„A Teremtő lábnyomát kutattam, míg mások pertuban voltak vele” – Czigány György, Péntek Imre és Pósa Zoltán válaszolnak az Irodalmi Jelen nagyböjti körkérdéseire.

– Hogyan éli meg a nagyböjti időszakot, milyen szerepe van az imának, milyen imarituáléi vannak, van-e otthon imasarka, szokott-e online misét követni az interneten; most, hogy a hitünk gyakorlása sem a szokványos mederben zajlik, milyen az ön otthoni „temploma”?

Czigány György

– Kamaszfiúként átéltem szőnyegbombázást, ostromot, fiatalemberként levert forradalmat. A csend háborúját a vers és a zene jelenléte teszi türelemmel elviselhetővé. Otthonunkban az imának nincsenek díszletei, testünk nyomorúságos és gyönyörű temploma Istennek, méltatlanságában is. Ha kinézek az ablakon, láthatok fűzfaágat, bujkáló virágot. A kerti lépcsőn napfény villan, fohászunkhoz mindez elegendő háttér. Egy felhődarab, égdarab ünnepi lehet. A történelem, a létezésünk magában hordozza a drámát. Mikes Kelemen rodostói levelében írja a pestisjárvány tragikus napjaiban: szerelmes, s mit tehet társaival? Idétlenül nevetgélnek a sátrak alatt... Berzsenyi születésem előtt épp száz évvel lányánál keres menedéket a kolera napjaiban, melybe Kazinczy belehalt. A józanság és a több ezer éves zsoltárok lelkülete, a fohász maradjon ép mibennünk.

Péntek Imre

– Az én nemzedékem ima nélkül nőtt fel, pontosabban, amikor belenőttünk az új társadalomba, az ötvenes években, ebben sem a vallásnak, sem az imának nem volt helye. (Kivéve azokat, akik különböző, egyéni okokból vallási középiskolában végezték tanulmányaikat. Nemrég olvastam Csoóri visszaemlékezéseit, hogy maradt ő egy szál magában a pápai reformátusoknál. Becsületből.) Az én kezembe is későn került a Biblia, az Újszövetség, s meglepve olvastam a régtől ismert szövegeket, ezúttal pontosan, részletezőn. Másrészt katolikus voltam, a református imák, rögtönzések is késve jutottak el hozzám, furcsának hatott azok életszerűsége, de a költői beszédhez való hasonlatossága is. Az én imáim nehezen születtek meg, s nem hittem, hogy Isten kíváncsi rájuk, netán a Magasságos közelébe jutnak. De aztán láttam, a hívőket nem zavarja ez a körülmény, én is fogalmaztam egy-két fohászkodást. Csak úgy magamban, elsősorban magamnak. És szélnek eresztettem őket, hátha eljutnak a legilletékesebbhez. Én a Teremtő lábnyomát kutattam, míg mások pertuban voltak vele. De nem is akarok ennél tovább jutni. Elég ez nekem. Énemben van hely, belső, személyes, titkos hely az imának is, ahonnan a parányi, a jelentéktelen szólítja a távoli Fejedelmet.

Pósa Zoltán

– A nagyböjti időszakról és egyáltalán a böjtről sokakban él az a tévhit, hogy mi, református keresztények – szép, archaikus kifejezéssel élve: keresztyének – nem tartjuk meg. Nemcsak azért lényeges dolog erre kitérni, mert a huszonegyedik században nyilvánvaló, hogy nekünk, az Ószövetség és az Újszövetség kötésében élő, hívő keresztényeknek össze kell fognunk, s azt kell hangsúlyoznunk hitbéli kérdésekben, ami összeköt bennünket, baptistákat, evangélikusokat, katolikusokat, reformátusokat, ortodoxokat, unitáriusokat és a frigyládát őrző zsidó testvéreinket. A protestánsok is böjtölnek, s én templomjáró református vagyok, aki viszont buzgó ökumenikus is. Wass Alberttel szólva: „…hiszek jóban, igazban, szépben / Minden vallásban és minden népben / És Istenben, kié a diadal.” (Wass Albert: Hontalanság hitvallása)

Mi is számunkra a böjt legmélyebbről fakadó teológiai üzenete? A keresztény egység spirituális fundamentumának mózesi kőtáblájára van írva a Tízparancsolat. Ezt Jézus Krisztus, Istennek az Atyával egylényegű fia, a világ megváltója úgy foglalja össze két pontban, hogy az első három parancsolat lényege: szeresd a Te Uradat, Istenedet. A másik hét parancs esszenciája: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.

