A római hullazsinat

A dráma megtörtént eseten alapul. A magyar honfoglalással nagyjából egy időben, a Kr. u. 9. század vége felé Formosus pápa holttestét utódja, VI. István kiásatta, koholt vádak alapján perbe fogatta, halálra ítéltette és (a holttestet!) különös kegyetlenséggel kivégeztette. Ezt a kuriózumot, valamint a „pornokráciának”, azaz ringyóuralomnak nevezett káoszt és Johanna nőpápa legendáját dolgozza fel a tragikus és komikus-groteszk elemekben egyaránt bővelkedő színmű. Az alábbiakban a Formosus hatalomra kerüléséről szóló jelenettel ismerkedhet meg az olvasó.

Második felvonás. Harmadik jelenet
A Laterán-palota. Emeritus pápa egyedül.

EMERITUS
Légy a világ farán kelés!
Az jó, ha tetterőd kevés,
De legjobb a tétlenkedés.
Tettekre a nap sem szorul,
Míg az égen végiggurul.
Esőcsepp is lehull magától:
Semmit sem tesz, semmit sem gátol.
PORTÁS (jön)
Bíborosok zörgetnek, néznek.
Azt mondják, ügyeket intéznek.
„Fogadjon minket őszentsége!”
EMERITUS
Fütyülök az ilyen mentségre.
Erőiddel takarékoskodj,
Mert a levegőd már nagyon fogy!
Elintéznivalók? Ügyek?
Ugyan már! Ezek ürügyek,
Bennük a túlbuzgóság tombol,
Hogy kizökkentsenek a nyugalomból,
Amelyben él az Örökkévaló is
És a szférák között a földgolyóbis.
PORTÁS
Az én hajlékom egy kis fülke.
Nyáron jó hűvös, télen fűtve.
De ha onnét egyszer kihágok,
Összedőlnek egész világok.
Az Isten a portásnak ád észt,
És méltóságán nem tűr szennyet.
Egy nagy portás őrzi a mennyet,
És még nagyobb őrzi a Hádészt. –
Szóval, ne engedjem be őket?
Hát jó, majd rájuk mordulok.
EMERITUS
Egy kis nyugalmat koldulok!
Ha minden forró fej bezörget,
Akkor ez nem az én helyem, de söntés.
Akármi lesz, hibás a döntés,
Ha én egyszer döntést hozok.
A trónusom máris mozog.
A végén még elkárhozok!
(Bíborosok jönnek.)
I. BÍBOROS
Nagyon nagy baj van, Szentatyám!
II. BÍBOROS
Tele van máris a gatyám,
Mert ez a baj tényleg nagy ám!
III. BÍBOROS
A fél világ ránk acsarog!
Csattognak éles agyarok!
Jönnek a pogány magyarok!
EMERITUS
Magyarok? Az miféle népség?
I. BÍBOROS
Ahol járnak, nem marad épség.
II. BÍBOROS
Az úgy volt, hogy Attila hunja
A pusztán a lődörgést unja...
Hipp-hopp: magyarrá változott.
III. BÍBOROS
Most idejön az átkozott!
I. BÍBOROS
Adalbert herceg hívta őket!
A magyarság idenyomul.
Erkölcsünkhöz nem idomul.
Nyerge alatt nyers hús puhul.
II. BÍBOROS
Megvárjuk az emberevőket?
PORTÁS
Ezek csak zümmögnek, mint a legyek.
Annyit mondok: na, én megyek.
(El.)
II. BÍBOROS
Magyarkérdés! Magyarprobléma!
És legfőképpen magyarkrízis!
EMERITUS
Engem undorít ez a téma.
Aki említi, annak anatéma!
III. BÍBOROS
Igen ám, de van más baj, tíz is.
Például a Tiberis árad,
És mindnyájunkat elsodor.
I. BÍBOROS
Mondhatnál szentmisét egy párat,
Hogy süllyedjen a vízfodor!
