Kíváncsian a világra

A forrásnál 

(Spotkanie przy źródle)

egy kis prüszkölő  
forrásnál
találkoztam veled Maria
a vödröm
tele

később is  
ha vízre szomjaztam
találkoztam veled Maria
a forrásra
ha küszködve
de rátaláltam

évek múltán
ha a vizet kívántam
a távolságot áthidaltam
ráleltem a benőtt ösvényre
a rejtett víz
szemére

a forrás
nem apadt el
ott találkozom újra veled Maria
 

Jazz-zenét hallgatva 

(Słuchając jazzu)

a gondolatok asztalánál
a káosz közepette is
megírom
az életet

szél fúj
felkapja az időt
felaprítja az eseményeket
hangjegyekre

engem megőriz a hang

Virág a hajadban

(Kwiat we włosach)

városom –
          ma oly szomorú
arcok
          követik a torz
szándékok
          tükörképeit

kislány –
           májusi lány 
a romantikus tavaszi erdőbe
           találkára siettél
májusi szeretőddel
           mily szép virágot
tűztél a hajadba             

ő majd
          visszakísér
a városba
          nem mint nagyapáink
akiknek rejtőzködniük
          kellett az erdőben
kőbe faragott arcukat  
          torz sors takarta

az idő pernyéje
          szomorúsággal
árasztja el az utcákat

városom utcái –
          újuljatok meg

kislány – milyen jól
          áll a hajadba
tűzött virág

Kíváncsian a világra

(Ciekawa świata)

ha enyém lesz a kiváltság
e világ csodáját
újra és újra
az almavirág
szirom-szempilláin
átszűrve látom

újra és újra
megízlelem
a történelemben
felfelé törekvők
zamatával átitatott
gyümölcsöt

újra és újra
kíváncsian
felkapaszkodom
a világ bércére
melyről azt hittem
eleget tudok

Santa Cruz strandja

(Na plaży w Santa Cruz)

kilép a part felett imbolygó
fa árnyékából
az apállyal együtt
elmerül az óceánban
színes sálja vitorla
kígyózik
hirtelen fellobog a láthatáron
hol a távolság ingatag
s a pillantás hatástalan
morajló habzó víz
a szoknya a testhez ragad
ő most már a hullám taraján nyargal
a partra visszatérve
vizes lába
megnedvesíti a homokot

a napsugár felissza
a nedvet a lábnyomokból
egyre több száraz homok
szitál a lábujjak között
s nemcsak nekem
szitál most a homok

elhozok belőle egy maréknyit
Santa Cruz távoli strandjáról

Tudat

(Świadomość)

a folyó hátán
suhan
ide-oda veti
dobálja az ár
hirtelen támadt
forgószél
lendíti
a parton átcsapó
őrjöngő vízáradatból
a tengerbe
teste
a só értelme lesz

Lakásom ablakából

(Z okna mojego mieszkania)

a bérház felett
melynek ablakai
az enyémmel szemeztek
a hold megrekedt
a felhőkövek és -sziklák között
hiába kapaszkodott
konokul az égbe
én már meg is feledkeztem róla
örökre elhagytam
s azt is elfeledtem
lelkem többé nem énekel

én lettem az ének

Letelepszik a szívben

(W sercu zamieszka)

gurul a kis zöld golyó
egyre tovább s tovább gurul
mint játéknyeremény
a totyogó gyerekhez gördül
játszik a zöld a zöldön
ujjbegyeket érint
áhítozó kezekből
hamar tovafut

gurul tovább és tovább
a kacskaringós szalag
sötétbe merül
hajnalban életre kel
felszikrázik egy tizenéves
lányka copfján
sírva fut le egy asszony
vereségén

majd gurul tovább és tovább
boldogságban fénylik
megszürkül a búban
bölcsen visszatér
megpihen
a kétségektől érdes
szívben

gurul a kis zöld golyó
tovább és tovább

Mielőtt ember embert öl

(Nim człowiek człowiekiem zamordował)

vérvörös tócsák
a felhők gézkötéseiben
bontja szőke haját a nap
a fény
hatalmába vette repülőnket

majd hirtelen gyengült
elbújt az indigó felhők mögé
s az utolsó sugár
villanása után
a sötét csendes pillanata
a pillanatra hullt

átléptük az arannyal itatott
villogó hajnal küszöbét
szikrát vetett a nap
a folyékony fény
beszivárgott a repülő ablakán

az alkony és a napkelte
a föld körívén lecsúszott
álomtalan álom
vörös és arany árnyalata
kezdődik egy újabb nap
mielőtt ember embert öl
emberekkel teli
repülőkkel épületekre
vadász