Jézus Krisztus küldetésének lényege, hogy visszaadja a hívő embernek azt a paradicsomi halhatatlanságot, amelyet Ádám apánk és Éva anyánk elherdált, amikor az Istennel való aranykori teljes egységnél, a paradicsomi örök életnél, a hitnél többre becsülték a hamis tudást. A húsvét misztériuma, hogy Jézus Krisztus a kereszthalál kínjaival és a feltámadással precedenst teremtett, új utat nyitott az embernek az örök életre. Ezt ünnepeljük mi, keresztények, közösen a szombat éji feltámadási körmenettel és a húsvéti misével, istentisztelettel az egyetemes keresztényég legnagyobb ünnepén. Isten vele egylényegű, vele azonos fia, Jézus Krisztus eme húsvéti beteljesedésre készül a negyven napos böjttel. Eközben ellene mond a Sátán három kísértésének, a küldetés és a böjt megszegésének, az istenkísértő, értelmetlen, vakmerő csodatételnek, s a puszta földi hatalom vonzerejének. Mi, gyarló emberek kicsiben próbáljuk átélni Jézus Krisztus negyvennapos pusztai böjtjének megpróbáltatásait. Mindezek tudatában, immár hétköznapi nyelvre fordítva: a böjt nem fogyókúra. Lényege, hogy megmutassuk: a lélek erősebb lehet a testi kísértéseknél. Jómagam úgy böjtölök, hogy a negyven nap során attól tartóztatom meg magamat leginkább, amit az ennivalók közül legjobban szeretek: az édességektől. S ennek persze egyik hozadéka, hogy a lélekkel együtt erősödik a test immunrendszere is, ami járvány idején életmentő lehet.

Ám mindennél fontosabb a lelki táplálkozás, az ima, ami a keresztyén ember lelki lélegzetvétele. Mostanság is reggel, délben, este imádkozunk, feleségem, Barna Márti mondja el az asztali áldást, én esténként a Miatyánkot, amit mi, reformátusok az Úri Imádságnak nevezünk. Egyedi imarítusaim menete: elmondok naponta tizenkét Miatyánkot, öt ökumenikus Hiszekegyet, tehát az Apostoli Hitvallást, reggel és este többször is azt a reggeli és esti imát, amivel dédnagybátyám, Pósa Lajos ajándékozta meg a világot. „Én Istenem, Jó Istenem, Becsukódik már a szemem, De a tiéd nyitva Atyám, amíg alszom, vigyázz reám!” És mint ökumenikus keresztények, a katolikus testvéreink iránti tiszteletből elmondjuk az Üdvözlégyet is, és olyankor keresztet is vetünk.