EMERITUS
Árad a víz, aztán apad.
Mindig csak ez a sora ennek.
Barbárokból mindig akad:
Idejönnek, aztán elmennek.
Higgyétek el, hogy mindig passzív
A szenvedélyektől tisztult, kopasz szív.
PORTÁS (bedugja a fejét)
Jön, Szentatyám, Zenobia.
I. BÍBOROS
Bennem erős a fóbia.
II. BÍBOROS
Hová bújjak, ha jön a sárkány?
III. BÍBOROS
Ő lesz a levesben a sáfrány!
(Jön Zenobia és Johanna.)
ZENOBIA
Én, Zenobia, a pápacsináló asszonyok
Ősanyja, eljöttem hozzád, hogy lássalak,
Hogy szemügyre vegyelek és végigmérjelek,
Főként pedig az a cél vezérelt ide,
Hogy eléd vezessem leszármazottamat.
Lásd őt, és vedd szemügyre, és mérd végig is.
Ugye csinos? Ugye megakad rajta a szemed?
EMERITUS
Szemem akkor is megakadna,
Sőt fennakadna, ha nem éppen
Veled együtt jött volna hozzám.
ZENOBIA
Születésekor még fordítva állt a feje,
De egy bölcs orvos helyrehozta a hibát.
EMERITUS
Csak ámulok! És bámulok csak.
ZENOBIA
A feje és az esze így helyére került.
Gonddal nevelte őt három pogány tudós.
EMERITUS
Bizonyára meglett a haszna.
ZENOBIA
Ha felsorolnám, hogy mennyi mindenhez ért,
Nem fogynék öreg estig sem belőle ki.
EMERITUS
Lemondok róla. Ne sorold fel.
ZENOBIA
A lány, amilyen csinos, annyira szerény.
A pápa előtt nem mer megszólalni sem.
EMERITUS
Te viszont tőlem valamit vársz.
ZENOBIA
A bölcsek annyi tudást töltöttek belé,
Hogy értelme egy püspökével versenyez.
EMERITUS
Ha így van, szívből gratulálok.
ZENOBIA
Nem hallod? Esze annyi, mint egy püspöké!
Így hát nevezd ki püspököddé ezt a lányt!
EMERITUS
Én azt nem tehetem.
ZENOBIA
                                     Miért nem?
EMERITUS
Mert nem szokás.
ZENOBIA
                        Ostoba válasz!
Te koldus voltál. Ha egy koldusból pápa lehet,
Miért ne lehetne püspök az én dédunokám?
EMERITUS
Egyrészt... azért nem lehet, mert nő.
Másrészt... van a korhatár. Majd ha megnő!
I. BÍBOROS (súg)
Csak a kánonjogra hivatkozz!
II. BÍBOROS (súg)
Mondd, hogy niceai zsinat!
III. BÍBOROS (súg)
„Döntéseimbe ne avatkozz!”
EMERITUS
A vénasszony szívet, inat
Reszketésbe hoz egyaránt.
ZENOBIA
Vigyázz, mert bukni fogsz haránt.
I. BÍBOROS (súg)
Az egyházjog!
II. BÍBOROS (súg)
                            A zsinatok!
III. BÍBOROS (súg)
A Biblia! Szent iratok!
I. BÍBOROS
Mondd, hogy most nincs üresedés!
II. BÍBOROS
Mondd, hogy nagy a tülekedés!
JOHANNA (kinyitja a pápai ruhásszekrényt, ruhadarabokat vesz elő, sorra felpróbálja őket)
Jaj, de szeretnék lenni főpap!
Fejemen, mint a felkelő nap,
Hatszögletű bíbor birétum,
Amely ágbogas, mint egy arborétum.
Ha egyszer én leszek a püspök,
Apostolok nyomába lépve küzdök.
Ha egyszer én leszek az érsek,
Akkora elszántságot érzek,
Hogy a szélben, ha majd lobog a stóla,
Nem fogok lemondani róla!
