Majd az égi Angelikában

Utoljára az Angelika kávézóban találkoztunk,
nyilván törzshelyed is volt, mert mindig oda,
ha kértem valamit tőled, mindig ott,
hozzám is közel, hozzád is közel.

Volt valami szokatlan és lenyűgöző, ami miatt
újból és újból meglepődtem, amikor láttalak,
ahogy az arcodon mindig volt mosoly,
és a szemeidben valami nevetés.

A verseidet szerettem, Felnőttként Is Gyerek,
az „Orr-beszámoló”-köteted újból és mindig,
szerettem, hogy minden annyira természetes,
amikor az Angelikában veled.

Mostanság terveztem, hogy a szokott helyen,
megintcsak kérek valamit, meg kérdezek is,
közben pedig ős-mongol arcodat nézem,
rögzítem, mennyire különleges.

Legközelebb talán majd a fenti kávézóban,
az égi Angelikában találkozhatunk megint,
és tudom, hogy ott is mosoly az arcon,
és a szavad is – megvigasztal.

Fotó: MTI