Átjárások / Halasztások…

Édesanyám emlékének

„A Haragvó Sárga-vörös Nő tetem-trónuson ágaskodik,

és hogy a gyarlóság tájáról elvonszoljon, beleket tép,

és boszorkány-alakban szerzi most a járólények hasznát

délkeleten Pukkaszí Asszony: íme, hódolat neki!”

A Nyolc Haragvó Némber Köszöntése (részlet A Vétekszennytől Magunkat Szabadító Száz Köszöntés-ből).

Halasztás. Halasztja, halasztják, halasztom… Jó Anyámat, előtte pedig csodás Kutyámat… Tovább halasztani már nem lehet…

- - -

Jézus vagy Barabás? Jézus vagy Barabás? Jézus vagy Barabás?

Barabás, Barabás, Barabás! Barabás Erzsébet: élt 67 évet (1953-2020)…

Ó, Barabás Böbe Bella! Jaj, Barabás Bonctan Berta!

Barabás partok, Barabás árok, Barabás vermekbe egyedül járok…

- - -

Tibeti Halottaskönyv. A kihullott lapok ellepik a szobát. A padlón, a falon, a beépített szekrényben forgolódom, mondat-áradatok, betűk szellemei fojtogatnak… Eltévedt Lélekvezetők belső szavaitól fulladok, bevérzett gyomrommal itatom fel az ólomtól mérgezett, látomásoktól zaklatott papírokat…

Émelygés, rituális emésztés… A halál belső bélyegei lehetnek szélből érthetők és álomból érthetők! – Kiáradááás… Máshol-létekbe ájulás:

Ha sötétlő lény-nő nagy gerjedelemmel hasát kitárva belét kivetné, ha fekete ember, vasvesszős jönne, így szólna: eredj!, és nyakadnál fogva fekete kötélen vezetne, ha nyálkáktól iszamós, kiköpött fogakkal teli árokkal- és pikkelyes fallal övezett vörös erdőbe érnél,

ha levágott fejedet másvalaki vinné, ha varjak és siralmas éhség-szörnyek kísérete venne körül, ha kergekórral elegy vágyaktól vezetve menyasszonyodhoz mennél, miközben meztelenül, farkas módjára ügetnél,

ha csupaszra borotvált volnál, ha mindig el-holt társaiddal társalkodnál, ha sárgás-véres genny csöpögne köldöködből, ha hígított szurok csordogálna bal szemedből, ha vízbe ugranál, mocsárba süllyednél, ha holtak serege venne körül (és szorongatna),

ha anyaméhbe kerülnél, s benne hálnál, ha viaskodnál, hasonmásokkal dulakodnál, ha veresbe öltöznél, s vörös füzér volna éked, ha újra meg újra vörös virágot szakítanál, ha vörös fénymáz színű hegyen kaptatnál, ha fejedre véres selyemturbánt csavarnál, ha fejeden fűzfa nőne, ha fejedben (agyvelődben) kakukk fészkelne,

ha ismét (és ismét) rettenetes sírhelyen feküdnél, ha magad-vénülten vinnél bírhatatlan terhet, ha nappali sötétség támadna, nap és hold a síkra zuhanna, ha fejjel lefelé gödörbe esnél, ha démonok seregével ropnál táncot…

Ha áttetsző könyvekben híre-sincs tájra, messzi vidékre utaznál, s onnan nem akarnál soha visszatérni: ezek s a hasonló, szorongató álom-utak, ha nincs betegség: nem biztosak, és a megfelelő szertartással megszabadulhatsz tőlük.

Ám, ha szüntelenül efféléket álmodsz: esztendőn belül meghalsz. Ha a nap meg a hold (egyidejűleg) megfogyatkozik, a síkra hull, vagy újra meg újra lenyugszik, jelenti, hogy apád, anyád vagy mestered hal meg…

- - -

A… Biológiai pokol! – Közvetíti a „plazma-szféra”, félálomban, belső tenger-mélyben, önnön láz-hullámaim csapásaitól meg-meghasadva…

Az élet-oszlopok örvénylő üregeiből feketés-kénes láva lövell a felszín felé…

E kürtők organizmusát sötét és forró lüktetés táplálja…

Ezt vetíti éppen: jelenlegi létezésem…