Arannyal átszőtt skapuláré!
Pásztorbot! Végén okuláré!
Kilenckarimás Szaturnusz-kalap!
Aranyszálas bíbor karing!
Ezt öltse magára a pap,
És mint a Hold a Föld körül, kering!
(Jön Theodora, Marozia, Theophilactus és számos római előkelőség.)
THEODORA
Emeritus, bajok vannak veled.
MAROZIA
Lopod a napot. Nyáladat nyeled.
THEOPHILACTUS
A püspöki kinevezések,
Úgy veszem észre, akadoznak.
SERGIUS
Környékünkön magyarok hadakoznak!
THEODORA
Minden kérést márványba véssek?
EMERITUS
Fontos kívánságot rögzít a véső?
MAROZIA
Igen, de ez rád nézve késő.
EMERITUS
A mentségeimet előadom!
THEOPHILACTUS
Minden érved űrben szálló atom.
BELISARIUS
Nem ijesztünk, nem nyomasztunk,
Csak egy kicsit felakasztunk.
MAMMOLUS (a ruhásszekrényre mutat)
Belógatunk a ruhatárba.
Van ott minden főpapi kellék,
Fő-fő ruhadarab meg mellék.
Köztük percig sem leszel árva.
SERGIUS
Amíg a ruhák közt fityegsz,
Iszunk elmúlásodra. Ex!
EMERITUS
Úgy jutott nekem pápaság,
Mint egy váratlan alamizsna,
Amelytől kiszakadt a zsák.
Jaj, bárcsak adtam volna vissza!
(Beráncigálják a ruhásszekrénybe.)
BELISARIUS
Rángatózik és rúgkapál.
MELCHIADES
A garderóbban áll a bál.
MAMMOLUS
Nyelvét kinyújtja. Exitál.
JOHANNA
Ugye nem hal meg igazából?
THEOPHILACTUS
Légy szíves, menj ki a szobából.
(Kitaszigálja Johanát.)
BELISARIUS
A feje furcsán összetöppedt.
Nem fog hozzánk beszélni többet,
Bár nyelve korántsem pici.
Búcsúzunk tőled, apuci!
(Jön Formosus.)
FORMOSUS
Urak, ha még rám emlékeztek,
Akkor engem gondjaitokba vesztek.
Senki se legyen miattam morózus!
Megjöttem. Én vagyok Formózus.
Három apámat keresem.
THEOPHILACTUS
Teljesen fölöslegesen.
Itt vagyok én, és ez legyen elég.
Áruld el: mi kellene még?
FORMOSUS
A pápát láthatom?
THEOPHILACTUS (a ruhásszekrényre mutat)
                         Az ott
Nemrégen elhalálozott.
Láthatod, de nem beszélhetsz vele.
Ez az interregnum jele.
Élő pápa kell? Gyere körbe
– Egyenes útnál jobb a görbe –,
És a sarokban nézz tükörbe!
A pápa ott rád visszanéz,
Mert a kezed pápai kéz. –
Tisztelt hölgyeim, uraim,
Az új pápa nem Efraim,
Hanem Formosus a neve.
Bírja a szomjazást, mint egy teve,
De mi az egészségére igyunk! –
Te vagy az egyszülött fiam,
Földbe lövellt életfolyam.
Élj boldogan, amíg élni hagyunk!
THEODORA
Erős féltékenységgel tölt el,
Hogy te az édes anyafölddel
Nemzetted e fura porontyot.
De a szülést magam is elvétettem,
És ha már a föld porából vétettem,
Magam is rázom a porrongyot.
MAROZIA
Én is megszülhettem volna a bestét,
Legalábbis feje nélkül a testét
Talán meg tudtam volna szülni,
De neki nélkülem kellett készülni.
Belőle most pápát csinálunk.
Nem dajkálom, nem ringatom,
Hanem fejemet ingatom:
Vannak-e jobb anyák minálunk?