Az otthoni templomról. Panellakásunkat fölújítottuk 2018-ban abból az alkalomból, hogy a feleségem is nyugdíjba vonult. Én mint afféle abszolút egyoldalú „írómasina” csak passzív helyesléssel követtem Barna Márta vizuális kreativitását, melynek eredményeként kialakult kis budai lakásunk pici halljában, alkóvjában egy tökéletes imasarok. Még hófehér ajtóink kis matt üvegablakai is templomszerűek. Az ajtó mellett a fehér falon függ a feszület és mellette az Örök Városból, Rómából kimetszett Colosseum kicsiny képe. Az alkóv másik végén kis fotel, mellette kis üvegasztalon keresztény képes naptár, szájjal festő testvérek mesterműve. S a szekreterünk tökéletesen ökumenikus: Kálvin-csillag, a Czestochowai Fekete Mária, (az aláírással: PANI NASZA CZESTOCHOWSKA, MÓDL SIE ZANAMI – Asszonyunk, Czestochovai Szűz Mária, könyörögj érettünk) kegyképének hű másolata, melyet katolikus nevelőapám hozott nekem még 1960-ban a világ egyik legcsodásabb kegyhelyéről.  A mi Kárpát-medencei, összmagyar csíksomlyói búcsúnk lengyel édestestvére azt is jelképezi, hogy a szellemileg romba döntött keresztény Nyugat-Európát Nagymagyarország, Lengyelország, Felvidék (Szlovákia), Csehország, Bulgária, Erdély és Órománia (s a reményeink szerint hamarosan megújuló, a keresztény hagyományokhoz visszatérő Itália) építheti újjá. Dosztojevszkijt idézve: Keletről (és délről) kel föl a csillag. Mellette kis szobor is áll a szekreteren a Szent Családról, Jézusról, Máriáról, Szent Józsefről és két karácsonyi csengő. A frigyládát őrző zsidóságra utal a kis menóra, amelynek gyertyáit decemberenként együtt égetjük az adventi koszorú gyertyáival. S ezen a polcon tartom öt legnagyobb díjamat a harmincból: a 2000-ben elnyert József Attila-díjat, 2010-ben a Magyar Írószövetség Péterfy Vilmos Életműdíját, a 2013-ban megkapott Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, a Balassi Bálint Emlékérmét, s a témánk szemszögéből különösen fontos két trófeát: 2015-ben a Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás Életműdíját, s a Keresztény Kulturális Akadémia rendes tagságáról szóló diplomát Pajor András elnök aláírásával. E megtisztelő kitüntetésekben Isten segítségével részesültem, mint keresztény, vallástartó író, költő. Az Újszövetség világvallási egységét sugárzó kis szentély a panelban önmagában is tökéletes templom, mindezt keretbe foglalják a cirmos-fehér könyvespolcrendszerünk falai. Mintegy négy-ötezres könyvtárunk egyik polcán találhatóak a szakrális, nagyrészt keresztény szent könyvek, és a két nagy eszmetörténész, Hamvas Béla és Várkonyi Nándor kötetei. Ez a szakrális keret Barna Márta, Pósa Máté, Pósa Zoltán lakhelye most, a veszélyhelyzet évadján kiváltképpen helyettesíti a templomot, ahová eljárunk: utóbbi években a Hold utcai református templomba, Balog Zoltán lelkész parlamenti áhítataira, szülővárosom, a Kálvinista Róma Debrecen Nagytemplomába, ahol 1962-ben konfirmáltam, s a Balatonföldvári templomba.  

Életünk másik fő helyszíne, Balatonföldvár, az ottani hajlékunkban már jóval korábban elkészítettük a budai kis lakás nagyobb méretű spirituális ikerpárját. A földvári kis, hetvenes években épült nyaralót 1998–2000-ig tudtuk téli lakhatás céljára is alkalmas kisebb házzá átépíttetni. Kiemelt, megszentelt fali helyen, finom pergamenre nyomtatva olvasható a Miatyánk szövege, az egyik ajtó fölött függ a feszület és a történelmi magyar címer a Szent Koronával. A szakrális, ökumenikus tárgyak, keresztek, a lélekhalászatra emlékeztető falra feszített háló, Szervátiusz Tibor szakrális naptárának bekeretezett lapjai, a magyar-székely Krisztustól a székely szentháromságig, s a korondi, hevesi, palócföldi, Debrecen környéki, nádudvari népi tálak, maxi és mini korsók, népviseletbe öltöztetett hevesi, decsi, mezőségi, háromszéki, felvidéki, korondi,  lengyel,  bolgár, olasz, angol bábuk, s a magasított, faberakású mennyezetek kiskatedrálisi hatást keltenek. Amikor sajnos immár megboldogult apósom először járt megújított házunkban, azt mondta: templomot építettetek. S ezt az összhatást fokozza, hogy mindkét lakhelyünkön bekeretezve függ a falon református egyházi esküvőnk emléklapja, a Svábhegyi Református Egyházközség oklevele. Budapesten a szakrális hatást kiegészíti egyik legjobb barátunk, katolikus költőtársam, Kelemen Erzsébet bekeretezett vizuális vershommage-a hozzám, amelyet Erzsike két éve a hetvenedik születésnapom, 2018. szeptember 6-a alkalmából megtartott írószövetségi ünneplésre készített el.  A vers fölött Kelemen Erzsébet férje, Zolcsák Miklós festőművész és görögkatolikus lelkész ikonja függ Jézusról és apostolairól. S a házaspár képei fogják közre őseim, a nemesradnóti (Bedécs) nagy Pósa család nemesi oklevelének másolatát, amelyet a török elleni vitézségünkért kaptunk Lipót császártól 1668. október 10-én.

