokat agyonszabályozza és olyan gazdasági törvényeket hoz, hogy azoknak szinte senki sem képes megfelelni, de a neki kedvező vállalkozásokat nagyvonalúan engedi működni, bár azok is tudják, hogy a bizonytalan és teljesíthetetlen szabályok miatt létük a hatalom kénye-kedvétől függ. Az utolsó menedék a család. Nagyon ellenálló, ráadásul az új generációk létrehozója, élőhelye. A modern hatalom itt minden erejét beveti. Relativizálja a családmodellt: melegjogok, melegházasság, transzneműek a középpontban, mintha szemben állnának a családdal, és csakugyan úgy is tűnik. Fókuszba kerül a családon belüli erőszak, a gyerekek állami gondozásba vétele, a gyermekjogok túlhangsúlyozása, a családi erőtér megfigyelése, zaklatása. Egykeresős helyett kétkeresős „családmodell”. Nyugdíjzsarolás. Abortusz engedélyezése és alanyi jogként történő kezelése. Az eutanázia bevezetése, ahol csak lehet, és a társadalom már kommunikációsan elő van rá készítve. Kis lakások, amelyek alkalmatlanok egy nagycsalád, vagy pláne több generáció együttélésére. Drágaság, főleg a gyerekholmik esetében. A vidéki élet ellehetetlenítése (a vidék népességeltartó képességének leépítése, a már ott élők létbiztonságának elhanyagolása). A nagycsalád és rokoni kapcsolatok szinte tudat alatti hozzákötése a szociális bűnözéshez, a cigánysághoz, a szegénységhez. A házassági hűség inkább gúny, mint védelem tárgya a médiában, mint érték gyakorlatilag eltűnt az irányított közbeszédből. A promiszkuitást vadul reklámozza a média. (Ki, kivel, mikor… celeb-világ, mint a társdalom elé állított életminta.) A család felszámolása – ha sikerül – a társadalom teljes kiszolgáltatásának betetőzése lesz, amely után nagyon hamar az emberi civilizáció hatalmas pusztulása következhet. Minthogy a világ belső és külső hatalmi struktúrái egyre magasabb színvonalon és egyre bonyolultabb módon szerveződnek, jellemző lesz rájuk a nagyon bonyolult rendszereket fenyegető sérülékenység, kiszolgáltatottság, ami a dolgok természetének ismeretében végzetes lehet. Ezért gyanítható, hogy a világ még soha nem volt akkora belső veszélyben, mint napjainkban.

 

6. A bonyolultabbá váló társadalom alig vesz tudomást veszélyeztetettségéről.

Egy kétszáz éves toronyóra még akkor is javítható, ha nincs a közelben avatott órás, mert egy jó technikai érzékű falusi „ezermester”, ha ránéz, látja mi lazult meg, mi kopott el és valószínűleg meg tudja javítani, még akkor is, ha netán írástudatlan. Egy folyadékkristályos kvarcóra óriási műszaki és szakmai háttér, speciális műhely és szakértelem nélkül javíthatatlan - ezek híján ki kell dobni. A társadalom olykor eljut a szervezettségének olyan magas fokára, ahol a talán korábban még észre sem vett kihívások is a létében fenyegetik. A rendszer (mint a tőzsde), megpróbál „korrigálni” azzal, hogy modern technikával szinte mindenben növeli az ingerküszöböt! Ma már olyan dolgok is elfogadhatóak, amelyek ellen kétszáz éve még egy emberként kelt volna fel az egész társadalom. Ezzel a válságelkerülő technikával azonban szabad utat biztosított olyan folyamatoknak, amelyeknek nem lett volna szabad. Kikapcsolta a társadalom immunrendszerét, így az nem érzékeli a veszélyt, amely attól még közeleg, hogy mi nem veszünk tudomást róla. (Olyasmi ez, mint a doppingszer. Használatával a test nem érzi a fáradtságot, így még akkor sem áll le, ha már a vésztartalékait kell bevetnie, és végül belepusztul.) A modern és bonyolult társadalom már nem javítható meg egyszerű eszközökkel, tagjai a józan eszükkel nem képesek átlátni működését és félő, hogy ha komolyan elromlik, nem lesz erő, amely helyre tudja hozni. Hatalmas esés után egy sokkal alacsonyabb szintről kell újra nekifutnunk az új felépítéséhez.

 


Benyhe István: Megoldóképlet – Így működik a világunk(?). Gondolat Kiadói Kör, 2016

Megoldóképlet – 1.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.