Ugrás a tartalomra

 

A Margó nincs a margón

A Várkert Bazárban rendezték meg a Margó Fesztivál őszi kiadását: rengeteg beszélgetés, növekvő kiadói részvétel és sokasodó külföldi vendégek teszik egyre népszerűbbé a négynapos könyves ünnepet. A szombat este – és talán az egész Margó – fénypontja Nádas Péter fellépése volt.

Akinek az elmúlt három-négy év esetleg kimaradt a Margó Fesztiválok történetében (ahogy jómagamnak is), az ugyancsak elcsodálkozhatott, hogy a Margó kisebb Könyvfesztivállá nőtte ki magát. Egyre több a kiállító, ahogy a külföldi vendég is, s bár a helyszűke olykor hasonló a Millenárison tapasztalhatóhoz, a Várkert Bazár eleganciája ezt feledtetni tudja. Ami vitathatatlanul több, jobb, izgalmasabb, és nívósabb, mint a Könyvfesztiválokon, az a beszélgetések sora: a Margó a programokra épül, így is indult, nem vásárként.

Szombat este kígyózó sor várakozott a nagyterem előtt Nádas Péter fellépésére, bár kiderült, hogy felesleges volt a sorban tipródni, mindenkinek jutott hely a Bazár nagytermében, ami minden értelemben csupa tarkaság: a világítás és a széksorok is ízléses színkavalkáddal hívogatják a nézőt. A beszélgetés előtt Valuska László, a fesztivál egyik szervezője, műsorvezetője köszöntötte a jelenlevőket, majd Nádas Péter és kérdezője, Csehy Zoltán léptek a színpadra.

Nádas felolvasással kezdett, mégpedig az est apropójául szolgáló esszékötete, a Leni sír egy novellisztikus esszéjét hallgathattuk meg. Az írás 2000-ben született, az ezredforduló egyfajta reflexiójaként, és az író azt idézi fel, mit indított el benne annak idején a Ceauşescu házaspár kivégzésének látványa, amit többször is megnézett felvételről. Nádas a maga precíz írói bonckésével elemzi a jelenetet, annak minden képkockáját, s legfőképp annak az önmagára gyakorolt hatását: az esszé felütése szerint mélyen ellenzi a halálbüntetést, mégis magával ragadja az a barbár izgalom, ami átjárta a helyszínen jelenlevőket is. „Az alantas élvezet veszélyesen közel áll a nemes élvezethez. Talán azért van így, mert a kétféle élvezetre nincsenek külön idegszálaink” – mondja Nádas, és az esszé borzongató pontossággal rajzolja meg a félelmet, a diktatúra esszenciáját, ami a már halott szörnyetegek közelében is dolgozik az emberekben. Nem kevésbé megdöbbentő a halál beálltát megállapító orvos tette, aki mintegy áthágva hippokratészi esküjét, megemeli és odamutatja az operatőr kérésére a kamerának a halott diktátor fejét.

Csehy Zoltán a politikai izgalom, a vallási elragadtatás és a szexuális gyönyör párhuzamát emelte ki a novellából: hogyan lehet egyáltalán politikai izgalmat érezni? Nádas nem kis derűt keltve elemezte az ember zsigeri érzékeinek rokonságát (noha teljesen komoly volt a mondandója): fiziológiailag zárt rendszerben működünk, magyarázta, nincsenek elkülönülő idegi reakcióink a gyermeki vagy szerelmes szeretetre. S hogy mennyire érintve van szinte mindenben a szexualitás, arra az evés (sőt a főzés!) örömének szemléletes példáját hozta. Vajon az írás is ilyen erotikus töltetű cselekvés? – firtatta mosolyogva Csehy. Az írás aszexuális, vágta rá Nádas, kivéve, amikor másik nemű szereplő bőrébe próbál belebújni az író – ott az őrület fenyeget.

A kötetben egyébként többféle műfajú szöveg is olvasható, olyan is, ami recenziónak indul, de személyes történet kerekedik belőle. Hogy miként dől el, merrefelé kanyarodnak a művek, arra Nádas Péter úgy válaszolt: már rég kidolgozta magának a freudi, jungi asszociációkra épülő írástechnikát. A Csehy idézte szöveg például Richard Schwartz svéd újságíró kötetének kritikájaként indul, de Nádas egy asszociációs szálként elmeséli barátságuk történetét, erdélyi útjukat, ahol ő maga kísérő, tolmács és „elhárító” (értsd: a Securitate zaklatásait elhárító) szerepében volt, ennek ellenére komoly atrocitásokban volt részük. Ez a személyes történet nem független Schwartz elemzett könyvének tartalmától, így egy „asszociációs zsákot” alkot a szövegben, ahogy Nádas fogalmazott. Ha Platón dialógusait megfigyeljük – mutatott rá az író –, azok is elindulnak egy témából, majd a semmibe futnak ki – akárcsak az élet.

Fotó: a Margó Fesztivál Facebook-oldala

Szóba jött a beszélgetés során a Nemes Nagy Ágnes és Nádas Péter generációja közötti ellentét, amely szintén előkerül a Leni sír egy fejezetében. Nádas Péter pontosított: az igazi ellentét nem az ő nemzedékük, hanem – ahogy Polcz Alaine fogalmazott: „a két férfi”, Nemes Nagy és Mészöly Miklós között dúlt. Mindketten szerették volna ugyanis továbbvinni az Újholdat, s ennek érdekében Nemes Nagy tett egy-két politikailag megengedőbb nyilatkozatot. Úgy vélte például, hogy Haraszti Miklós, Konrád György, Nádas és a demokratikus ellenzék visszahozhatják a keményebb diktatúrát azzal, ha a Kádár-rendszer önnön gyengeségét látja meg a tevékenységükben. Mészöly semmiféle kompromisszumra nem hajlott a rendszert illetően, ahogy Nádas sem – az ellentét Nemes Nagy Ágnessel tehát ebből fakadt.