Mint afféle „vénember”, ritkábban nézek online adásokat, de mostanában rászoktam. Az élő istentiszteleteket szépen igyekeznek pótolni, a Duna TV és a Kossuth Rádió vasárnap közvetít istentiszteletet is, misét is. A Bonum TV és a Pax TV egész nap vallási műsorokat sugároz, mindkettő fogható lakóhelyünkön. Ám azt is nagyon fontosnak tartom, hogy lazuljunk el, nézzünk szórakoztató filmeket. Igen jól kapcsolja össze a felüdülést a hittel a Don Matteo című remek széria, ez a legjobb lelkészkrimi-sorozat, de nem rosszak az amerikai Dowling atya nyomoz, a német–olasz A Vatikán ügynöke és természetesen a Gilbert Keith Chesterton teológus-filozófus által írt Browning atya novellák nyomán készült angol filmek sem. 

Magyarán, a budai és a balatonföldvári helyszínről szállnak az égbe imáink, feleségemért, fiamért, családunkért, barátainkért, nemzetünkért, Nagymagyarországért, Európáért, a világért: Isten, ne bűneinket nézd, hanem a hitünket, s hárítsd el felőlünk a vészt, amelyet mi hoztunk önmagunkra. Imádkozunk a hitetlen a tévelygőkért is, hiszen egyikünk sem bűntelen.  

– Szokott-e istenes verseket olvasni? Mit gondol, a kortárs vers működhet-e imaként? Amennyiben igen, kérem, ajánljon egy ilyen verset!

Czigány György

– Olvasni már nem tudok. A vers, akár istenes, akár profán, minőségének, erkölcsének erejével segít. Félig vakon, olvasmányoktól megfosztottan a magam „egysoros verseivel” tudok csak e jelen napokról is szólni.  „Közel van, közel. Amikor a hervadás is hála” (Sursum corda). „Ki eshet távolabbra, mint az Isten önmagától?” (Nagypéntek) 

Péntek Imre

– Az istenes verseket szívesen olvasom. Kit hogyan nyűgöz le a Magasságos Ég, hogyan tud bekapcsolódni abba a párbeszédbe, amely köztünk és a fentiek között zajlik, ha jól odafigyelünk. Ady, József Attila megközelítései mellett helye van az ima zsámolyának is, a kis, meghitt pódiumoknak, ahonnan felcsendülhetnek az alázat dallamai. Orbán János Dénes Én egy virág vagyok című versének a végét idézem ide:

„Ó Uram, jó Uram, nézz le rám!

Hozzád visítok én, az árva,

a jövőtől megfosztott virág,

enyhítő vizeidre várva.”