THEOPHILACTUS
A konklávé itt van jelen.
I. BÍBOROS
Erőt veszünk esőn, szelen,
Úgy értem: ha esik, ha fúj.
II. BÍBOROS
Döntést hozunk nagy hirtelen.
Nem mondjuk azt, hogy „piha, fúj”.
I. BÍBOROS
Vajon Formosus pappá van szentelve?
II. BÍBOROS
Kérdés: meg van-e keresztelve?
III. BÍBOROS
A választ ne várjátok tőlem.
Ő egy agyagbáb. Ő a Gólem.
Valaki benne életet csiholt.
Ugyanúgy lesz belőle holt,
Ahogy az összes többiből.
Homlokán ott a varázsfelirat.
Miért ne szolgálhatná az Urat?
A véleményem arra dől,
Hogy pápának nem alkalmatlan,
Így kimondhatjuk, hogy alkalmas.
THEOPHILACTUS
Ne beszélj már ennyire halkan!
Fogalmazz nyíltabban! Ne hallgass!
III. BÍBOROS
Nincs hangom, hiába szeretném.
II. BÍBOROS
Így is egységes az eredmény.
I. BÍBOROS
Hosszú és munkás életem során,
Mondhatom, jó sok pápát láttam.
Meghaltak, legtöbbször korán.
Előre borsózik a hátam,
No de a hátamon a borsó
Nem azt jelenti, hogy koporsó.
II. BÍBOROS
Egy kicsit még húzódozom.
Csomót kötök, majd oldozom.
Így, amit kötök, a csomó
Még nem a végleges megoldás.
Részemről inkább túlnyomó
A teljes jelentéskioltás.
III. BÍBOROS
Belém szúr, mint hegyes karom,
A kérdés: pápának őt akarom?
A szívemet eltakarom.
Minek játsszam a papagájt?
Nem látok semmi akadályt.
KÓRUS
A mennyekbe fehér füst száll:
Örvend falevél és fűszál.
FORMOSUS
Ahogy az asztalt borítja terítő,
Úgy borítja be a földet a hit,
Ha sok országot bejár a térítő,
És ablakot Jézusra nyit.
A viking nép keresztény hitre tért,
A szászok is epednek a hitért.
Meggyőző szavaim nyomán
Hitbuzgó nép lett a kumán.
Példáját követte a dán.
El nem múló hasznát gyanítván
Keresztény hitre tért a litván.
Kisebb a mínusz, mint a plusz:
Hitünket felvette a prusz.
Róma keblére tért a bolgár,
Bár a többség bizánci polgár.
Megtérőfélben van a szaracén:
Ki téríti meg, ha nem én?
I. BÍBOROS
Ez terjeszt hitet? Az agyagkolonc?
II. BÍBOROS
Muszáj neki. Te nem tolongsz.
FORMOSUS
Már csak a magyarok pogányok,
Amit én a szemükre hányok.
De előre megmondom – ez tény! –,
Hogy lesz még belőlük keresztény.
Térítés az uralmam célja!
III. BÍBOROS
Én is arra biztatlak: élj a
Lehetőséggel!
ZENOBIA (kotkodácsol és vonaglik)
                     Hé, ti szűk agyúk!
Egy kicsit már figyeljetek rám!
Nemcsak tudom, hogyan tojik a tyúk,
Hanem tojok én magam is.
Meszes héjú és nagy szemű az ikrám:
Igazi tojás, nem hamis.
(Felmutat egy nagyobbacska tojást.)
Azt tanítja sok fifikus
Természetbúvár fizikus,
Hogy egy tojásból kelt ki a világ.
És ha egy kis lyukat kirág,
Megrepedezik a tojáshéj.
Elborít minket a tojás-éj. –
Kot-kot-kot-kot, kotkodács:
Minden napra egy tojás!
FORMOSUS
Itt ér véget a felvonás.