Hogy az esszék többsége politikai, társadalomtörténeti témájú, nem véletlen: a Leni sír most megjelent, első kötetébe ebből a tárgykörből válogattak írásokat, de követi majd a második rész, amelyben irodalmi, művészeti, esztétikai kérdések kerülnek elő. Csehy Zoltán külön kitért a kötet utolsó tanulmányára, amely a fogalmi korrekció szükségességét taglalja. Itt elsősorban a kommunizmus és szocializmus elhibázott fogalomhasználatára mutat rá Nádas. Jaltában hatalompolitikai megegyezés történt, mondta, nem kommunizmusról és szocializmusról döntöttek. Az orosz birodalompolitika részeként egy szovjet típusú rendszer jött létre, amelyhez bennünket is hozzácsaptak (Ausztria megúszta). Ehhez a témához a két író a beszélgetés végén is visszatért, amikor Csehy a hazai demokrácia történelmi deficitjét firtató esszére terelte a szót. Ennek Jaltánál is sokkal régebbre visszanyúló okai vannak, magyarázta Nádas Péter: hagyományosan a faeke és a vaseke használata terén húzódó, Karoling-birodalomból örökölt európai határt szokták vízválasztóként emlegetni. Vagyis a civilizációs fejlődésbeli különbség kihatott a társadalmi fejlődésre is. A másik határ vallási: a görögkeleti, a katolikus és a protestáns területek között húzódik. Azzal, hogy a jaltai szerződéssel a bizánci kereszténységhez csatoltak bennünket, egy teljesen más hierarchiatudatú vallással „öntötték össze” a római katolicizmust.

Fotó: a Margó Fesztivál Facebook-oldala

A beszélgetés legérdekesebb része talán ama bizonyos körtefa kapcsán bontakozott ki, aki/amely hű társa az írónak 1985 óta, mióta Gombosszegen él. Csehy Zoltán a fa hogyléte felől érdeklődött, amely, mint megtudtuk, nincs jól: alsó ágai elhaltak, már átlátszik a lombja között az ég, pedig régen összefüggő sátorként borult a földre – mesélte az író. A flóra és a fauna drasztikus változása másban is észlelhető: eltűntek a hűvöset kedvelő állatok, a békák, gyíkok, siklók.

Nem változott viszont a falusi élet, s annak „premodern rítusai”, ahogy Nádas Péter nevezi. Szó szerint beszédes példája ennek a „falusi rábeszélés” (szintén Nádas kifejezése). Ennek nincs köze a meggyőzéshez, hanem egyfajta egymás mellett párhuzamosan beszélő, monologizáló kommunikációt érzékeltet. Nádas megint csak megnevettette a közönséget, amikor igen szemléletesen bemutatta, ahogy az egymás felé közelítő két falusi köszönés helyett elkezdi mondani a maga mondókáját, s bár mindegyik csak erre figyel, mégiscsak kiszűrik a másik szavaiból a fontos információkat, s így, tovább beszélve válnak el, és mennek tovább. A „hogy vagy?” kérdésre itt nincs szükség, hiszen egy ilyen szoros kis közösségben ezt úgyis tudják egymásról. „Mondanom sem kell, ebben a környezetben az én neveltetésem használhatatlan volt” – idézte fel Nádas mosolyogva a kezdeti időszakot.

Szintén megnevettette a hallgatóságot az a képtelen, ám viszonylag gyakori helyzet, amikor – például – a kőművesmester lelkesen „cigányozni, zsidózni, buzizni” kezd, „hogy elnyerje a barátságomat, hogy közösséget alkossunk”, mesélte az író, aki így meglehetősen nehéz helyzetbe kerül, hiszen nem akarja elszalasztani a kőművest, mert másikat nem talál, ugyanakkor mégiscsak meg kellene őriznie saját méltóságát. (A konkrétan megesett történet kimenetelét mindenki elolvashatja a kötetben, valószínűleg nem kevés derültségére.)

A szatirikusabb társadalmi visszásságok után a múlt jóval komorabb képei is megidéződtek egyes esszék kapcsán: Nádas a tömeges gyilkosságok, azok közül is a főbe lövések fenomenológiájáról beszélt. Hogy miért is volt ez a fajta gyilkosság kín sokszor maguknak a kivégzőknek is, abba nem szoktunk belegondolni: az emberi mivolt megsemmisülésének részletei egyszerre megrázók, elszomorítók és felkavarók. Ezek a megkerülhetetlen kérdések is előjönnek a kötetben; a múlt dokumentumait akkor sem kell elhallgatni, ha azok kellemetlenek, mondta zárásképp Nádas Péter.

Az előtérben folytatódott a színes forgatag, a nagyteremben pedig hamarosan létszámstopot hirdettek a kezdődő program előtt: Bödőcs Tibor estjére megtelt a nézőtér. Egyébként a humorista-írót, legalábbis a módszerét még Nádas is megemlítette egy mondatában, amikor a falusi beszédmódokról volt szó. S ha kicsit a mélyére nézünk a Bödőcs-szövegeknek, akkor némelyik voltaképpen azt jeleníti meg humorba ágyazva, amihez Nádas Péter a filozofikum felől közelít.

 

Szöveg és fotók: Laik Eszter

Leadfotó és a szövegben jelölt képek: a Margó Fesztivál Facebook-oldala

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.