Pósa Zoltán

– Istennek hála, a magyar költészet kimeríthetetlen kincsestára a szakrális költészetnek.  Himnuszunk a világ legszebb nemzeti imája, Kölcsey Ferenc remeklése: „Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt.” Gyermekkorom két nagyon kedves József Attila-költeménye is eszembe jut: „Dolgaim elől rejtegetlek / Isten én nagyon szeretlek” (Istenem). A másik, „Hogyha golyóznak a gyerekek, / az Isten köztük ténfereg” (Isten). Sokan mondják, József Attila istenes versei kétely nélküli, keresztény imák, rokoníthatóak Kálvin János gondolatával: „Egyedül Isten tartja fenn a teremtett világot, amely nélküle a semmibe hullna vissza. Isten minden dologba naponként annyi hatóerőt csepegtet, amennyit ő akar… Kifürkészhetetlen bölcsességével mindeneket a maga célja szerint igazgat.” S persze Pilinszky János mindenek előtt. Számos Pilinszky-vers közül most a Halak a hálóban címűt említeném, Istennel való egységünk hű megfogalmazását: „Roppant hálóban hányódunk, / s éjfélkor talán / étek leszünk egy hatalmas / halász asztalán.” Ám hozzám, az ökumenikus lelkű költőhöz, kiről Kelemen Erzsébet születésnapi köszöntésében úgy beszélt, hogy tiszta lélekből igazi református és igazi katolikus költő-író vagyok, leginkább Ady Endre Krisztus-kereszt az erdőn című verse illik. Az ökumené legszebb megfogalmazása. Az igazi hit nem ismer felekezeti határokat, magunkhoz kell ölelni a világot, a nem-hívőket is.

Krisztus-kereszt az erdőn

Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.

Húsz éve elmúlt s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.

Az alapkérdésedre adott sommás válasz: Igen, a vers is működhet imaként.

– Kérem, ajánljon távol élő szeretteinek a Bibliából egy olyan részt, amit gyakran olvas nagyböjt idején, és fogódzót, vigasztalást jelenthet számukra is.

Czigány György

– A zsoltárhoz, a töredékes fohász szavaihoz elég a kerti lépcső fehér fénye, árvasága. Ez elég a Graduáléhoz. S talán vigasztaló is.

Péntek Imre

– Az Újszövetséget számtalan módon feldolgozták, nekem az egyik kedves helyem a Mester és Margarita regényben van. A kihallgatás Pontius Pilátus „oszlopcsarnokában”. Bulgakov szerint János ír erről legláthatóbban az evangélisták közül, „azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.”

Pilátus azt kérdezi:” – És eljő az igazság országa? – Eljő, hegemenón –felelte határozottan Jesua.”

Az igazság keresése – számomra ez a legfontosabb. A jézusi tanítások sem úgy valósultak meg, ahogy ideálisan elképzeltük. Mi, hívők. Hát még a hitetlenek.

Pilátus megingott, szívesen életben hagyta volna a jámbor filozófust, bölcselkedőt. De végül elhagyta türelme – a regényben –, felüvöltött: ” Sose jön el.” A kettő között, a ’nem’ és ’igen’ között van a valóság. Lehet, hogy néha fáj az igazság szivárgása, de mégis eljut hozzánk, legalább a töredéke. És felénk serkenő legkisebb szikrája is reményt ad a mulandóságba sikló mindennapok elviseléséhez. 

Pósa Zoltán

Minthogy közeleg Jézus Krisztus, az Áldott Orvos halálának, föltámadásának ünnepe, akkor is ezt, a szenvedéstörténet eszmei és érzelmi csúcsát és az örömhír, a Föltámadás kiteljesedését ajánlom szeretteimnek, ha ez most a legkézenfekvőbb válasznak tűnik. Ám nem az a cél, hogy eredetiek legyünk, hanem hogy lelki támaszt adjunk:

Máté evangéliuma, 28. fejezet: Jézus feltámadása

1 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.

2 És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá.

3 Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó.

4 Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak.

5 Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.

6 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.

7 És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.

8 Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.

9 És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: Legyetek üdvözölve! Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.

10 Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.

Az őrség megvesztegetése

11 Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt.

12 Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és úgy határoztak, hogy sok ezüstpénzt adnak a katonáknak,

13 És így szóltak: Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk.

14  És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük őt, és kimentünk benneteket a bajból.

15 Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.

 

Az apostolok kiküldése

16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket.

17 És amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek.

18 Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ef 1,20-22; Dán 7,14.

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. ApCsel 1,8.

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.