A tempó, kisfiam!

Elengedtem, mert látni akartam, mit kezd a szabadsággal. Először úgy érezte, maga vívta ki, hogy egy kiérdemelt délutánon nagy eséllyel elmenekülhet innen. Bámultam ebben az elragadtatottságban a hálóból kiszabadult rovart, melyet a gyerekem dobott a keresztespók kifeszített hálójába, a vadszőlő és a törpeszilfa közé. Egész életemben korlátoztam magam, és mások korlátait igyekeztem feloldani, de most csak a nagy esély izgatott, kizárólag a nagy lehetőségre tudtam koncentrálni.

Felhívott az egyik legnézettebb tévécsatorna igazgatója, akinél korábban, még egy irodalmi műsorában voltam vendég, szeretné, hogy náluk dolgozzak. Valami kulturális műsort kellene vezetnem. Viszont jó lenne, ha kicsit lassítanék a beszédtempómon, mondja. A költők úgy élnek, beszélnek politikáról, nőkről, pályáról, ahogyan a személyes tempójuk diktálja, ahogy józanságukból, vérmérsékletükből kitelik. Ellenben, ha nem szeretnék, hogy felkopjon az álluk, akkor valami polgári foglalkozásba is bele kell, hogy zúgjanak, őszi légy a pók hálójába. Ott már úgy vergődnek, beszélnek ők is, mint egy megkötözött, szerelemtelen felnőtt, ahogy a fizetett státuszuk elvárja tőlük. Kurva egy élet, a halhatatlansághoz mérgező pókcsípés vagy mérgelődő, szégyenszegény, hálóba gabalyodott napi élet vezet. Aki bérbe adja a seggét, ne csodálkozzon, ha van pénze kiköhögni a havi rezsijét, hiteleket.

Debreceni tévés beszédtanárom íróember, hibátlan az összhang, akár egy kamaragitáros duónál. Egy húron pendülünk, könyveket dedikálunk, kimérten és jól formált mondatok között sztorizgatunk irodalmi életről. Egyenes út vezet az áll esésétől arcizmok nyújtásán át az artikulációs képességek fejlesztéséhez. Fejrezonancia, gumiarc, nyelvcsapásszám. Fékező, tányéros gyakorlatok az optimális beszédtempóért. Ha hadarsz, komolytalan hülyegyereknek tűnsz ismeretlenek előtt. Belátom, viszont előítélet nélkül nincs katartikus felismerés, a tévedések igazítanak útba, az utca bármelyik oldalán. Előbb-utóbb úgyis szembesítened kell valakit önmagával, a lassított, tiszta beszéd duzzasztott forrás, tiszta tükör, csak ne locsogj a nehezítettségeidről senkinek, te hegyekből érkező, kicsi forrás!

A rajongó önreflexió nélkül, ösztönösen ragyog, hadar, nevetgél, hangoskodik, akár a kisgyerek. Amikor ezt elhagyja, úgy érzi magát, mintha modoroskodna, mintha HD-minőségben hazudozna bele a nagyvilágba. Minden lassítás hatásvadászat, dörzsölt kiműveltség. Valahogy ezt a marhaságot kellene elhagyni, akár azt a széthajtott, kiidegelt napi életet, amelyben elkopnak az ember érzékszervei.

Kisvárosi súlytalanságban lassabban múlik az idő, rángatózó légy a komótosan érkező pók rugalmas hálójában. Mégis van itt egy frissen elérhető szabadság. Menekülni érdemtelenség, sohasem győzelem. Az idő hálója hajlítható, nyújtható, akár a tér. A költő mindenhol költő, kivéve, ahol páváskodnia kell milliók szobájában. Tempó, kisfiam, a tempó az, ami számít, a ritmusváltás és a kivárt hatásszünetek. A beszédtanárom hol a mondókáival visz az őrületbe, hol pedig az arcizomtornáival. Duzzasztott, lassú víztömeg legyél a ragyogó völgyben, soha ne menekülő, őszi rovar.